Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 34. szám - Hang Ausztráliából a magyar igazság mellett

1929 7 Október 26 borút, de sérelmeivel a Népszövetséghez fordul és azt mondja, hogy nemcsak a magyar faj érdekében, de egész Középeurópa érdekében kell megváltoztatni a trianoni béke feltételeit. — Mit kell tehát tenni? — kérdi Sir Róbert Stout. Ha a Népszövetség képtelen segíteni Magyarország sérelmein, az egész Európa békéjét fenyegeti. Ha kisülne, hogy Magyarország semmiféle segítséget sem remélhet a Nemzetek Szövetségétől, az óriási csapást jelentene erre az intézményre, és a Népszövetség hiábavalóságát bizonyítaná. Magyarország ügye kétségtelenül olyan, hogy Európa valamennyi nemzetének fontolóra kell vennie, miképen segítsenek a szegény magyarokon. — Ahogy velük elbántak, az a lehető legmostohább volt. A románok például beavatkoztak a magyarok vallási ügyeibe, elkergettek püspököket, habár a békeszerződésben megígérték, hogy az állam nem fog beavatkozni a magyar kisebbségek vallási ügyeibe. Azt mondották a békeszerződésben, hogy szabadságuk lesz nekik! A magyarok mindig a kultúrát, a nevelést, a tudományokat és az irodalmat szolgálták. Ezeken a területeken, ami kulturális kérdéseiket illeti, teljesen reménytelen és lehetetlen helyzetbe hozták őket. S a győztes nemzetiségeknek a magyarok kultúrájával szemben való érzelmeit el lehet képzelni, ha ismerjük azt a vandál viselkedést, amellyel ők a magyar kultúra kincseit és emlékeit elpusztították. Hogyha tehát ilyen esetekben nem számíthatunk arra, hogy enyhítik a helyzetet és nem változtatják meg a trianoni békeszerződést, remélhetjük-e, hogy a jövőben béke lesz? Nem fogják-e akkor azt mondani, hogy háború nélkül nem lehet megváltoztatni ezeket a súlyos igazságtalanságokat és akkor Európában újabb háború fog kitörni, amely következményeiben sokkal súlyosabb lesz Középeurópa népeire és gazdasági javaira, mint elmúlt történetük bármely háborúja vagy forradalma. — A magyarok még mindig hisznek abban, hogy Európát emberséges népek lakják, akik nem akarják, hogy egy nemzet elpusztuljon. Igen régen, több mint harmadfélezer évvel ezelőtt egy nagy kínai, Konfucius, azt mondotta, hogy nagy birodalmat csak úgy lehet kormányozni, hogyha azok, akik azt kormányozzák, tiszteletben tartják az üzleti életet és a becsületességet, ha takarékosak az ország kiadásaiban és egyformán szeretik az ország valamennyi népét. A Magyarországtól elszakított területek új uralkodói csöpp szeretetet sem mutattak e területek lakóival szemben, éppen ezért ők nem várhatják, hogy azok a magyarok, akik most e három nemzetiség, a csehek, a szerbek s a románok uralma alá kerültek, lojálisak legyenek új hazájukkal szemben. — És vájjon nekünk nem kötelességünk-e — kérdi Sir Róbert Stout — Új Zélandnak hivatalos képviselői lévén a Népszövetségnél, hogy felhívjuk e képviselőink figyelmét azokra az óriási igazságtalanságokra, amelyeket Magyarországgal szemben elkövettek? Ha a Népszövetség nem tud itt segítséget nyújtani, akkor nem marad más hátra, mint a jövőnek újabb háborúja!" *) Örömmel szegezzük le, hogy Sir Róbert Stout fenti cikkében hosszú idézeteket közöl a Magyar Külügyi Társaság által kiadott „Justice for Hungary" című munkából, különösképpen a Földes Béla, Eöttevényi Olivér és Nagy Emil írta fejezetekből. FIGYELŐ Az a földrajztudomány! — Bírák függetlenségének eredeti magyarázata — Kisebbség, többség BUDAPEST — AUSZTRIA. Rég múlt és örökre letűntnek hitt idők kísértenek, amikor olvassuk a La Paix par le Droit című tekintélyes francia folyóiratnak a Magyar Külügyi Társaság illusztris elnökéhez, Apponyi Albert grófhoz intézett levelét, amelynek címoldalán lapidáris rövidséggel csak annyi van: Monsieur le Comte Apponyi Magyar Külügyi Társaság, Országház, á Budapesth Autriche. Tehát tíz évvel az Európát mindenestől felforgató békeszerződések megkötése után Franciaország egyik tekintélyes nagy városában, Nimes-ben még mindég úgy tudják, hogy a Duna mentén az Osztrák Magyar Monarchia intézi a népek sorsát, ennek megfelelően nyugodtan Ausztriába lehet címezni a monarchia bármelyik városába szóló levelet, mert hisz az osztrák-magyar közös diplomácia mindig gondoskodott arról, hogy Magyarország önálló és független helyzetét illetően tájékozatlanságban maradjon a külföld. Az eset inkább humoros, semmint tragikus. Tragikus csak annyiban, hogy ha Franciaországban teljes tájékozatlanságban van még ma is a változott helyzetet illetően oly sajtóorgánum, amely címlapjára azt írja: Revue mensuelle pour la Société des Nations, tehát a Népszövetség eszméit terjesztő, a Népszövetséggel összeköttetésben lévő lapvállalkozás, mily sziszifuszi munka vár még a magyar társadalmi propagandára, hogy necsak a helyzet megváltozásáról, de a békeszerződések létesítette tarthatatlan helyzetről is kellően felvilágosítsa Franciaország közvéleményét! • ZSIVKOVICS TÁBORNOK, A SZERB ABSZOLUTIZMUS FEJE körutat-tett a régi Szerbia legelmaradottabb vidékén. Megjelent Knyazsevac városában is, végigvizsgálta a hivatalokat, aztán a járásbíróságon az összegyűlt bíráknak a következő kijelentést tette: „A bírák függetlenségét csak azért szüntettük meg, hogy fokozódjék a nép bizalma a bíróságok iránt, de semmiesetre sem azért, hogy eltörüljük a függetlenséget". — Azt hisszük, a knyazseváci bíróság egész személyzete azóta is azon töri a fejét, mit jelentsenek ezek a rejtélyes szavak. Mi legalább nem vagyunk képesek felfogni értelmét. • BENES LAPJA, A CESKE SLOVO a következő érdekes kijelentést teszi: ,,A csehországi németség nem közönséges kisebbség. Túlsokan vannak németeink és túlságosan erősek ahhoz, hogy kisebbségnek lehessen őket nevezni". — Hát micsoda, ha nem kisebbség? Vagy többség, vagy kisebbség, egyéb nem lehet. Miután Benes orgánumának illetékes bevallása szerint nem kisebbség, akkor tehát többség. Okoskodásunkban tovább is mehetünk. Ha a német kisebbség egymagában többség, mennyivel inkább többség valamennyi kisebbség együttvéve. Reméljük ennek a miniszteri megállapításnak következményeit előbbutóbb levonja a cseh politika, mert hiszen mi sem mondunk egyebet, mint, hogy ha a wilsoni elvek szerint többségi népeknek sincs jogukban a kisebbségeket elnyomni, mennyire természetellenes állapot, amikor a kisebbség nyomja el a többséget!