Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 31. szám - A délszláv konkordátum. Belgrád a szláv egyházi nyelvet óhajtaná kiterjeszteni a nem szláv katolikus egyházközségekre is

7929 13 Október 5 délszlávokból, részint németekből, magyarokból és más nem szlávfajú katolikusokból állanak. Magyar szempontból nagyon fontos ez a kérdés, mert valószínűleg megkísérli a belgrádi kormány, hogy a konkordátum útján a szláv egyházi nyelvet kiterjessze a nemszláv egyházközségekre is. Katolikus részről az iskolakérdés és a vallásoktatás ügyén kívül, fontos követelmény az egyházak elvett birtokainak visszaszerzése és a vegyes házasságok kérdésének rendezése. Valószínűleg megpróbálja a Vatikán a volt magyar területeken érvényben lévő polgári házasságot is megszüntettetni. A katolikus egyházfők egész nyáron tárgyalásokat folytattak a konkordátum ügyében Zágrábban és a belgrádi pápai nuncius is résztvett ezeken. A király is többször fogadta a katolikus főpapokat, így tehát bizonyosra vehető, hogy a tárgyalások a konkordátum ügyében komolyan megindultak már, s félős, hogy a romániai példa újúl fel megint. A római Szent Jeromos Intézet kiszolgáltatása Belgrádnak mindenesetre elég szomorú nyitány a készülő konkordátumhoz. A lef egyverzés elméletben és valóságban T

udvalevő, hogy Magyarország, valamint a többi „legyőzött" állam is azzal a feltétellel vállalt kötelezettséget a lefegyverzésre, hogy ez az általános, tehát a világháborúban résztvett összes államokat terhelő lefegyverzésnek csak a kezdő lépése Hogy a lefegyverzés ellentéte, az általános fegyverkezés mennyire élő valóság, azt legélénkebben bizonyítják azok az adatok, amelyek az egyes államoknak hadseregükre költött millióiról számolnak be, tehát arról, hogy az illető államok évi költségvetésüknek hány százalékát fordítják még ma is katonai kiadásokra? Erről igen érdekes számokat olvashatunk a Magyar Katonai Közlöny legutóbbi füzetében Suhay Imre tábornok tollából, aki Oertzen német ezredes idevágó szakmunkája alapján elmondja, hogy a fegyverkezés terén Lengyelország vezet, mely évi kiadásainak kereken 38 százalékát fordítja hadi kiadásokra. Nyomban utána következik Franciaország a maga 29 százalékos hadi büdzséjével. Olaszországban 27 százalék az arány, Jugoszláviában kereken 21 százalék, Csehszlovákiában 20 százalék, Romániában kereken 16 százalék. Ezek után bizonyára senkit sem lep meg az, hogy — rólunk nem is szólva — az ugyancsak „lefegyverzett" Németbirodalom évi költségvetésének csaknem egészen 7 százalékát teszik ki a katonai kiadások, mert az aggódva ellenőrzött csekély létszámú hadseregre nem költhet ennél többet. Mindezt látva, önkéntelenül is felmerül az a kérdés, hogy az évek hosszú során át ilyen arányban, illetve aránytalanságban folytatva a hadi kiadásokat, nem fogja-e ez a „győztes" államok teherviselő képességét lassanként aláásni és éppen azok, akik ma állandóan békét és leszerelést hangoztatnak, nem lesznek-e kénytelenek a folytonos fegyverkezés következtében szükségképp előálló belső elégedetlenséget újabb háborúval levezetni próbálni? Oly kérdések ezek, amelyekre a feleletet majd csak a jövő nemzedék adhatja meg. INNEN- ONNAN Köztársaság fejedelmi milliárdosokkal Most jelent meg a kimutatás Németország nagybirtokosairól. Látjuk belőle, hogy csak Poroszországban 384.000 hold birtoka maradt meg a királyi háznak, melynek 49 tagja még ma is gazdasági közösségben élvezi ezt az óriási birtokot. A 384.000 hold a hozzátartozó kastélyokkal és miikincsekkel együtt 500 millió aranymárka vagyont képvisel. De nem a Hohenzollern családnak van a legkiterjedtebb földbirtoka. Thurn-Taxis Albert hercegnek 495.000 holdja van együttvéve, ebből azonban igen sok esik Cseh- és Lengyelország területére. A herceg vagyonát 270 millió aranymárkára lehet tenni. A leggazdagabb tíz német közt a harmadik helyet polgári személyiség tartja, Krupp özvegye, akinek a háborúelőtti 320 millió márka vagyonából még megmaradt csekély 200 millió márka. Negyedik a sorban Thyssen Frigyes 140 millióval és öccse, aki felvette anyjának, a magyar Bornemissza bárónénak nevét, s mint ThyssenBornemissza Henrik báró évi 4 millió márka jövedelemmel rendelkezik. A kölni Wolff Ottó vaskereskedő vagyona 130 millió márka. Azután megint hercegek jönnek sorra: Hohenlohe-Oehringen János herceg egy tagban 170.000 hold földdel rendelkezik. Földjein szén- és cinkbányák is vannak, úgy hogy 154 millió márkára becsülik vagyonát. Fürstenberg Egon Miksa hercegnek Badenben van potom 122.000 hold földje, de Württembergben és Csehországban is akad egy-két uradalma, úgy hogy összes vagyonát 120 millió márkára becsülik. Nyolcadik helyen áll Henckel-Donnersmarck Guido herceg 115 millió márka vagyonnal. Öccse sem egészen szegény, mert hiszen annak is van 85 millió má.rká.t érő földje és szénbányája. A kilencedik nagybirtokos Plesch hercege, XV. János Henrik 120 millió márka vagyonnal és bezárja a sort Frigyes Henrik, Albrecht egykori régensherceg fia, 84 millió márkás vagyonnal. Csak berlini palotáját 17 millióra becsülik. Magyar asszony a lengyelromán szövetség megalapítója Varsóban hetek óta folynak a hosszú és eredménytelen tárgyalások a Lengyelország és Románia közti kereskedelmi és forgalmi egyezmény megkötéséről. Ebből az alkalomból érdemes megemlékezni róla, hogy egy magyar fejedelemasszony kötötte az első szövetséget lengyelek és románok között. A székely Csomortány Erzsébet ez, aki egyúttal első női szereplője a román fejedelemségek történelmének. Az azelőtti fejedelemasszonyokról semmit sem tudunk. Csomortány Erzsébet Movila Jeremiás moldvai fejedeli mnek volt felesége a XVII. század elején. Férje korán elhalt és a trónt annak öccse, Simon foglalta el, de a székely asszony jogot formált a maga számára a fejedelemségre. Simon vajda ebben a küzdelemben hirtelen meghalt és jogait özvegye, a szintén magyar Margita asszony képviselte. Ennek családi nevét nem tudjuk. A két magyar asszony elkeseredett küzdelmet vívott saját fiai érdekében a trónért, végre is Erzsébet asszony maradt meg a porondon, aki ellenfelét kiűzte Lengyelországba, annak fiát pedig Erdélybe. Margita asszony Lembergben kolostorba