Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 34. szám - Hang Ausztráliából a magyar igazság mellett

Magyar Külpolitika 8 34. szám Mária román királyné a politikában A z elhúnyt Buzdugan régenstanácsi tag helyének betöltése nemcsak muló zavart okozott a román belpolitikában, hanem olyan válságot, melynek kime­netele egyelőre teljesen bizonytalan. Közvetlen kö­vetkezményeként távozni kellett a kormány egyik leg­súlyosabb tagjának, Popovici Mihály pénzügyminisz­ternek, minthogy sógora Saratzeanunak, az új régens­nek. Maniu Popovici feláldozásával akarta a liberáli­soktól keltett mesterséges izgalmat valamennyire csökkenteni, de ezzel a lépéssel csak újabb nehézsé­geket okozott magának a kormányban és saját párt­jában. A kabinet erdélyi tagjai, elsősorban Vajda bel­ügyminiszter, nagyon zokonvették Popovici lemonda­tását éppen most, amikor ő folytatta eddig a kétség­beesett küzdelmet a lei stabilizálásáért. A párt er­délyi törzskara a királysággal szemben pozícióvesz­tésnek tekinti és méltán, ha Popovici helyére a párt másik szárnyából, a királyságbeli volt parasztpártból kerül miniszter, mint ahogy Michalacheék követelik, s ezért Maniu nem tehetett egyebet, mint hogy maga vette át a pénzügyi tárcát, hogy a két szárny birtok­állománya megmaradjon. Maniu azonban egyáltalá­ban nem pénzügyi szakember, így a változás aligha lesz javára az országnak éppen abban az időpontban, amikor még a párisi tőzsdén is zuhanni kezdenek a román állampapírok. Csak fokozta a zavart Mária királynénak az Uni­versulban közzétett ismert és nagy port felvert nyi­latkozata. A kormány intézkedésére másnap megje­lent ugyan egy cáfolat, melyben Hiotu udvari minisz­ter bejelenti, hogy a királyné nevében megjelent nyi­latkozat apokrif, nem a királynétól származik, ezt a kormány a maga külön cáfolatával igyekezett otthon és a külföldön elhelyezni, de az Universul rögtön kü­lönkiadásban ragaszkodott a nyilatkozat valódiságá­hoz, s hajlandó bármikor facsimilében közölni a ki­rályné eredeti levelét. Ezzel szemben a kormány lapjai most azt a változatot kolportálják, hogy a nyilatko­zatot Bratianu Vintila felesége írta, akinek írása a megtévesztésig hasonlít a királynééhoz. A sajtóharc­ból, mely már fantasztikus nagyságúvá nőtt, körülbe­lül az alábbi adatokat tekinthetjük elfogadhatónak: Mária királyné első haragjában megírta a nyi­latkozatot és egy ismerős újságíróval elküldte Stelian Popescuhoz, az Universul főszerkesztőjéhez. Ez meg­ijedt a következményektől és Bratianuhoz sietett vele. Bratianu azt tanácsolta, hogy ne adja ki, hanem előbb beszélje meg Dúcával, a liberális párt eszével. Popescu elvitte Dúcához is, de azt nem találta ott­hon, s mint újságíró, nem tudott tovább várni a szen­zációval, hanem kiadta. A kormány erre elővette Hiotu udvari minisztert, megfenyegette, hogy meg­szünteti az udvari miniszteri állást, ha nem fogad­tatja el a királynéval azt a cáfolatot, amelyet Maniu, Vajda és Stere szövegezett meg. Viszont a királyné­nak tudtára adták, hogy száműzik Svájcba, ha nem vonja vissza nyilatkozatát. Hiotu Dan Szever erdélyi miniszter társaságában el is utazott Dobrudzsába a MacDonald Washingtonban. A háttérben a washingtoni Fehér Ház. Balról jobbra Hoower elnök, Ramsay MacDonald, Lewis Stimson amerikai államtitkár és Sir Esmé Howard Anglia washingtoni nagykövete

Next

/
Oldalképek
Tartalom