Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 36. szám - Öt országon keresztül. Athén. 16. [r.]

Magyar Külpolitika •1436. szám érkező nemzetközi gyorsvonat berobogása. Az állomás előtt veszett lármát csapnak a taxik soffőrjei. Egykét jobb kocsit leszámítva, siralmasan elnyűtt bárkák várják az utast. Pedig jó darab utat kell megtenni még a város előkelőbb negyedébe, az Akropolisz vidékére. Csak amerikai méretekkel mérhető az az óriási fellendülés, amelyet a görög főváros száz esztendő alatt megért. Amilyen ismert világváros volt az ókorban, úgy lehanyatlott századok folyamán a római, ve, lencei és török uralom alatt. A legtisztább görögség klasszikus otthona száz évvel ezelőtt teljesen idegenné vált a görögségre. 1821-ben 10.000 albán és 1500 török lakosa volt a városnak, de a görögök számát ki sem mutatták. Az önálló Görögország megalakulásával az albánok száma egyre fogyott, a törökök pedig egészen kiköltöztek s azóta a görög elem mintegy varázsütésre visszahódította Athént. A világháború előtt már a másfélszázezret meghaladta a lakosság száma, ma pedig egész új városnegyedek keletkeztek: a legelők, mészégetőhelyek és kertek helyén nyíiegyenes utcasorok keletkeztek. Akisázsiai és macedóniai menekültek, Konstantinápoly hazátlanná vált görögjeinek jelentékeny hányadának beköltözésével hatalmas modern nagyváros lett belőle, melynek lélekszáma félmillión felül van. Idegen nagyon kevés él ebben a metropolisban, mely egyáltalában nem balkáni, hanem középtengeri jellegű. Az idegen érdekeltség azonban nagy. A külföldi gazdag görögök versenyezve létesítettek emberbaráti és kultúrintézményeket, úgy, hogv egyetem, múzeumok, polytechnikum. akadémia, csillagvizsgálóintézet, nemzeti könyvtár, tanítónőképző, tanítóképző, főgimnázium, felsőbb leánynevelőintézet, kórház, árvaház, szegényház, lelencház, a híres stadion, kiállítási pavillon. színház, érseki templom, mind magánadakozásokból létesült és nem az államot terhelte, ellenben a gyakorlati élet minden követelménye a külföldi tőke szívességére és erejére szorult: az autóbuszüzem és a városi villamosvasút, a villanyszolgáltatás angol, a vízvezeték amerikai, a gáz belga kézben van. A katonákat francia, a tengerészetet angol, a rendőrséget ir misszió oktatta ki, angol vállalkozás most a földalatti vasút is, mely Pireuszból végigmegy a városon, hol a felszínen, hol alagúton. A németeknek nem jutott más, mint az archeológiai intézet megalapítása. Remélhetőleg az utcakövezésre is kerül külföldi vállalkozó, mert nyolcvan százaléka még mindig kövezetlen az utcáknak, ami pokollá teszi az itteni életet tartós szárazság idején. Egész nyáron nem szokott esni az eső, az altalaj pedig mész, mészből áll a Lykabetosz égnek meredő szaggatott hegyes csúcsa is, valamint a másik oldalon az Akropolisz és amikor ezt a sok mészport felkavarja a tenger felől jövő szellő, olyan lesz a járókelő rögtön, mint egy-egy molnárlegény. Öntözgetni pedig az utcákat nemigen lehet, mert régen vége a boldog ókornak, amikor még Athén dúskált a vízben. Két folyója, melyeken még hajók is jártak, ma száraz, szakadozott meder, mely az év nagy részében vagy teljesen üresen áll, vagy csak fenekén szégyenkezik egy-egy kis víz. A velenceiek levágták az erdőket s így századok óta nincsen a mai világvárosnak egy jókora falu részére való vize. A városi vízvezetéket nemrég állították fel, még pedig úgy, hogy Hadrian császár egykori vízvezetékét vették újra üzembe és fejlesztették tovább. Csakhogy ahol nincs, ott ne keress és ez a vízvezeték átlag csak hetenként háromszor, de nagy nyár idején néha csak egyszer ad vizet. Minden házban nagy belső tartályok vannak és ilyenkor ezeket teleszivattyúzzák. Ezzel az alaposan átmelegedett vízzel kell azután a magánháztartásokban takarékoskodni. Inni nemigen való ez a víz még frissen sem, hanem ivásra egy tíz kilóméter távolra levő faluból hordják be a forrásvizet korsónként négy drachmáért. Külön bizottság őrzi ezt a forrást s a barna, mázatlan csecépkorsókat lekötve és lepecsételve adja ki. Ebből a vizből adogatnak a vendéglőben és kávéházban üvegenként 1 drachmáért. Van ásványvizük, de méregdrága. Ez a szarizei szénsavas savanyúvíz, melyet Thinosz szigetéről hoznak üvegekben. Etédi. (Folytatjuk.) A. német népszavazási akció A Magyar Külpolitika legutóbbi száma részletesen foglalkozott a német nemzeti néppárt (Huggenberg) és fajvédépárt (Hitler) akciójával, mely arra irányult, hogy a választópolgárság népszavazást kérjen a Young-tervezetre. A kormány ellenakciója folytán, mely különösen a közalkalmazottakkal szemben a nyílt törvényszegést is igénybevette, az ívek lezárásakor — október 30-án — biztosra vette még a nemzetiek sajtója is a kudarcot. Az egész baloldal és centrum három napig ujjongott a városi szavazatok összeszámlálásának. Berlinben 7.3, egyes rajnamenti városokban 1.1—2 százaléka kívánta csak a választóknak a népszavazást, országos arányban 5.8 százalék. A falusi körzetek eredménye azonban váratlanul 10.8 százalékra javította az arányt. Keletporoszország, Pomeránia, Brandenburg választóinak több mint egynegyede feliratkozott a népszavazást kérő ívekre, úgy, hogy a negyven millió választópolgárból 4.1 milliónál több állást foglalt a Young-tervezet ellen, s minthogy a választók tíz százalékának akarata elegendő már ahhoz, hogy kötelező legyen a népszavazás, a német szélsőjobb elérte első célját. Hogy a másodikat, a döntő célt eléri-e, azt kilátástalannak hirdeti a többi párt sajtója. A népszavazáson ugyanis a szavazók 51 százalékának kellene nemmel szavaznia, hogy a Young-tervet ne fogadja el Németország. Ezt a többséget már aligha szerezheti meg a jobboldal a sajtó-jóslások szerint, de ne feledjük el, hogy a népszavazás kierőszakolását is ugyanennyire kilátástalannak hirdette ugyanez a sajtó. Akármi lesz is a Young-tervezet sorsa a most már kötelezővé vált német népszavazáson, a külpolitikai következmények máris megvannak. Az új francia kormány nem ratifikáltathatja az egyezményt, míg annak sorsa Németországban el nem dől s az is kérdéses, van-e valami értelme a második hágai konferencia összehívásának november 15-^re, amikor a főkérdés: Németország álláspontja bizonytalanná vált. A Young tervezet esetleges bukásával tárgytalanná válnak a keleti jóvátételi konferencia hét lakat alatt őrzött megállapodásai is, úgy hogy a most következő hónapok sorsdöntő jelentőségűek lehetnek Európa egész jövőjét illetően.