Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 19. szám - A békés revízió eszközei

1929 Július 13 A léké s revízió eszközei Irta : Dr. HORVÁTH L. JÓZSEF (Makó) A

haditechnika fejlődése, melynek legkitűnőbb eszközeit a trianoni szerződés tőlünk megtagadta, sőt az általános véderőkötelezettséget is elvonta, arra kényszerít bennünket, hogy a békés revizió eszközeinek megállapításával és kimunkálásával minél intenzívebben foglalkozzunk. A békés revizió eszközeinek megállapítása viszont csak úgy lehetséges, ha a különböző felfogások mérkőzése alkalmas teret talál s e mérkőzésből emelkednek ki azok a gyakorlati irányelvek, amelyek a revizió eszméjének a szükséges hajtóerőt megadni képesek. Ez a felderítő, előkészítő munka talán a legfontosabb, hasonló az építési tervhez, vagy a sztratégiai elgondoláshoz, ami ha hibás, úgy a rája épített gyakorlati akció sem lehet eredményes. Éppen úgy, ha a revíziós akció elgondolása hibás alapokra helyezkedik s nem öleli fel az összes rendelkezésre álló lehetőségeket, az eredmény sem fog a kívánalmaknak megfelelni. A sikertígérő revíziós koncepció megalkotásánál elsősorban azokra az elvekre kell tekintettel lenni, amelyek az államok szilárdságát s akcióképességét megállapítják. És figyelemmel kell lennünk a múlt hibáira és mulasztásaira is, ezekkel vonakodás nélkül szembe kell néznünk, mert csak így juthatunk abba a helyzetbe, hogy versenybeli fölényünket az elmaradhatlan új európai rendezésnél a világ ítélőszéke gyakorlatilag is figyelembe vegye. Azok, akik a közelmúlt hibáiból tanulni nem akarnak s ellenségeink kifogásait és megrovásait sommásan hazugságokként vélik elintézhetni, éppoly hibát követnek el. mint akik a szellemi és erkölcsi fegyvereket általában megvetik s a nyerserő egyedül üdvözítő voltát hirdetik. A békés revizió eddigelé egyedüli eszközként a külföldi és belföldi propagandát alkalmazta. E propaganda itt-ott sikerekre mutathat rá ''Mussolini, Rothermere), ezek azonban, mint egvszerű elismerések, távol vannak attól, hogy területi átalakításokat indítsanak me.sr. A ránk kedvező állásfoglalásokkal szemben ellenségeink a háborúelőtti nemzetiségi politikánk sebezhető pontjait hánytorgatiák s azt akarják beigazolni, hogy a történelmi fejlődés által követelt új mentalitás nem tud megszületni és semmi változás nem állott elő. Kétségtelen, hogy minden haladni kívánó állam s ezek élén Anglia, az utolsó évtizedekben, főleor a világháború után, gyökeresen megváltoztatta állampolitikáját, a gyarmataival és nemzetiségeivel szemben követett magatartását. Legfeltűnőbb az írekkel szemben tanúsított politika változása, amely esetben nyilvánvalóan győzött a szabadszellemű politika a hatalmi politika felett. Ezt a tanulságot kell alkalmaznunk nekünk is. Elszakadt nemzetiségeink visszanyerését kell programúiba vennünk. Az ne ejtsen tévedésbe bennünket, hogy az utódállamok rövidlátó kormányai a legvadabb elnyomást alkalmazzák magyar testvéreinkkel szemben. Kicsinyes felfogás azt mondani, nekünk is így kellett volna fellépnünk a nemzetiségekkel szemben. Döntő eredményt éppúgy nem értünk volna el, mint az angolok az írekkel szemben. Az utódállamok ezen a kérdésen fognak elvérezni és sietteti romlásukat a nagy állóseregek tartásának kibirhatlan pénzügyi terhe. A horvátokat, tótokat, németeket, sőt az erdélyi és bánáti románokat kell tehát lélekben visszahódítanunk. Mikép lehetséges ez ? A teljes kultúrai szabadság proklamálásával s gyakorlati megvalósításával. Akik e pontnál azt mondják, hogy a világháború előtti magyar állampolitika liberálisabb volt, mint az utódállamok bármelyikéé, igazat mondanak. Relatíve jobb volt az utódállamokénál, de nem volt abszolút jó. így nem volt szükség a nemzetiségi törvény végrehajtását felfüggeszteni s ezzel éllenségeink kezébe világagitációs fegyvert adni. Bánffy báró híres jelszava az egynyelvű nemzetnek állampolitikai eszközökkel való megalkotásáról szembehelyezkedett Szent István elvével a többnyelvű ország erősségéről. Ászak-Amerika, Svájc nagy fölényét a teljes lelkiismereti és nemzeti szabadság állapította meg. Ezek példáját kell követnünk, nagy Széchenyink nyomán a teljes kulturális szabadság elvét kinyilvánítanunk s gyakorlatba átültetnünk. Tanulnunk kell a nemzetiségi nyelveket, kiképeznünk a tót, a horvát, a román nyelvre gyakorlatilag is tisztviselőinket, demonstrálandó, hogy a régi területeink visszanyerése után a nemzetiségi területeket megfelelő nyelvismeretű tisztviselőkkel fogjuk igazgatni. Ha a lecsatolt területek a közgondolkodás e válDe Vecchi, Olaszország első vatikáni követe megérkezik a Szent Péter templom elé, hogy a pápa elé járulva bemutassa megbízó levelét.