Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 15. szám - Az angol választások után

Magyar Külpolitika \ 6 • 15. szám nak lenni a maguk házában". Ez is álláspont mindenesetre, de akkor nem tudjuk, mirevaló volt az egész világháború és mire a wilsoni komédia. Nem akarunk kitérni arra, mennyivel kevesebb okuk volt a nemzetiségi kérdés miatt a múltban háborogni az új államoknak, mint amennyit ők vétenek ma saját kisebbségeik ellen, csak elvben szeretnők tisztázni azt a kérdést, vájjon az úr fogalma egyet jelent-e a hatalommal való visszaélés fogalmával. Mert az új államok ma csakis ezt csinálják. • JUGOSZLÁVIA LEGÚJABB EXPORTCIKKE A — SÁR. Legalább is ezt olvassuk a francia lapokban, amelyek hírül adják, hogy a francia népjóléti és munkaügyi miniszter meg akarja rendszabályozni a párisi szépségszalonokat — Institut de Beauté-kat — mint amelyek, nem törődve a törvényes rendelkezésekkel, a legártalmasabb szereket használják a párisi szépek bájainak a tatarozására. A kozmetikusok között nagy a riadalom, mert a miniszter éppen a legjövedelmezőbb szereknek a használatát akarja eltiltani, azokét, amelyeknek minden varázsa hangzatos nevükben rejlik. Vagy nem ügyes gondolat-e, hogy Jugoszlávia előbb viruló sertéstenyészetének a neveltjeit hemperegteti az ország sarában, s azután ugyanezt a sárt, drága pénzen, Párisba szállítja, hogy a női arcbőrt szépíthessék a kozmetikusok a divatba jött s úgynevezett „kaliforniai vagy jugoszláv forró sárkúrával"? Párisban minden jó üzlet, ha divatos, a békekötések óta pedig szívesen vásárolják a derék párisiak a tchécoslovaque vagy yougoslave eredetű árút, de azt sem bánják, ha ugyanezt az árút tchécoslave, avagy yougoslovaque eredetűnek keresztelik is el a politikailag tájékozatlan üzletemberek. A SZOCIÁLISTA PÁRT VERESÉGÉT JELENTETTE Franciaországban a mult héten lezajlott községi és törvényhatósági választás. Most meg Belgiumból kapjuk a hírt Vanderwelde elvtársainak bukásáról a megyei bizottsági tagságokért és községi bírói tisztségekért folytatott harcban. A kettős csatavesztésnek egymással ellentétes és mégis találó magyarázatát lehet adni. A francia szociálistáknak szemükre vetik, hogy bár egyedül üdvözítőnek mondják a szociálista ideológiát, nem küzdenek eléggé megvalósulásáért, nem alkalmazzák kellőképen, ha hatalmon vannak. Ez a várakozás teszi tönkre a pártot. A belga szociálizmus térveszteségére éppen ellenkező a magyarázat. A pártot a hatalom gyakorlása elhasználta, felőrölte. Nem tudta programmját a mindennapi életbe átültetni. Előrelátható volt tehát az, ami bekövetkezett. Végeredményben a szociálistapárt a nyugati latin országokban aggastyán, aki nem is élt. Túl idős ahhoz, hogy ellenzék legyen, túl fiatal ahhoz, hogy kormányképes legyen. Az érvényesülés két helyzetlehetősége között lebeg, amelyek közül egyik sem alkalmas céljainak megvalósítására s amelyek közül mind a kettő — mint az eredmények igazolják — egyformán káros érdekeinek. • BENES A SZOCIALISTÁK ERŐSSÉGE ODAHAZA. A Sozialdemokrat című prágai lap szenátusi záróbeszédéről mégis azt írja: „A külügyminiszter beszéde a kisebbségi védelem szilárd jogi alapjairól csak olyan frázis, mint az ő egész politikai koncepciója. Hogy a lakosság egy részét külön jogokkal nem lehet védeni és előnyökben részesíteni, ez nagyon jó érv lenne akkor, ha a másik rész már nem biztosított volna magának ilyen jogokat. Olyan államban, ahol világos különbséget tesznek az állam népe és a kisebbségek között és az utóbbiaktól azzal a megokolással tagadják meg a védelmet, hogy nincsenek külön jogok, ez nem egyéb, mint frivol játék az állam és népeinek életkérdéseivel. Ennél többre még nem jutott Benes". Ha még a szociáldemokrata párt is ilyen véleménnyel van Benes kisebbségi politikájáról, milyen véleménnyel legyünk mi? • A NAGYSZERB PROPAGANDA egy kis német lapocskát is tart magának Bécsben, úgylátszik a belgrádi abszolutizmus nem bocsát elég anyagot ennek a szerény sajtóorgánumnak a rendelkezésére a maga jelenlegi érdemeiről, így kénytelen az árva a múltba elkalandozni a szerb kultúra propagálására. Legutóbbi számában azt írja, hogy a szerb kultúra a legrégibb egész Európában, mert Jeruzsálem elpusztítása után a menekülő zsidóság egy része a mai Szerbia területén telepedett le, a másik része pedig tovább vándorolt Angliába. Tehát a zsidóktól közvetített ősi keleti kultúra képviselői Európában a szerbek és az angolok. Kár, hogy az angolok nemigen olvassák Zsivkovicsék bécsi orgánumát. Milyen megtisztelve érezhetnek magukat, hogy az angol az egyetlen nép, melyet hajlandó magával egyenértékű kultúrájúnak elismerni a büszke Belgrád. Párisi mozaik A szakértők bizottságában Francqui belga delegátus volt legharciasabb képviselője a már oly sokszor elparentált, de mégis csodálatosan virulens, engesztelhetetlen háborús mentalitásnak. Nevezettnek modorát és felfogását a következő kis anekdota jellemzi: Mikor a márka inflációja által Belgiumnak okozott veszteségeidet és ezzel kapcsolatban a belga, roppant összegű követeléseket ismertette, Melchior, a német küldöttség engedményekre leghajlandóbb tagja, tréfásan felsóhajtott: — Nem szálljuk meg többet Belgiumot! Túl sokba kerüi. Francqui rögtön rávágott: — Okosabb is, ha az urak legközelebb Svájcon mennek keresztül. Ugyancsak Francqui-val kapcsolatban mesélik, hogy az egyik napon angolul szólalt fel és hivatkozva nagyszámú világkörüli útjára, a következőket mondotta: — Mondhatom Uraim, valóságos globetrotter vagyok .. . Az angolok és amerikaiak, szemtanúk állítása szerint, összenéztek és sehogysem értették Francqui szavait. Végre is egyikük megkérdezte: — Mit jelent Uraim az a szó, hogy „globetretter?" És kiderült, hogy ezt az európaszerte használt, angol eredetűnek hitt kifejezést mindenki ismeri, csak éppen az angolok és az amerikaiak nem értik.