Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 31. szám - A délszláv konkordátum. Belgrád a szláv egyházi nyelvet óhajtaná kiterjeszteni a nem szláv katolikus egyházközségekre is

Magyar Külpolitika 12 31. szám hogy a skandináv államok, továbbá Olasz- és Franciaország egymásközt eddig mily lépéseket tettek e téren és megjelölte azokat az elveket, amelyek szemelött tartásával lassú, de pozitív eredmények érhetők el a nemzetek közt az oly különféle jogrendszerek dacára. Az igen magas nívójú vitát követő határozati javaslatot elfogadták: ez ajánlja a közeledést és a megállapodások átültetését a gyakorlatba a törvények kellő modifikálása útján. 3. A rádiótovábbítás nemzetközi szempontból című probléma előadója Páris szenátora volt, Dausset, aki rendkívül átfogó előadással, különösen arra utalt, hogy a nemzetközi összefogás mily fontos, illetve a törvényhozások lépései menynyire jelentősek, amennyiben egységesek a visszaélések üldözésénél, mint amilyenek a hamis hírek terjesztése, meg nem engedhető politikai propaganda továbbítása, agresszív természetű közlések, rágalmazó beállítások, erkölcstelen előadások, stb. 4. A mezőgazdasági termelő helyzetének javítása. E kérdés az Exode Buraié vagy Landflucht név alatt ismeretes a nemzetközi agrárkörök és ezek munkái iránt érdeklődők előtt. A tárgy előadója de Vuyst volt (Belgium), akinek előadását a felszólalások hosszú sora kísérte, aminek az eredménye az eredeti határozati javaslat alapos átdolgozása volt. A falusi tűzhelyek otthagyása még az egykénél is súlyosabb jelenség, amelynek elsősorban gazdasági okai vannak, Schandl Károly a felszólalásában pl. az agrárhitelek drágaságát jelölte meg egyik főokul, amely okok végeredményben azt eredményezik, hogy a falu népe megélhetése, jövedelme bizonytalan. A szövetkezetek fejlődése is segítheti a kisgazdát, ha a terményei forgalmából előálló haszon egy része is őt illeti. 5. A nemzetközi mezőgazdasági hitelek kérdésének két előadója volt: Póka-Pivny Béla dr, aki javasolta, hogy a nemzetközi elszámoló bankkal is keressen a Konferencia összeköttetést, hogy az agrárhitelek nemzetközi pénzintézete megteremthető legyen, Tardy (Franciaország), aki azt adta elő, hogy a nemzetközi összefogás előkészítő útjai melyek lennének. Itt került bemutatásra a római Mezőgazdasági Intézet által kiadott, a Nemzetek Szövetségéhez beterjesztett, egy terjedelmes, francianyelvű kiadvány, amelyet Póka-Pivny Béla dr. írt. Az előadók után az első felszólaló Schandl Károly volt, aki kívánta, hogy az államok a magas kamatok leszállításánál a mezőgazdaság támogatása érdekében hatékonyan működjenek közre, esetleg a kamatok egy részének vállalásával. Kiemelendő, hogy a szomszédállamok egymásután csatlakoztak Schandl indítványához. A mémet csoport nagy figyelemmel és gonddal készítette elő a berlini Konferenciát. A német birodalmi kormány, a Reichstag elnöke, az Ipari- és Kereskedelmi Kamara estélyeket írendeztek, ahol érdekes szónoklatok hangzottak el; ezek közt szólt Schandl Károly is a Kamara estjén francia és német nyelven, kiemelve azt, hogy mennyire fontos a mezőgazdaságnak együttműködése az iparral és kereskedelemmel és ecsetelve, hogy a magyar termelési ágak mily jóviszonyt tartottak fenn a múltban a német gazdasági tényezőkkel. A magyar delegáció a berlini Collegium Hungaricumban lakott, amelynek igazgatója Támedly Mihály dr. sok figyelemmel fogadta a magyar csoport kiküldöttjeit. A konferencia jövő évi teljes ülése Madridban lesz. Ezt egy tanácsülés készíti elő, amelyet az elnökség január 15-ike körül Nizzába hív össze. ) A. délszláv konkordátum Belgrád a szláv egyházi nyelvet óhajtaná kiterjeszteni a nem szláv katolikus egyházközségekre is A

z olasz sajtó újra élénken kezd foglalkozni a készülő délszláv konkordátummal. Ez a konkordátum tíz éve készül ugyan, de eredményre nem lehetett számítani, amíg legalább formailag parlamentáris uralom volt a szerbek, horvátok és szlovének királyságában. Amióta szerb abszolutizmus és pedig egy nagyszerb katonai párt abszolutizmusa lett az úr a király nevében, a konkordátum előfeltételei az állam részéről még kevésbbé vannak ugyan meg, viszont Belgrád kénytelen mai elszigeteltségében minden lépést megpróbálni, ami a legkevésbbé is ellensúlyozhatja Európa bizalmatlanságát és a horvátok elszakadási kísérletét. A konkordátum ilyen alapon, mint politikai fegyver, szintén szóbajöhet és számítani kell rá, hogy előbb-utóbb megvalósul. Románia, a másik hivatalosan görögkeleti állam, már hasonló okokból megcsinálta és Belgrád aligha hagyja a maga részéről kiaknázatlanul az alkalmat. De nagy szüksége van Róma közvetlen segítségére a katolikus délszláv kisebbségnek, hogy egyházát és a hitoktatást megmenthesse a belgrádi pravoszláv szövetség rendszeres támadásaitól. Nyakra-főre készülnek most Belgrádban az abszolutisztikus törvények, s minthogy nincsen parlament, nincsenek politikai pártok, nincs sajtó és nincs helyi önkormányzat, mely vétót emelhetne e törvények bármi kinövéseivel szemben, a délszláv katolikusság csak a Vatikán támogatásában bízhatik. Az állam 13 millió lakosa közül több, mint 5 millió római katolikus és ennyi állampolgár egyházi ügyét nem lőhet tovább rendezetlenül hagyni. A belgrádi kormány a konkordátummal elsősorban azt akarja elérni, hogy az egyházmegyék határait állami határokhoz szabják és egységes hierarchia jöjjön létre, melynek fejét könnyebben függésben tarthatja a kormány. Ma, Zárának Olaszországhoz való csatolása óta, a dalmát katolikusságnak csak ideiglenes feje van, a spalatói püspök. Külön hierarchiája van a horvát egyháznak Zágráb székhellyel, a bosnyákoknak Szeiajevóban s a szerbiainak és a magyar Délvidéknek Belgrád székhellyel. De egy csomó külföldi egyházi tartomány határa is átnyúlik a mai délszláv államba: a laibachi püspökséghez tartozik az olasz Görz, az osztrák salzburgi érsekség alatt áll a szlovén marburgi püspökség, a Bácskában és a Bánságban két apostoli adminisztrátor működik ideiglenesen, minthogy ezek a területek jogilag még magyar egyházmegyékhez tartoznak. Nincs meg az egyházi elhatárolás Albániával szemben sem. Az új politikai határok életbeléptetésének második évtizedében az egyházi határok rendezetlenségét sem akarja tovább elviselni a belgrádi kormány. Különösen fontos az egyházi nyelv kérdése is. A horvát, szlovén, bosnyák és dalmát katolikus egyházak régi kedvezményként a szláv nyelvet használják az egyházi életben, míg a többiekben megmaradt a latin nyelv. Ebben a tekintetben legrendezetlenebb a régi Szerbia katolikus egyháza, ahol a hívek részint