Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 36. szám - Öt országon keresztül. Athén. 16. [r.]

1929 • 15 • November 9 • HÍREK • Horn Emil Horn Emilt nem kell külön bemutatnunk az olvasónak, mert mindenütt, ahol a magyarság érdekeiről van szó, ő az első, aki a francia sajtóban minden alkalmat megragad, hogy ékes tudásával, nagy szakavatottságával és teljes önzetlenségével a magyarság zászlója mellé álljon. Harminc éve fáradhatatlan buzgalommal és kitartással dolgozik a magyarság érdekében. Ö volt az első, ki francia nyelven megírta Szent István történetét, hosszabb tanulmányban ismertette Rákóczit, a különböző francia folyóiratokban a megjelenő figyelemreméltóbb magyar műveket állandóan tárgyalja. A francia Akadémia figyelmét nem egyszer hívta fel magyar szépirodalmi munkákra, még hozzá nem minden eredmény nélkül. A háborúutáni időkben ő volt az első francia, ki bátran a nyilvánosság elé állt a magyar ügyekkel. Ő volt az is, aki 1921-ben a párisi „Aoadémie des Sciences Morales et Politiques" ülésén felállt, hogy a francia köztársasági elnök jelenlétében rokonszenves és részvétetkeltő beszédet mondjon el Magyarországról. És azóta is állandóan fáradhatatlanul írja nagy felkészültségről és meleg szívről tanúskodó cikkeit. Örömünkül van, hogy Magyarország e lelkes barátjának e helyütt is kifejezhetjük önzetlen szolgálatáért őszinte köszönetünket. Uj magyar követségek és követek Nemzetközi célszerűségi okok a legutóbbi költségvetési tárgyalás alkalmával arra indították a magyar kormányt, hogy egyes külképviseleti hatóságainkat, amelyeket eddig ügyvivők vezettek, követek vezetésére bízza. A július 1-én életbelépett 1929—1930. évi költségvetésben elintézést nyert már ez az elhatározás és ennek folyományaképen a kormányzó most követekké nevezte ki Török Béla dr. hágai és Rudnay Lajos dr. szófiai ügyvivőt s a követi címet és jelleget adományozta Moldoványi Sándor dr. athéni és Hedry István brüsszeli ügyvivőnek. A magyar diplomatakar négy régi érdemes tagját érte most ez a jól megérdemelt kitüntetés. Török előzőleg hosszabb ideig működött, mint stockholmi ügyvivő, még azelőtt pedig a külügyminisztérium politikai osztályában fejtett ki nagyértékű működést. Rudnay a kabinetből került Hágába és onnan tavaly helyezték át Szófiába. Moldoványi a külügyminisztérium közgazdasági osztályában működött hosszabb ideig, onnan került a bécsi követséghez, majd két évvel ezelőtt Athénbe. Hedry Brüsszelbe való áthelyezése előtt hosszú éveken át ügyvivő volt a római Kvirináli követségen, Nemes Albert gróf követ mellett. November 1-én előléptetésben részesült a katonai attasék kara is: Sztojakovics Döme ezredes, a berlini attasé, tábornokká, vitéz Béldy Alajos alezredes, a varsói attasé, ezredessé lépett elő. Berzeviczy Albert ünneplése Rómában Berzeviczy Albert, a Külügyi Társaság elnökhelyettese, aki a bresciai Monti ünnepségre vezette le a magyar delegációt, olaszországi tanulmányútja során Rómába érkezett, ahol látogatást tett a Farnesinában, ahol Tittoni, az Olasz Tudományos Akadémia elnöke fogadta. Este Berzeviczy Albert előadást tartott „Az 1959-iki olaszországi háború kihatása Magyarország sorsára" címmel. Vázolta az 1859-iki olaszországi háború kitörésének előzményeit és annak rövid, Ausztriára nézve szerencsétlen, az egységes Olaszország megvalósítására törekvő, Franciaországgal szövetkezett Piemontra nézve szerencsés lefolyását. Különösen jellemezte a háborúval szemben Magyarországon uralkodó hangulatot; nálunk egyenesen kívánták Ausztria vereségét, mert csak attól várhatták a tíz év óta az országra ránehezedő abszolútrendszer bukását. A solferinói csata (június 24) után Ausztria nem tehetett mást, mint hogy elfogadta a villafrancai békeegyezményeket, amelyek ránézve megpecsételték Lombardia elvesztését. De Napóleon császár eredeti Ígérete ellenére még meghagyták a velencei tartomány birtokában. Nem mondható, hogy Ausztria könnyelműen idézte fel a háborút; bölcsebb lett volna az olasz tartományokról, szemben az ott megindult erős nemzeti mozgalommal, önként lemondania. De ez szinte emberfeletti lelkieröbe került volna. A monarchia népeinek, különösen Magyarországnak sorsa szempontjából, áldani lehet a Gondviselést, hegy Ausztria rászánta magát a háborúra, mert ellenkező esetben a birodalom megmaradt részeiben tovább uralkodott volna az abszolutizmus. Szükség volt a vereséges háború kemény leckéjére, hogy a tíz éven át makacsul fenntartott rendszer megbukjék s a hatalom a Magyarországgal való alkotmányos megegyezés útjait keresse. Igaz, hogy ezek az utak csak sok tévelygés, balfogás, kísérlet és tétovázás után, csak újabb vereséges háború hatása alatt vezettek végre célra, de a régi rendszer fenntartását 1859 nyara óta már Bécsben is lehetetlennek ismerték fel. S ami különösen Magyarországot illeti, Olaszország 1859-1 győzelmének hatása alatt ment nálunk végbe a nagy nemzeti ébredés, mely megnyilvánult külsőségekben és szellemi életünkben is. Napjainkban, midőn új meg új bizonyítékaival találkozunk az olasz és magyar nemzet testvériségének, nagy elégtételérzettel emlékezhetünk meg arról a tényről, hogy már hetven éy előtt, Olaszországnak nemzeti egysége megalapításában kivívott első sikere ébresztő hatást gyakorolt Magyarország megbénított nemzeti életére. A nagyhatású és nagy tetszesse! fogadott előadáson megjelent a többi között: Ancora gróf, Róma helyettes kormányzója, Marzo nemzetnevelési minisztériumi alállamtitkár, Sani külügyminisztériumi alállamtitkár, Gentile szenátor, Volpe, az olasz akadénia főtitkára, Della Torretta márki, Brusati tábornok, magyar részről Hory András és Barcza György kvirináli és vatikáni magyar követek, Barcza követ felesége, Luttor kánonjogi tanácsos, Gömöry-Laiml külügyminisztériumi miniszteri tanácsos, Kuzmikné és leánya Kuzmik Lívia szobrászművésznő, a két római magyar társaság sok tagja, Váradi dr. tanár a római magyar akadémia hallgatóival. Ott volt továbbá Zambra Alajos dr. budapesti egyetemi tanár, Marcipati Artúr tanár, a fiumei szövetség titkára, Commendatore Tencaioli, Papini Róbert író stb., Amedeo Giannini, az olasz-magyar egyesület elnöke az egyesület és a keleteurópai intézet nevében lelkes szavakat intézett a kiváló előadóhoz s üdvözölte benne az olasz-magyar barátság és a ikét nemzet közötti kulturális öszszeköttetés előfutáriát és fáradhatatlan előmozdítóiát. D'Ancora gróf és felesége Róma kormányzóiának nevében nagy bankettet adtak Berzeviczy Albert és felesége tiszteletére. A banketten megielentek többek között: Hory András magyar követ. Del Pretis meghatalmazott miniszter, Commendatore Lazzatti és felesége, továbbá Hossi Hamilkar, az arany vitézségi érem tulajdonosa. Zoltán Béla meghalt Csenei Zoltán Béla dr. cs. és kir. kamarás, nyugalmazott magyar királyi igazságügyminiszter. a trianoni szerződés alapián alapított több vegyes döntőbíróság masvar bírája, az országgyűlés felsőházának tagia és a Külügyi Társaság elnöki tanácsának tas-ja és nemzetközi jogi szakosztályának elnökhelyettese október utolsó napján váratlanul elhúnyt. Zoltán Béla halálával pótolhatatlan veszteség érte a magvar közéletet s elsősorban a nemzetközi bíráskodást, amelynek fáradhatatlan apostola volt. Mint bíró kezdte pályáját és élete végéifC az igazság hű harcosa maradt. Budapesten 1865 január 31-én született, 1888-ban bírói szolgálatba lépett és 1908-ban az egyiptomi nemzpfközi vegves bíróság tagia lett. maid 1913-ban a királyi Kúria bírája. 1919 szeptember 22-én pedig igazságügyminiszter. Az 1921. év óta haláláig tagja volt a magyar-angol, a magyar-jugoszláv, a magyar-olasz, a magyar-francia, a magvar-belga, a magyar-görög, a maeyariapán ve<ryes döntőbíróságoknak. Temetésén résztvett József Ferenc királyi herceg, Walkó Lajos külügyminiszter, Zsitvav Tibor igazságügyminiszter és a társadalom számos előkelő tagja. Magyar Külügyi Társaság rádióelőadásai A Magyar Külügyi Társaság a Stúdió részvénytársasággal egyetértően és elsősorban Szőts Ernő ügyvezetöigazgató megértő támogatásával az idén is folytatja a tavaly oly sikeresnek bizonyult rádió előadássorozatát. Az első rádióelőadás