Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 19. szám - Franciaország háborús adóssága

1929 9 Július 13 ranciaország háborús Irta. PÓKA-PIVNY BÉLA Dr. adóssága K

özeledik 1929 augusztus elseje, Franciaország háborús adósságai likvidálásának egyik fontos, sőt döntő határnapja. A helyzet megértéséhez nélkülözhetetlen, hogy a kérdés-komplexum teljességével tisztában legyünk financiális szempontból. Ismernünk kell főbb vonásaiban azt az egyezményt, amelyet egyrészt Henry Bérenger, Franciaország volt washingtoni nagykövete és Andrew Mellon amerikai pénzügyi államtitkár (t. k. miniszter) 1926 április 29-én kötöttek. A szóban levő adósság két egymástól igen eltérő jellegű kölcsönből áll. A) Az egyik látra szóló kötelezvényekből adódik — és ez a nagyobb tétel — és oly hiteleket jelent, amelyeket a francia állam 1917—1919-ben a francia frank kurzusának fentartására és a francia nép élelmezésének biztosítására vett fel. B) A másik határidőre szóló kötelezvényekből adódik, amelyeket a francia á^am 1919—19120 közt árukért és elszámolásokért kötött. Ez utóbbi az ú. n. „dette des stocks" (áruhitel). Az A) alatti tartozás úgy származott, hogy az Egyesült Államok kormánya négy törvénnyel (Liberty Loan Acts) 1917 ápr. 24. és szept. 24., valamint 1918 ápr. 4. és jul. 9-én összesen 3.047,974.777 dollár és 24 cent ihitelt nyújtott a francia kormánynak. Ebből az amerikai kormány 50 és fél millió dollárt törölt (1921 aug. 3-iki törv.) ; a francia kormány viszont 64 és fél miliió dollárt kompenzált, elszámolt, úgy hogy a fennmaradó francia össztartozása 2.933,171.516 dollárt és 25 centet tett ki, azaz közel három milliárd dollárt. A visszafizetésre eredetileg rövid határidő volt kitűzve, ami oda módosult, ihogy a kötelezvények látra váltandók be. A kamatlábak változók. Az első kölcsönök 3—3% százalékosak, 1917 végén és 1918 elején 4 százalékosak, a háború vége felé már 5 százalékosak. Kamatot a francia állam 1919 május 15-én fizetett utoljára (e dátumig fizetett vagy 129% millió dollárt). 1919 novemberében az amerikai államkincstár al-államtitkára, Rathbone, értesítette a francia kormányt, hogy a kamatoktól egyelőre eltekint. A B) alatti tartozás onnan ered, hogy az amerikai állam az Európába áthozott hadi felszerelését 400 millió dollár átalány összegért a francia államnak eladta, még pedig 1919 aug. 1-én tíz éves, 5%-os kamatköteles hitelre. Ez az összeg lesz esedékes most aug. 1-én. E 400 millión kívül vett az amerikai államtól a francia kormány 197 lokomotivot és 250 vagont 6V2 millió dollárért 1920 márciusban, majd 1920 júliusban különféle gépeket 774 ezer dollárért. Ezen a címen a francia állam összesen 407,341.145 dollár és 01 centtel tartozik. A kamatokat a francia kormány rendesen megfizette. Ha a francia kölcsön így számban pontosan kifejezhető, az a szolgálat, amelyet a francia népnek a tengerentúli Unió tett, felbecsülhetetlen. Ennek köszönheti Franciaország a győzelmét. Ezt aki ma még nem hiszi, meggyőződhet róla majd akkor, amikor nyilvánosak lesznek azok a sürgönyök, amelyekkel az utolsó mentsvárhoz, Amerikához fordulnak Franciaország háborús irányítói, Ribot, Viviani, Tardieu és a washingtoni követ Jusserand. Franciaország sohasem vonta kétségbe, hogy a fenti összegekkel tartozik. A háború utáni hivatalos kormány mindig elismerte a hitel törvényesságét. Csak abban volt véleményeltérés (és pedig mekkora!) hogy Páris mikor és hogyan fizessen. Az amerikai kormány kezdettől fogva igen világosan beszélt. Már 1919 tavaszán megmondta az amerikai kormány, hogy semminemű utólagos feltételváltoztatásokba nem megy bele. Amikor pedig Európában az a terv merült fel, hogy a háborús adósságokat az antantállamok egymás közt töröljék, Washingtonból nem kevésbbé világos tiltakozás érkezett. Hasonló volt az amerikaiak elzárkózása akkor, amikor az európai politika az antant adósságait össze akarta kapcsolni a legyőzött államok által fizetendő jóvátételekkel. Az amerikaiak, hogy szándékukat egész világossá tegyék, 1922 februárban megalakították a World War Foreign Debt Commission-t a háborús adósságok rendszeres konszolidálására, útasításuk a hivatal számára kettős volt. Az adósságok után 4V2%-nál kevesebb kamatot nem engedélyezhetnek és a kölcsönök legkésőbb 1947-ig megfizetendők. Ez a bizottság szólította fel az adósságok megfizetésére az adós államokat, és köztük Franciaországot is. Tudjuk, hogy elsőnek Anglia rendezte a tartozását Amerikával szemben már 1923-ban. Aztán jöttek sorban Lengyelország, Belgium, Románia, Csehszlovákia, Itália. Franciaországon kívül már csak Görögország maradt hátra. Hogy ma, 1929-ben, a kérdés még nem teljesen tisztázott, annak igen sok oka van mindkét oldalról. Franciaországot izgatja bizonyos fokig az a megalázónak látszó helyzet, hogy ő a követelését a volt ellenségétől nem tudja behajtani, viszont tőle volt szövetségese betűszerint be akarja hajtani a tartozásokat. Amerika helyzetét nagy mértékben befolyásolja a pártkérdés. A háborút a demokratikus kormány izente és fejezte be. A republikánus párt, amely anynyira ellenezte a Wilson-féle külpolitikát, következetes akar maradni önmagához az egész vonalon. S bár mindkét ország komoly gondolkozói nagy mérséklet és bölcseség tanújeleit adták az elmúlt években, a francia álláspontot .száz százalékig még sem fogadhatta el egy felelős amerikai politikus sem, még pedig igen sok okból. Első és legfőbb ok az, hogy a francia adósság kommercializálható kötelezvényeken nyugszik. Nem az Egyesült Államok adták, mint állam, a kölcsönt Franciaországnak, hanem az amerikai kormány felhatalmazást kapott a törvényhozástól, hogy a francia kötelezvényeket párin megvegye és eladja. Az amerikai kormány a vétel effektuálása végett adta ki a 100 dolláros hadikölcsön kötvényeket, amelyek ma 60 millió amerikai polgár tárcájában vannak. Ha a kölcsön összegét az Egyesült Államok elengednék, úgy