Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 21. szám - Öt országon keresztül. Utijegyzetek a Balkánról

1929 13 Július 27 itt megmaradt a maga eredetiségében a török börek név. Háromszögletű, túróval, vagy hússal töltött, zsír­ban kisütött rétes. Tavalyelőtt két léváért vettük da­rabját, most felmászott 5 lévára. Szerbiában már nem engedik be az árusokat a pályaudvarra, a közönséget meg leszállni nem engedik, hanem minden kocsiból elmegy a szerb csendőr és megfelelő borravalóért visz az utasnak. Természetesen az árus is csak úgy kézzel fogdossa meg, a csendőr is szabad kézből prezentálja. A bolgár házaló ad hozzá egy darab papírt is. Átesünk vizsgálaton és reggelin, azzal haladunk tovább a dús legelőx között kelet felé. Most már kez­denek vetések és faluk is feltűnni és félegy előtt, te­hát háromnegyed óra alatt egy magas hegyek közé szorított folyó partján elkanyarodva elibénk bukkan hirtelen a kúpalakú óriási Vitosa hegy, kopasz fején messze világító hóval. A folyó partján vízmüvek és gyárak érik egymást, majd szakadatlan sorban jön­nek a menekültek házsorai. Szófia külvárosában va­gyunk, egy perces megállás, aztán bekanyarodunk a főpályaudvai rá. Itt vagyunk a bolgár fővárosban. Etédi. (Folytatjuk.) A szerkesztő postája WALLA JÓZSEF (TÖRÖKBÁLINT). A követ­kező sorokat intézi lapunk olvasóihoz: Levél minden igaz magyarhoz! Valahányszor a Magyar Külpolitika című lapot ol­vasom, mindig eszembe jut az a kellemetlen hatású vi­selkedés, amellyel sajnos, számos magyar honfitársunk magára vonja a külföldön utazó közönség figyelmét. Sokat jártam a külföldön és bizony sokszor keresztezte utamat lármás, feltűnő viselkedésű magyar. Arra sze­retném felhívni a magyar utazóközönség figyelmét, hogy mindig csak szerénységével és feddhetetlenségével tűnjék fel. Hadd tudja meg a külföld, hogy a magyar név egyet jeleni a szerénységgel és jóneveltséggel. Hadd győződjenek meg arról, hogy a magyar szavában min­dig és feltétlenül bízni lehet. Megbízhatónak kell lennie minden magyar iparosnak is, hogy a külföldi rendelő már eleve bizalommal legyen iránta. És ilyen abszolút megbízhatónak és figyelmesnek kell lennie elsősorban a magyar vendégfogadósnak. Ezeket kívánja legfőképpen a magyar külpolitika. Soraihoz nincs mit hozzáfűznünk. Kívánjuk, in­telmeit fogadnák meg mindazok, akiket megillet. LYKA A, EMIL (TATA). Köszönettel megkap­tuk sorait, valamint a fényképeket. A szoborcsopor­tozat képét szívesen leközöljük lapunkban, de kívá­natosabb volna egy olyan fényképmásolat, amelynél a magyarázó szöveg nincsen magára a fényképre írva. Az Európai Egyesült Államok tervével kapcso­latos elgondolása megkapta figyelmünket, mert több tekintetben azonos utakon halad, mint a mi elgondo­lásunk. Utóbbi közlése alkalmával, az igazságnak meg­felelően, vissza fogunk térni az Ön soraira is. „A népek örökéletüek. Meg tudják várni a törté­nelem korrektúráját és megcsonkításuk sohasem vég­leges addig, míg nem adják át magukat a kétségbe­esésnek, íme Lengyelország fölemelkedik sírjából. Elzász-Lotharingia kijön börtönéből és >az igazi igaz­ság megszólal eddigi hallgatása helyett'\ Journal des Debats 1918 nov. 18. INNEN-ONNAN A legújabb nemzetközi jogi Konfliktus Pozsonnyal szemben a Dunán szép hajó van le­horgonyozva, melyet egy angol kávéháznak alakított át. A hajó kedvelt találkozóhelye, a pozsonyiaknak, lehet ott jól inni, jól enni, sőt cigányzene mellett tán­colni is. Egy szép nap, az adóhivatal egy közege je­lent meg az angolnál, követelve fizesse meg az adóját. Az angol flegmatikusán kijelentette, hogy nem fizet, mert nemzetközi folyamon van, tehát semmiféle part­menti városnak nincsen köze ahhoz, amit ö csinál és különben is hajója angol terület. Pozsony városa azzal vágott vissza, ám legyen a hajó idegen terület, de akkor a városi lakosságot csak úgy engedik a hajóra, ha előzetesen megfelelő vízummal ellátott útlevéllel látják el magukat a vendégek és az angoltól is meg­tagadják a partraszállás engedélyét, hacsak a cseh kormány megfelelően nem láttamozza útlevelét. Szó szót követett és jelenleg bíróság előtt van az ügy. A bírák pedig zavartan törik fejüket és híres nemzet­közi jogászokhoz fordulnak véleményért, mert híre járja, hogy Anglia azzal fényegetödzik, hogyfm nem kap kellő elégtételt, panaszával — a Nemzetek Szö­vetségéhez fordul. Coolidge és az amerikai alkotmány Coolidge, amióta kihurcolkodott a washingtoni Fehér Házból, ismét újságírással foglalkozik és a Cosmopolitan című lapban megemlékezik arról, mi­képpen értesült Harding elnök haláláról. Ez 1923. április 23-án reggel történt. Coolidge ezen a napon, mint alelnök, Plymouthban tartózkodott, atyjának szerény házában. Még az ágyban volt, amikor hallotta apja siető lépteit a lépcsőházban, amint meghatott hangon szólítja őt. Édesatyám hangja rögtön el­árúlta, — írja Coolidge, — hogy valami szerencsét­lenség történt. S valóban táviratot kapott, mely beje­lentette, hogy Harding elnök meghalt. Menten térdre hullottam és mintha oltá.r előtt lettem volna, buzga­lommal kértem az Istent, áldja meg az amerikai népet és adjon elég erőt, hogy a népet szolgálhassam. Em­lékeztem arra, hogy első kötelességem letenni az esküt az alkotmányra. Előkerestem az eskü szöve­gét, leírtam saját kezemmel és megkérdeztem édes­atyámat, közjegyzői minőségében nem fogadhatná-e eskümet. Ezután átmentünk szomszédunkhoz, Dale szenátorhoz. Tanuk voltak feleségem, titkárom és soffőröm. És esküt tettem az alkotmányra a petró­leumlámpával megvilágított kis szalonban, kezemet arra a bibliára helyezve, amely valaha édesanyámnak volt a tulajdona. A nóuralom körül Austen Chamberlain, Anglia volt külügyminisz­tere, meggyőződéses híve a feminista törekvéseknek, bár véleményét gyakran gunyoros formában adja hallgatóinak tudtára. — Vájjon boldogabbak leszünk-e, kérdezte tőle nemrég valaki, ha az asszonyok fognak kormá­nyozni bennünket ? — Nem jól teszi fel a kérdést, felelte Austen Chamberlain. A kérdés helyesen ekképp hangzik: Boldogabbak vagyunk-e azóta, amióta az asszonyok kormányoznak bennünket ?

Next

/
Oldalképek
Tartalom