Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 15. szám - Néhány kivatalos adat a romániai iskolaügyről

1929 7 • Június 15 Henderson Artúr, Anglia külügyminisztere és két fia, szintén munkáspárti képviselők Nékány kivatalos adat a romániai iskolaügyről A

tizenegyedik iskolai év is bezárult Romániában Erdély odacsatolása óta, a kisebbségi tanintézetek jogállását azonban még máig sem intézték el. A Maniu-kormány előtt január 22-ike óta ott fekszik a szenátus és a képviselőház római katholikus tagjai által benyújtott memorandum, melyet az erdélyi róm. kath. státus vezetői dolgoztak ki a katholikus iskolaügyi sérelmekről. Ugyancsak januárban megkapta Costachescu közoktatásügyi miniszter a református és unitárius egyházi főhatóságok iskolaügyi emlékiratait is, de a három memorandumban foglalt sérelmekre intézkedés még mindig nem történt, a kisebbségi tanulók beiratkozása körül rend még nincsen, a szülők iskolaválasztási jogát a kormány nem adta meg, úgyszintén a Bratianu-rendszer alatt megvont nyilvánossági jogot sem kapták vissza a magyar iskolák. Mindössze az érettségi reformjáról készült el egy törvény, mely azonban teljesen figyelmen kívül hagyta a kisebbségek jogos kívánságait s nagyjában és egészben még talán rosszabb állapotot fog bevezetni, mint Anghelescu hírhedt érettségi törvénye. Ami módosítás ezen a törvényen történt, az mindöszsze az erdélyi román tanulók helyzetét könnyítette valamennyire meg. A református egyházi főhatóság még mindig kénytelen fenntartani panaszát, hogy a népvegyelemzés alapján középiskoláiból egyre nagyobb számmal tiltják ki a református magyar szülők református gyermekeit. A nagyajtai unitárius elemi iskolából 1929 február 19-én tiltott ki a tanfelügyelő 12 unitárius tanulót és utalt be a román állami iskolába azon a címen, hogy családi nevük Máthé, Vajda, Kozma stb. s „ezek a nevek román származásra mutatnak". Egyik gyermek sem tudott egy szót sem románul és szüleik 150 esztendőre visszamenőleg okmányokkal mutatták ki családjaik magyar és unitárius voltát. A református elemi iskolai tanítói karból a legutóbbi három esztendő alatt mindössze hat tanerő kapta meg a működési engedélyt, holott a törvény szerint egy éven belül köteles minden kérvényt elintézni a minisztérium. A 70423/1926. számú miniszteri rendelet úgy intézkedett, hogy minden fokú felekezeti iskolában a hét három napján a tanulók, még a tízperces szünetekben is, kizárólag az állam nyelvén beszélhetnek egymásközt. A szegény erdélyi református egyház hívei végső megerőltetéssel 1927/28-ban közel hatmillió lei értékben 27 új iskolai épületet emeltek, de az épületek még mind üresen állanak, mert a szabályszerű időben beadott megnyithatási engedélykéréseket még máig sem intézték el. Számtalan más hasonló panaszt ragadhatnánk még ki a magyar egyházak memorandumaiból, mint például azt is, hogy az állami hivatalnokok, vasútasok stb. gyermekeit semmiesetben nem engedik más iskolába járatni, mint a román államiba, de a sérelmek e szakadatlan láncolatát elhagyva, csak arra a kétféle elbánásra akarunk rámutatni, melyet a román kormány tanúsít saját állami iskoláinak és a kisebbségi iskolák tanerőinek alkalmazásánál. Az államnál mindenféle normális képesítés nélkül tanítanak olyan tanerők, akik személyes összeköttetéseik révén a pedagógia legnagyobb szégyenére állást tudnak maguknak kijárni, viszont a kisebbségi intézetekben még a romániai egyetemeken végzett kisebbségi tanároknak sem engedik meg az úgynevezett román nemzeti tárgyak és a francia