Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 15. szám - Néhány kivatalos adat a romániai iskolaügyről

Magyar Külpolitika 8 15. szá,m nyelv tanítását, habár ezekből a tárgyakból oklevelet szereztek is magúiknak. Ugyanígy nem engedik meg a rajz, ének, torna és kézimunka tanítását nem okleveles tanerőknek, bár az államnál ezeknek a tárgyaknak előadásához semmiféle képesítést nem kívánnak. Hogy mennyire nem pedagógiai szempont vezeti a kormányt, hanem kizárólag a kisebbségi tanintézetek elsorvasztásának politikai célja, mutatják az alábbi hivatalos adatok a romániai közoktatásügynek a minisztériumtól kiadott hivatalos évkönyvéből: A bukaresti Gh. Lazar4iceumban a tornát egy tisztán négy középosztályt végzett tanár tanítja, a zenét egy elsőéves konzervatóriumi növendék. A bolgrádi fiú-liceumban a zenetanár képesítése az első szemináriumi osztály elvégzése, míg a tornatanár mindössze négy polgári elvégzésére tekinthet vissza. Az erzsébetvárosi áll. líceumban a tornát egy négy elemi osztályt és a katonai testgyakorló-tanfolyamot végzett tanár tanítja. Segesvárt a fiúliceum tornatanárává egy nyugalmazott ezredest neveztek ki, a leányliceumban egy négy polgári osztályt végzett nő tanítja a kézimunkát. Szászvároson az állami líceumban a mértant és a rajzot 1919 óta olyan tanár tanítja, aki ő maga csak 1920-ban tett érettségit és 1921-ben végezte Kolozsvárt a szünidei kurzust. A tornatanár ugyanitt theológiát végzett. A szelistei leányközépiskolában a kézimunka-tanárnő képesítése négy elemi osztály. De lássuk a kormány pedagógiai érzékét a nyelvtanítások köréből, amint ugyanennek a hivatalos évkönyvnek kikapott további adatai elárulják: A bukaresti Gh. Lazar-liceumban a francia nyelvet a közoktatásügyi minisztérium egyik tisztviselője tanítja, aki soha tanárságra nem készült, az angol nyelvet pedig egy berlini kereskedelmi iskolát végzett egyén. A bukaresti Matei Ba9arab-liceumban a francia és román nyelvet egyetemi hallgató tanítja, a focsanii líceumban ugyancsak a román nyelvet egy másodéves joghallgató, a patarlagelei gimnáziumban a francia nyelvet egy olyan hölgy, akinek képesítési rovatában mindössze ez áll: „reáliskolába járt". A nagyszebeni fiú-középiskolában is nő tanítja a francia nyelvet. A magyar időben tanítónőképzőt végzett. A giurgiui fiú-liceumban az angol nyelv tanára a gráci Sacre Coeur zárda egyik végzett leánynövendéke, a krajovai líceumban, melynek 574 tanulója van, a földrajzot tanító tanár alsóbbfokú hajózási iskolát végzett, a matematika tanár pedig csak tanítói oklevéllel rendelkezik. Ugyancsak elemi iskolai tanító a román nyelv rendes tanára is a bolgrádi fiúliceumban. A sorocai líceumban a földrajz tanárának képesítése a földmíves iskola elvégzése, a targu-ocnai polgári leányiskolában pedig a történelmet és földrajzot egy erdészeti iskolát végzett öregúr tanítja már hét esztendeje. Ha Románia a maga állami iskoláinak tanári karában nem talál képesített embereket, az ő dolga, de az már az egész kultúrvilágé, hogys az ősi nagymultú erdélyi felekezeti középiskolákat sorra záratja be azért, mert nincs képesített tanáruk tornára, vagy francia nyelvre. Az utóbbira román állami (hivatalos elgondolás szerint a bukaresti egyetem bölcsészeti fakultásán a francia nyelvből szerzett tanári oklevél sem elég képesítés, ha az illető nem királyságbeli román. A királyságban azonban ugyanerre a célra elég valamelyik külföldi zárda, vagy néhány belföldi reáliskolai osztály elvégzése. Ilyen adatok után pedagógiai szempontokkal nem védekezhetik a román kormány kultúraellenes (hadjárata megokolásáciL Naplój egy zetek Spanyolországtól Irta = EÖTTEVÉNYI OLIVÉR I. A

Népszövetségi Ligák Nemzetközi Uniója, — melynek magyarországi vezető szervezete a Magyar Külügyi Társaság, — tízéves fennállása alatt Európa különböző nagyvárosaiban tartott már üléseket, amelyek közül nagyobb jelentőségű mindig az évi közgyűlés, míg az ú. n. tanácsülések amannak az ügyeit készítik elő. 1921 óta — mikor a Magyar Külügyi Társaság ebbe a világszervezetbe belépett — magam is részt vettem annak úgyszólván minden gyűlésén s így elég alkalmam volt annak a működését megfigyelni és tevékenységének eredményeiről véleményt alkotni. Még élénk emlékezetemben vannak azok a februári napok, mikor a Külügyi Társaság első ízben vett részt az Unió tanácskozásain, még pedig Párisban. Maga Apponyi Albert gróf vezette akkor kis delegációnkat, melyben kívüle Paikert Alajos és én vettünk részt. A hangulat akkor velünk szemben igen fagyos volt, Apponyi meg is jegyezte, hogy a háborús gondolkozás még mélyen él a francia szívekben s többé-kevésbbé úgy néztek reánk, mintha ellenséges rajvonalba törtünk volna be. Azóta persze a helyzet alaposan megváltozott s bár naivitás lenno azt hinni, hogy most már szeretnek bennünket — ugyancsak Apponyi szokta mondani, hogy a legjobb esetben csupán nem gyűlölnek, de messze vannak attól, hogy kedvelnének — nemzetközi pozíciónk manapság; ahogyan általánosságban megjavult, úgy ebben a kétségkívül széleskörű szervezetben is javunkra billent a mérleg. Egyet azonban nem szabad elfelejtenünk: azt, hogy még a semlegesek sem igen hajlamosak arra, hogy a mi kedvünk árt a nagyhatalmakkal összevesszenek. És itt ismét csak a mi illusztris elnökünket, Apponyit idézem, aki úgy állította fel a mérleget, hogy képzeljük magunkat Paraguay helyzetébe, amellyel valami nagy igazságtalanság történt. Minden józangondolkozású nemzet be fogja ezt látni, de ugyan melyiktől lehetne kívánni a politikai önzés mai ragyogó korszakában azt, hogy érette ujjat húzzon a világ hatalmasaival ? Sajnos, ez Magyarország sorsa is, amelyen csak igen hosszú, igen kitartó és igen okos külpolitikával lehet majd segíteni. Visszatérve a Népszövetségi Ligák Uniójára — amint említettem — az elmúlt évtized alatt számos európai város látta már vendégül ezt a szervezetet. Nálunk is volt már egyszer, 1922-ben, tanácsülésen, amely igen szépen sikerült s melynek kitűnő rendezése a Külügyi Társaság érdeme volt. De fontosabbak az Unió közgyűlései s ezek közül — évente egyszer tartanak ilyet — magam is visszaemlékezem Genfre, Prágára, • Bécsre, Brüsszelre, Varsóra, Lyonra, Londonra, Aberysthwithre (Wales tartományban), Berlinre, Hágára, — most pedig Madridban volt a közgyűlés, közvetlenül a Nemzetek Szövetségének tanácsülését megelőzően. Az Unió nemzetközi, jelentőségét .ma; .már. a- hi-