Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)
1929 / 21. szám - Öt országon keresztül. Utijegyzetek a Balkánról
Magyar Külpolitika - 14 • 21. szám • HÍREK • Eöttevényi Olivérnek, a Külügyi Társaság ügyvezető alelnökének görög kitüntetése A görög köztársaság elnöke Eöttevényi Olivér dr. ny. főispánnak, a Magyar Külügyi Társaság ügyvezető alelnökének a Phoenix Rend csillagos nagy tiszti keresztjét adományozta. A kitüntetést Delmouzos budapesti görög követ személyesen adta át Eöttevényinek a Külügyi Társaság országházi helyiségében s egyúttal melegen megköszönte neki a magyar-görög kapcsolatok kimélyítése terén eddig is végzett sikeres tevékenységét. Aláírták a magyar-bolgár döntőbírósági szerződést Walko Lajos külügyminiszter és Stoyan PetroffTschomakoff budapesti bolgár ügyvivő július 22-én, kedden aláírták a magyal*—román békéltető eljárási és választottbírósági szerződést. A szerződés szerint minden a jövőben a két ország között felmerülő vitás kérdés, amely nem érinti a szerződő államok szuverenitását, vagy egy harmadik állam érdekeit — amennyiben az diplomáciai úton elintézhető nem volna — békéltető eljárási, illetve választottbírósági úton fog megoldást nyerni. A békéltető eljárás minden egyes vitás kérdésre kiterjed. A bírói eljárás jogviták eldöntésénél nyer alkalmazást. A békéltető-bizottság állandó jellegű lesz. A döntőbíróságot vagy ad hoc állítják össze, vagy pedig a szerződő felek az Állandó Nemzetközi Bíróság szolgálatát fogják igénybevenni. A szerződést öt évre kötötték. * A magyar—bolgár békéltető- és választottbírósági szerződés megkötését az egész magyar közvélemény a legnagyobb örömmel fogadja. Ilyen szerződést kötöttünk már az Amerikai Egyesült-Államokon kívül az európai államok egész sorával, így Spanyolországgal, Olaszországgal, Svájccal, Ausztriával, Lengyelországgal, Finnországgal, Törökországgal és ehhez a sorhoz csatlakozott most Bulgária is, amelyet a rokonérzésnek és a történelemnek annyi szála köt Magyarországhoz. Mind a két ország politikai közvéleménye tisztában volt azzal, hogy ellentétek közöttük nincsenek, ellenben számos olyan probléma van, amelyeknek megoldásában egyformán érdekelve vagyunk és csak természetes, hogy a békekötések után a magyar nemzet tudta legjobban megérteni a bolgár nép fájdalmát és elkeserédését, amikor igazságtalanul elütötték attól a vezetőszereptől, amelyre a Balkánon népe fiatalos erejénél, műveltségénél és áldozatkészségénél fogva méltó volt. Politikai jelentősége ennek a szerződésnek inkább elméleti, viszont legjobb előkészítője minden esetleges szorosabb baráti megállapodásnak. Brazília első magyarországi követe a kormányzónál A kormányzó július 22-én, kedden délben ünnepélyes kihallgatáson fogadta Pedro de Moreas Barros-t az új brazíliai rendkívüli követet és meghatalmazott minisztert. A követ meleghangú beszéd kíséretében nyújtotta át megbízólevelét. A kormányzó erre beszéddel válaszolt, majd pedig hosszabb eszmecserét folytatott Braziliának első magyarországi követével. Az ünnepélyes aktusnál közreműködött Walko Lajos dr. külügyminiszter és Uray István dr. államtitkár, a kabinetiroda főnökhelyettese. Don Pedro de Moraes Barros, az új brazíliai követ neve nem ismeretlen a kontinentális diplomácia előkelő társadalmában. Barros miniszter, aki ősrégi politikus-család sarja és akinek nagyatyja a brazíliai köztársaság első választott elnöke volt, most negyvenhároméves. Eleinte mérnökkari tanulmányokat folytatott, de alig harmincesztendős korában a diplomáciai pályára lépett és Délamerikában, Chilében és Peruban, majd Genfben, a Népsszövetségnél képviselte hazáját. Az új követ európai tanulmányútja alkalmával több izben járt Budapesten, megszerette a magyarokat és saját kérésére helyeztette magát a magyar fővárosba, ahol most ö szervezi meg a Brazíliai Egyesült-Államok első magyarországi követségét. A Nemzeti Újság munkatársa felkereste az új követet, aki programmjáról a következőket mondotta: — Sao Paoloban történt, hogy mint fiatal egyetemi hallgató megismerkedtem egy Braziliába kivándorolt magyar fiatalemberrel, — és mondhatom, hogy ez a véletlen ismeretség sokban elősegítette mai .küldetésemet. Magyar ismerősöm számtalan érdekes történelmi vonatkozású fejtegetése megismertette velem a magyar nemzet nagy hagyományait, a Szent Korona tanát, az Aranybulla intézkedéseit, a magyar alkotmány nagyvonalúan kiépített intézményét, úgy hogy feltett szándékom volt az első kínálkozó alkalommal Magyarországra jönnöm. Meggyőződésem, hogy számtalan kapcsolatot lehet teremteni az Önök hazája és Brazília között, nemcsak gazdasági, hanem kereskedelmi és ipari téren is. A mi termékeinket: a kávét, a teát, a kakaót, cukrot, nyers gumit és egyéb gyarmatárúkat, főleg déligyümölcsöt, ezenkívül pedig a bőripar számára szükséges anyagot kedvező feltételek mellett bocsáthatjuk cserébe a magyar gazdasági gépekért, a gabonáért és burgonyáért, a magyar borért és dohányért, amelyeket nálunk is jól ismernek. Miután pedig azt szeretném elérni, hogy személyes kapcsolatok révén még közelebb hozzam egymáshoz ezt a két országot, azt hiszem számíthatok e törekvésemben a magyar társadalom és a főrangú körök támogatására is. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet XH-ik konferenciája. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet folyó évi május hó 30-tól június 21-ig tartotta XH-ik konferenciáját Genfben, amelyen 50 állam 168 delegátussal és 235 szaktanácsadóval képviseltette magát. A megjelenteknek ez a várakozáson felülli nagy száma kétségtelen bizonyítéka e hatalmas nemzetközi szervezet nagy jelentőségének, amelynek munkálkodását ma már az egész világ szociális élete teljes figyelmére méltatja. Külön érdekessége volt e tanácskozásoknak, hogy azokon a nemtag Törökország hivatalos megfigyelővel vett részt és hogy az elnöki tisztet először, ezúttal Németország képviselője, dr. Braun volt birodalmi munkaügyi miniszter töltötte be. A napirend két fontos kérdésében kellett ez alkalommal határozatot hozni, nevezetesen az üzemi szerencsétlenségek elhárításának és a kikötő- és rakodómunkások balese* ellen való védelmének kérdésében. Az első kérdésben az állami törvényhozások részére oly javaslatot fogadtak el, amely az üzemi szerencsétlenségek meggátlására általános elveket és szabályokat tartalmaz. Itt a kérdés részletes kidolgozására az egyes államok szabadkezet kaptak. Különös jelentőséggel bír az egyes államok részére az a határozat, hogy semmiféle gép ezentúl megfelelő védelmi berendezkedések nélkül forgalomba nem hozható. Azonkívül nehezebb fuvardarabok megfelelő súlymegjelöléssel látandók el, hogy az emelökészülékek túlterhelése elkerültessék. A kikötő munkások védelmét egy megállapodás szolgálná, amely különböző részletes technikai vonatkozású előírásokat tartalmaz. Érdekes az idei konferencia tárgyalási anyagának az a része, amely különösen a gyarmatokon szokásos kényszermunkák szabályozására vonatkozik. A tagállamok kormányaihoz kérdőíveket bocsátanak ki a jövő évi kongresszus tárgysorozata e pontjának előkészítésére. A magánvállalkozók által végeztetendő kényszermunkát illetően az azonnali tilalom kimondását tartják szükségesnek. A közmunkáknál pedig mértékadónak azt tekintik, hogy a szükséges munkaerő a munkapiacon beszerezhető-e vagy nem. A napszám a helyi szokásoknak feleljen meg és a napi munkaidő általánosságban 8 órát ne haladjon meg. Az alkalmazottak munkaidejének szabályozásáról szintén ez alkalommal tárgyaltak először. Itt is egy 15 pontot tartalmazó kérdőív szétküldését határozták el. A kormányoknak többek között arra vonatkozólag kell nyilatkozniok, hogy egy általános maximális heti munkaidőt tervbe véve, ez a munkaidő 48 óra legyen-e, vagy más óraszámban állapíttassák meg. A kérdőíven szerepel még az a pont, ne állapíttassék-e meg a munkaidő egy hétnél hosszabb időre, természetesen azzal a feltétellel, hogy az átlagos munkaidő az előrelátható maximális munkaidőt nem haladhatja meg. Továbbá, vájjon szükségesnek látszik-e, hogy a heti munkaidőn kívül a munkatartam egy napra is szabályoztassék és ha igen ez 8 órára terjedjen-e. Vájjon a heti félóra szabadnap az engedélyezendő teljes szabadnapot közvetlenül megelőzze-e, vagy kövesse-e és a sza-