Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 32. szám - A cseh választások. A pártok készülődései - A felvidéki pártok szövetkezése

Magyar Külpolitika 12 32. szám A. esek választások A pártok készülődései — A felvidéki pártok szövetkezése A

z október 17-re kiírt csehországi, felvidéki és ruténföldi országgyűlési képviselő- és szenátori választásokra lázasan folytatja a készületeket minden párt. A választások kiírása meglehetősen váratlanul történt, úgy hogy a szervezkedésre alig maradt valami idő. Október 15-én le kell már véglegesen zárni és be kell adni a jelölőlistákat, ez pedig meglehetős pénzbeli áldozatokkal is jár, úgy hogy nem könnyű, különösen a kisebb pártoknak, elsősorban az ellenzéknek a személyi és anyagi ügyeket addig elintézni. A kormányhatalom birtokában levő cseh pártoknak az anyagiakban könnyű a helyzetük, a szellemi ellentétek azonban náluk is veszedelmesek. Megindult a szokásos intrika is a kisebb pártok megnyerésére. Minden cseh párt a Felvidékre vetette magát rá, hogy ott szerezze meg azokat a többletmandátumokat, amelyek segélyével meggyarapodva kerülhetne vissza a parlamentbe. A csehlakta területeken a pártok keretei meglehetősen szilárdak, nagyobb meglepetésre nem lehet számítani, birtokállományukat tehát csakis a „gyarmatokon" növelhetik. A Tuka-per eredménye ellenzékbe hajtotta a tót néppártot, de még ha bent maradt volna a kormányVenizelosz görög miniszterelnök és Papadatosz államtitkár koalícióban, kíméletre akkor sem számíthatott volna a cseh pártok részéről. Különösen a cseh agrárpárt, ez a legnagyobb pártszervezet, követ el mindent, hogy mandátumait a Felvidéken a tót és magyar pártok rovására szaporíthassa. Nyíltan kiadta a jelszót: „egy millió szavazat, ha törik, ha szakad". Ezért az 1 millió szavazatért szemfényvesztésből néhány gyászmagyar jelöltet is felállít, hogy különösen a Csallóközben és általában a Duna vonalán a magyar kisgazdák egy részének szavazatait meghódítsa. A városokra a cseh iparospárt vetette rá magát, mely a kereskedői és iparos rétegeket akarja magához édesgetni. A Felvidéken mint színtelen, internacionális „kereskedők és iparosok középpártja" szerepel, odahaza Csehországban azonban a legszélsőbb soviniszta és meg sem próbálja, hogy a cseh ipar és kereskedelem versenytársat kapjon a Felvidéken. A cseh szociáldemokrata párt is óriási arányú agítációt kezdett a felvidéki magyarság körében. Dérer Iván volt miniszter vezeti ezt a propagandát, melynek főjellemvonása, hogy különösen a keresztényszocialista pártot akarja kompromittálni egyházellenes jelszavakkal. Hirdeti az internacionalizmust, hirdeti a magyar kisebbségi jogokat s büszkén hivatkozik, hogy a magyar szociáldemokraták beolvadtak a cseh szervezetbe, arról azonban óvatosan hallgat, hogy odahaza Csehországban legélesebb harcban áll egymással a cseh és német szociáldemokrácia. A nemzeti demokraták is fokozódó erővel igyekeznek behálózni a Felvidéket. Agitációjuk központi irányítója Ivánka Milán volt miniszter, a Tuka-per előidézője. Csak a cseh néppárt áll tehetetlenül a Felvidéken, sőt ez az egyetlen cseh párt, amelyet odaát saját fészkében szorongatnak a tót klerikálisok. Morvaországban 400.000 főnyi tót lakik s ez a népesség már az osztrák időkben is határozott ellensége volt a cseheknek. Az ellenszenv azóta csak fokozódott és most ezek a morvaországi tótok választási koalíciót ajánltak fel a Tuka-pártnak. A cseh néppárt így legbiztosabb szavazóit fogja otthon elveszteni és mandátumai ezzel alaposan megcsappannak. A cseh néppárt ügye sokkal nagyobb jelentőségű, mint első pillanatra látszanék. A morvaországi tótok állásfoglalása mögött Benes kezét sejtjük. Benes tisztában van vele, hogy a tót néppártot úgyse lehet soha komolyan megszerezni a cseh kormány támogatására s nem sokat számít ha mandátumainak száma néhánnyal szaporodik is. Országos nagy párt úgysem lesz belőle. Ellenben a cseh néppárt, melyet Sramek miniszterelnökhelyettes képvisel a kormányban, komoly tagja a cseh koalíciónak és útjában van annak, hogy a koalició a kétféle szocialistákkal: a cseh szociáldemokratákkal és Benes saját pártjával, a cseh szocialista párttal kibővüljön. Benes programmja ez a zöld-vörös koalició, melynek hátán be akar jutni az elöregedett Masaryk helyére a köztársaság elnöki székébe. Ezért kell a cseh néppárt súlyát letörni, esetleg a koalícióból egészen kiszorítani. Ha a cseh néppárt néhány mandátumot elveszít, már vége a mostani koalició többségének s akkor nem jöhet más, mint vagy a szocialisták bevonása vagy újabb német pár-