Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 17. szám - Északi blokk terve

Magyar Külpolitika 2 17. szám molyan meg akarta oldani, de éppen olyan tehetetlennek bizonyult, mint minden egyéb belpolitikai kérdésben. Az optánsügy Romániának tipikus belpolitikai kérdése: a pártok jelszava, politikai fegyver a közvélemény izgatására. Ha a kormány akarja megoldani, az ellenzék akadályozza meg, ha az ellenzék akarna véget vetni neki, a kormány taktikáznék vele. Egyik szókimondó román lap meg is írja nyíltan, hogy a román kormány idézte elő a tárgvalások megszakítását, mert utasította a román fődelegátust. keressen valami ürügyet, amivel a megegyezés elől ki lehet térni. Hogy mi volt az ürügy, igazán mellékes. A politikában mindig lehet ürügyet találni mindenre, csak keresni kell. Most tehát újból a Népszövetség kerül abba a kellemes helyzetbe, hogy figyelmeztetik kötelességének teljesítésére. Neki kell kijelölni a döntőbírót a visszahívott román bíró helyébe, neki kell megindítani a kátyúba jutott szekeret, hogy végre mégis csak eljusson valahová. Románia pedig élvezi továbbra is a magyar föld jövedelmét, amelynek csak kis részét adta ki kisgazdáknak, míg nagyobb részét tartalékok, bérletek és egyéb címeken számolták el, amennyiben parcellákban nem szedték el maguknak az agrárreformot végrehajtó közegek. Nem mi mondjuk, bukaresti hivatalos hír számolt be annak idején róla, hogy hatszáznál több közeget vontak bűnvádi eljárás alá a földosztásnál elkövetett csalásokért. Az ontánstárgyalások megszakítása után való nap Maniu Gyula miniszterelnök nyilvános beszédet mondott Take Jonescu egykori külügyminiszter, a kisantant egyik megalapítójának sírjánál. Hét éve halt meg Jonescu s eddig még egyetlen évben sem ment el aktív miniszter a sírhoz szónokolni, tehát most sem az ő emlékéért kellett Maniunak beszélnie, hanem azért, mert izennivalója volt. Belpolitikai okokból tartotta ezt a beszédet, hogy roskadozó kormánya helyzetét valamennyire erősítse. El kellett mondania az elengedhetetlen frázisokat Románia hadseregének páratlan hősiességéről, amellyel Erdélyt megszerezte. Ugyanaz a Maniu beszélte ezeket, aki annak idején, mint tüzértiszt harcolt a monarchia hadseregében, amikor Románia hadserege azt a páratlan hősiességet hajtotta végre, hogy három nap alatt úgy elszaladt az orvul megtámadott Erdély két hónap alatt meghódított területéről, hogy a felszabadító csapatok autón sem érték utói őket. Elmondta Maniu, hogy senkinek és semmi áron nem engedünk át egy morzsányit sem abból, ami a mienk; elhatározásunkat és karjainkat történelmi jogaink tudata erősítette meg, azoknak a történelmi jogoknak tudata, amelyek minden más jogánál régiebbek, az a tudat, hogy isteni kapcsolatok egyesítik évszázadok óta egy testté a román népet, azt a román népet, amelynek egységét a megváltozhatatlan békeszerződések biztosították az emberi civilizáció védelmére; a román nemzet örökre legyőzhetetlen ura marad azoknak a határoknak, amelyeket Take Jonescu és nagy kortársai állapítottak meg." Sajnáljuk Maniu Gyulát ezért a beszédért. A zilahi református kollégium egykori jeles növendéke, a magyar egyetem jogtudora, kénytelen történelmi hazugságokkal szédelegni, hogy a balkáni közvélemény tapsait kialázkodja magának. Kénytelen volt azonosítani magát azzal a hadsereggel, amely csak úgy osont be a szorosokon, hogy rávesse magát az elalélt magyarság testére, mint ahogy tette öt évvel azelőtt Bulgáriában, amikor az Ujdobrudzsát rabolta el. Kénytelen volt történelmi jogokra hivatkozni, amelyekről tudja, hogy nincsenek és isteni kapcsolatról mesélni a román nép és a román föld közt, amikor tavalyig a legkérlelhetlenebb harcban hirdette, hogy a Kárpátokon túliaknak semmi közük az erdélyi földhöz, amelyet csak kizsarolnak és elpusztítanak. Arról kellett beszélnie, hogy Románia nem bántja a másét, amikor eddig mindig azt hirdette, hogy az erdélyi gyarmatból élősködik. Nem is saját eszméje volt ez a részlet, mert hiszen pár hete Benes ugyanezt mondta a cseh szenátus külügyi vitáján, mert mindkettőnek immár csak béke és nyugalom kell, hogy zavartalanul megemészthesse a meg nem érdemelt zsákmányt. Szegény Maniu Gyula mit csinálna, ha az ősi Szilágyságban ott nem lenne Badacsony községben az a föld és kúria, amelyet még Csomaközi Zsigmond és felesége Becsky Judit ajándékozott oda hű szolgálataiért Maniu egyik ősapjának, akit jobbágyból felszabadított és megnemesítését is kijárta? A magyar föld, a más földje, magyar emberek fizetségéből került a Mán család birtokába. Nem kérjük vissza a Maniuktól sem, hiszen őseik megszolgáltak érte. De Románia nem szolgált meg soha Erdélyért. Ezen nem változtat semmiféle békeszerződés, akármennyire hirdeti is Maniu, hogy az megváltozhatatlan. És — ami a fő — ennél nagyobb dolgok is megváltoztak már. blokk terve S

.védország valamikor Európa egyik legkomolyabb nagyhatalma volt. Évtizedeken át hadakozott Közép- és Keleteurópában és területe messze átnyúlt a Balti-tengeren a kontinensre. A mai Németország tekintélyes részei is svéd megszállás alatt voltak. A XVIII. századtól kezdve hanyatlott le a svéd nagyhatalom és a kontinensen levő területei elvesztésével teljesen északi országgá vált, melynek jóideje nincsen hangja az európai koncerten. Az életerős nép, a nagy területi kiterjedés, az ország felbecsülhetetlen természeti kincsei, a magas és általános kultúra, az elsőrendű ipari fejlettség azonban sokkal nagyobb szerepet szánt Svédországnak, semhogy ez az elszigeteltség sokáig megmaradhasson. A legutóbbi pár év eseményei, de különösen bizonyos idei jelek azt mutatják, hogy készülőben van a Balti-tenger környékén egy északi blokk megalakulása, hogy a Balti-államok, melyek természetes határok nélkül politikai iskolázottság hiányával, gazdasági fejletlenségben, de különösen csekély lélekszámuk miatt nehezen állhatnának meg az orosz és a német kétoldalról fenyegető két nagyhatalom között, erősebb közeledést keresnek Svédországhoz, mint természetes vezérhez. Nemrég még Lengyelország próbálta ezt a keleti blokkot megvalósítani a Baltikummal és Romániával, fáradozása azonban eredménytelen maradt, mert kiegyenlíthetetlen ellentétek vannak közte és az északi államok között. így végzetesen elválasztják a tengeri kérdések Litvániától, mely Vilnát nem felejtheti soha. Elválasztja katolikus vallása a kis protestáns államoktól, elválasztja az eltérő kultúra és a külön érdekek. Ebbe a Romániával sulyosbbított szövetségbe nem mehetnek be a világ legdemokratikusabb