Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 19. szám - A szófiai magyar követség épülete

Magyar Külpolitika 12 19. szám Fogadószoba a szófiai magyar követségen. hogy Magyarország Szófiának egyik előkelő kerületében csinos egyemeletes palotát emelhessen a magyar követség céljaira, de szíves előzékenységből lehetővé tette azt is, hogy ez a követségi palota nemcsak magyar művésznek legyen alkotása, de a művészi elképzelést magyar munkások keze magyar nyersanyag felhasználásával váltsa valóra. Alkotója ennek az arányaiban kecses palotának Waelder Gyula műegyetemi tanár, akinek nemcsak Budapest köszönhet már néhány szép épületet, de aki különösen Egerben fejtett ki széleskörű tevékenységet oly irányban, hogy ez a művészi emlékekben gazdag vidéki városka régi hagyományainak megfelelően megőrizhesse a multak emlékeit, egyben e hagyományok megszabta irányban fejlődjék tovább. Az a tény, hogy Egerrel kapcsolatban Waelder Gyulának különösen behatóan kellett foglalkoznia a XVIII. századbeli barokk kor művészetével, eltörölhetetlen bélyeget nyomott Waelder Gyula egész művészeti tevékenységére. Senki sem tudja ma nála jobban transponálni a modern kor igényeinek megfelelően a barokk építőművészeti stílust s ez a barokk reminiszcencia ihlette meg alkotó szellemét akkor is, amikor a szófiai követségi palota épületét megtervezte. Ezt a palotát a mellékelt képek mutatják be olvasóinknak. Mint látható, térkihasználása mintaszerű, díszítésében, ízlésesen egyszerű és ami jellemző Waeldernek minden alkotására: a legkisebb részletmotivum, kerüljön az kivitelre akár kőben, akár fában, akár vasban, mind saját elgondolása, tervezése. A követségi épületbe szép díszes kapun keresztül jut be a látogató, kétoldalt a fülkékben Szent István és Szent László királyok alakjával. A belső kiképzésben szintén vezérlő motívum az ízléses mérséklet. A követségi fogadószobákban elhelyezett díszek, bútorok mind a magyar művészet és ipar teljesítőképességét dicsérik, éppen úgy, mint a legszükségesebb bútorokkal ellátott irodai helyiségek. És most még egy általános kérelmünk volna a magyar múzeumok igazgatóságaihoz. A Szépművészeti Múzeum egyes követségeknek, így a párisi követségnek, letétként való kezelésre átengedte gyűjteményének néhány darabját. De ezek, kevés kivétellel, nem olyanok, amelyek művészetünk legjava termékeinek lennének tekinthetők. Úgy érezzük, kötelessége lenne elsősorban a Szépművészeti Múzeumnak, de azután más állami intézményeinknek is, (Néprajzi Múzeum, Mezőgazdasági Múzeum), hogy gazdag és a kiállítási termekben fel nem használt anyagukból valamennyi követségi épületet lehetőleg ellássanak a magyar géniusznak és a magyar munkának reprezentáns alkotásaival. Követségeink nemcsak politikai expoziturák, de közvetítői, képviselői a magyar szellem egyetemes törekvéseinek. Aki idegen belép egy ilyen követségi épületbe, azt már belépésekor meg kell fogja a magyar levegő és akárhová pillant szeme, mindenütt a magyar törekvések szemléltető ábrázolásával kell találkoznia. Ez tenné a külügyi képviseletek munkáját igazán belterjessé és mind az országnak, mind pedig iparunknak és kereskedelmünknek nagyobb hasznára, miért is kérjük ezeket az említett intézményeket, tekintsenek el azoktól a bürokratikus formaságoktól, amelyek eddig akadályára voltak e már többször szóbakerült terv teljes kiépítésének. És ha már szóvátettük a szófiai követségi épülettel kapcsolatban a külügyi kormányzat ezirányú alkotó tevékenységét, nem mulaszthatjuk el megemlíteni azt, hogy mind a külügyminisztérium, mind pedig a követségi paloták ízléses berendezése körül különös érdeme van a külügyminisztérium elnöki osztálya két főtisztviselőjének — nevüket, ismerve a minisztérium szigorú felfogását ebben a kérdésben, nem közöljük — mint akik nemcsak a takarékosság szempontjából voltak szigorú ellenőrzői mindezeknek a munkálatoknak, de akik egész különleges művészi érzékkel oldották meg nem egyszer azt a nehéz problémát, miképen lehet igen egyszerű eszközökkel Az amerikai szabadságharc budapesti emlékünnepélyéről. Balról jobbra: Guilleaume Árpádné, Laky Zsigmondné, Gogolák Károly miniszterelnökségi h. államtitkár, Pinkney Somerville Tuck, az amerikai követség uj ügyvivője, Edward G. Crocker, az amerikai követség távozó ügyvivője, PókaPiyny Béla, a Magyar-Amerikai Társaság alelnöke, Zseny JJzsef, a Magyar-Amerikai Társaság igazgatója, Liber Endre kormányfőtanácsos, a Székesfőváros kiküldött tanácsnoka.