Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 17. szám - Pacifista külpolitika

Magyar Külpolitika 8 17. szám magát és írjon sajátkezű ajánlást a filmhez. Shaw készséggel meg is adta az ajánlást a következő szövegben, hogy azt az angolul beszélő világban a film bevezetéseként vetítsék mindenfelé: „Angolok, irek, skótok, amerikaiak és valamennyi civilizált nép milliói jöjjetek Délszláviába. Úgy bánnak itt veletek, mint az uralkodókkal. A nép vendégszerető, elmés és szívélyes. Minden város külön kép és minden leány mozicsillag. Bemard Shaw". Igazán a legkecsegtetőbb meghívás. Ez a vendégszerető, elmés és szívélyes nép tudvalevőleg az uralkodókkal saját külön módszere szerint szokott elbánni. Ily kecsegtető meghívásra valószínűleg tódulni fog az angolul beszélő egész világ, hogy sürgősen személyesen megismerkedjék az uralkodók részére készenlétben tartott vendégszerető, elmés és szívélyes kellékekkel. AZ OSZTRÁK SZOCIÁLDEMOKRATÁK újabb bizonyságát adták, hogy ők csupán és csakis szociáldemokraták, de nem osztrákok és még kevésbé németek. Vasárnap tornászünnepély volt Bécsujhelyt, amelyen a cseh szokolisták is felvonultak. Felvonulás közben az utcai nézők között megismerték egy keresztényszociálista képviselő fiát s erre cseh és német vörösök egyöntetűen rávetették magukat s úgy elverték, hogy csak a rendőrség tudta kiszabadítani kezükből. Aztán rohamot indítottak a Deutsches Haus ellen s le akarták rombolni a német nemzeti házat, mert nemzeti mer lenni. Ebben is csak a rendőrség akadályozta meg őket. Vájjon akadna-e olyan cseh szociáldemokrata, aki Csehországban német támogatással akarna lerombolni egy cseh nemzeti házat? És vájjon mit csinálna a cseh állam, ha egyik nemzeti kisebbsége a cseh nemzeti ház ellen támadna? A bécsújhelyi cseh támadás újabb bizonyítéka, milyen erővel dolgozik Csehország a korridoron az Adria felé. Az elszakított Nyugatmagyarország polgári lapjai évek óta kétségbeesetten lármáznak, hogy a szociáldemokraták tervszerüleg egyengetik útját területükön a cseh inváziónak: csehek a hivatalnokok, a munkavezetők, munkások. Eddig csak alattomban furakodtak egyre beljebb és beljebb, az elszakított magyar területre, most már a bécsújhelyi eset azt mutatja, hogy tősgyökeres osztrák területen is megvetették lábukat. Annyira megvetették, hogy már rohamra mernek indulni a német nemzeti ház ellen. Vájjon mikor nyílik ki az osztrák kormány szeme? • A HÁBORÚBAN ELPUSZTULT VERDUN városa vasárnap nagyszabású ünnepséggel ülte meg újjáépítését. Poincaré miniszterelnök volt egyik díszszónok, aki kijelentette, hogy Franciaország szenvedélyesen csüng a békén, de nem akarja, hogy a béke üres szó legyen, vagy olyan eszmény, amelyet mindenki saját tetszése szerint értelmezhet. A béke csak olyan lehet, hogy a békeszerződéseket érinthetetlenüi megtartsák, a jóvátételt Franciaországnak megfizetik oly feltételekkel, aminőket a francia kormány megjelölt, s akkor Franciaország az elsők között lesz azok sorában, akik a béke és az egyetemes összhang művén munkálkodnak. Az egész beszédből csak azt látjuk, hogy Poincaré szerint a békét nem értelmezheti mindenki saját tetszése szerint, csakis kizárólag ő. Mert ha nem olyan akar lenni ez a béke, mint aminő feltételeket Poincaré állapít meg, akkor nincs békeállapot. Tisztelettel kérdjük, hogy ha Franciaországnak joga van saját tetszése szerint megállapítani a béke feltételeit, miért nem teheti meg más ország is ugyanezt? Miféle összhang az, amelyben elvben és kizárólag csak egyetlenegy hangnak lehet és szabad érvényesülnie? • AZ ARANGYELOVÁCI GIMNÁZIUM NÉGY KIS DIÁKJA, mint a belgrádi lapokban olvassuk, feltörte az iskola kapuját, a tanári szoba ajtaját és az asztalfiókot s az osztályfiókot előkerítvén, szépen kiradírozták rossz osztályzatukat és jobb jegyeket írtak be helyette. Pár óra múlva összeült a tanári konferencia és az osztályfőnök bámulattal látta, hogy legrosszabb tanulói is csupa kitűnővel szerepelnek. Megindult a vizsgálat és a tetteseket kézrekerítették. A bizonyítványokat Vid napján, a centralista alkotmány megszavazásának emlékünnepélyén kellett volna kiadni, a négy gyerekét azonban nem adják ki, mert őket kicsapták. Pedig szegények csak azt csinálták, amit a belgrádi nagyfej űek. Azok is titokban kiradírozgatták az alkotmányból az egyenlőséget, valamennyi nemzetiség jogait és Vid napján szerb-horvát-szlovén királyság helyett váratlanul Nagyszerbiáról adtak ki bizonyítványt az ámuló világnak. • A ZÁGRÁBI ÜGYVÉDI KAMARA június 9-én, vasárnap, tartotta tisztújító közgyűlését. 250 zágrábi és 100 vidéki ügyvéd jelent meg. Az elnök hódoló feliratot javasolt a királyhoz, amihez Zsánics volt föderalista képviselő azt a kiegészítő indítványt nyújtotta be, hogy kérjék fel egyúttal a királyt a horvát nép jogainak tiszteletbentartásához. Az indítványt az elnök tárgyalásra sem bocsátotta, mire négy ügyvéd közbeszólások formájában csatlakozott Zsánics indítványához. Erre a jelenlevő detektívek rögtön letartóztatták mind az ötöt, köztük Pernár Iván volt képviselőt, Rácsics szkupstinai merényletének egyik áldozatát, akinek szíve mellől máig sem lehetett kivenni a revolvergolyót. Az öt közt volt Politeo is, akit elhurcolása után nagy szavazat-többséggel a kamara elnökévé választottak meg. így fest a horvát szabadság Nagyszerbiában. Ugyanaznap pedig a lapoknak arról kellett beszámolniok — az ügyvédi kamara botrányának teljes elhallgatásával — hogy egy hatvantagú horvátországi küldöttség jelent meg a királynál és Zsivkovicsnál, hogy tolmácsolja a horvát nemzet háláját az államcsínyért. A horvátországi ügyvédi kar úgylátszik nem tagja a horvát nemzetnek, mert a letartóztatott felségsértőt választotta elnökévé. Egyik kotnyeles lap mellékesen megírta, hogy a hatvantagú horvát küldöttségben 35 volt a szerb. El is kobozták rögtön érte. ... „A magyar probléma ma külpolitikai probléma. Azt a látókört, amelyet természetszerűleg, ha nem vesztettük is el teljes mértékben külpolitikai téren, de amely meggyengült a magyar nemzetben, mert kizárólag belpolitikai problémákkal foglalkozott, vissza kell szereznünk, még pedig nemcsak a magasabb rétegekben, hanem az egyszerű embereknél, a falvakban is, mert mindenkinek tudnia kell, hogy cselekvésének, gondolkozásának, nyilatkozásának következményei vannak nemcsak belpolitikai téren, hanem külpolitikai téren is." BETHLEN ISTVÁN GRÓF