Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)
1929 / 15. szám - Az angol választások után
1929 5 Június 15 nyugati kultúrember, aki nem Amanullahként bolyong majd az ismeretlen Európában. Mindenesetre kis pihenés és megkönnyebbülés lesz neki ez az út, mert odahaza az ő személye áll a legélesebb politikai súrlódások előterében. A nacionalisták Anglia szolgájának csúfolják, a nép többsége azonban őt tekinti Egyptom megmentőjének. Az alsóbb néposztályok körében különösen népszerű s száz meg száz történet kering róla abból az időből, amikor még Ahmed hercegnek hívták, ő volt Egyptom legszebb ifja és Kairó legveszedelmesebb nőcsábítója. Akkor még nem volt hatvanöt éves, mint ma. Fuad Izmael egykori kedivének a fia, de mikor megszületett Nápolyban, apja már ott a száműzetés keserű kenyerét ette. Nápolyban nevelkedett, egyetemet is végzett, ő maga is egyetemi tanár lett, aki mint a kairói egyetemnek, a világ legnépesebb főiskolájának rektora, meg tudta menteni ezt az egyetemet a feloszlatástól, amikor az angol megszállók a diákok nacionalista tüntetései miatt el akarták törölni. Előbb azonban olasz tüzértiszt volt, aki Umberto király udvarában tartózkodott, majd Konstantinápolyba ment, török szolgálatba állt és a bécsi török követségen kapott beosztást. Végre hazatért még legszebb fiatal korában Kairóba s csakhamar az ottani arisztokrácia legkörülrajongottabb alakja lett. Feleségül vette egyik unokahúgát, de aztán elvált tőle, újabb házasságra lépett egy ottani miniszteri állást viselt hercegnek a leányával. Kalandjait azonban folytatta, úgy hogy sógora Szeiff-Er-Din leszúrta. Alig gyógyult ki ebből a sebből, a konzervatív párt egyik embere lőtt rá, s bár most is meggyógyult, roncsolt torka miatt nem tudott többé rendesen beszélni. A világháború alatt otthagyta az egyetemi rektorságot és három államban is trónkövetelőnek lépett fel: az olaszok Tripolitania trónjára hívták, ő maga inkább Albánia uralkodója szeretett volna lenni, de a mezopotámiai királyságról is tárgyalt. Az angolok mindhárom jelöltséget megakadályozták, mert akkor még annyira nem titkolta az angolok iránti ellenszenvét, hogy a kormányzó egy nacionalista tüntetés után le is akarta tartóztatni, de felhúzta olasz tiszti egyenruháját s így nem mertek hozzányúlni. 1917-ben halt meg bátyja, Husszein kedive, utána ő lépett Egyptom trónjára. Előbb szultánnak kiáltatta ki magát, azután 1922-ben, a függetlenségi nyilatkozat után királlyá koronázták. Mint angolbarát száműzte Zagul basát, a fellahok koronázatlan királyát, a nemzeti párt vezérét, akit kénytelen volt az országra való tekintettel egyideig miniszterelnöknek megtűrni. Zagul után Nahas basa lett a miniszterelnök, aki szintén nem a király szájaíze szerint kormányzott. Egyptomra jellemző, hogy a király hétszer szólította fel miniszerelnökét a lemondásra, de az egyszer sem tett eleget uralkodója kívánságának, mire nyolcadszor királyi kézirattal, melyet nem ellenjegyeztetett, elbocsátotta, a parlamentet feloszlatta és a liberális Mohamed Mahmud basát tette meg valóságos diktátornak, akinek segítségével az ország csendes tiltakozása mellett tovább folyik az angol politika Egyptomban. .. . Egy szerződés nem lehet sírbolt, A világtörténelem sohasem ismert örökké tartó szerződéseket ... MUSSOLINI FIGYELŐ Felesleges izgalmak — A leventekérdés — A Matin, mint kisebbségi szakértő — Üzleti szellem Szerbiában — Szociálisták vereségei — Akik ismerik Benest — Amire az angolok is büszkék lehetnek KÉT HÉTIG TÖRTE FEJÉT A KISANTANT Bethlen miniszterelnöknek a hősök emlékünnepén tartott beszédén, míg végre sorra beadta mindhárom állam budapesti követe kormánya tiltakozását. A cseh követ a jelentés szerint „rámutatott arra, hogy a Bethlenéhez hasonló beszédek alkalmasak a Magyarország és a kisantant-államok közt fennálló jó viszony megzavarására". A cseh követ hangoztatta azt is, hogy „az ilyen beszédek azt a hitet kelthetik, mintha a magyar kormány a jelenlegi helyzet megváltoztatására irányuló politikát kívánna folytatni". Igazán megható. Magyarország miniszterelnöke ki merte mondani, hogy nem tartja a világ legjobb és megmásíthatatlan alkotásának a trianoni békét. Hát mit gondolnak a kisantant államok kormányai, vájjon megtűrnének-e Magyarország élén olyan kormányt, amelyik meg legyen elégedve Trianonnal? Magyarország aláírta a békeszerződést és annak mindenben eleget is tesz, becsületesebben, mint a berzenkedő kisantant államok, amelyek következetesen megfeledkeznek a békeszerződéseknek minden oly szakaszáról, mely nem kizáróan nekik biztosít előnyt, hanem elismeri legminimálisabb emberi jogait a legyőzött félnek is. Ha tehát, éppen oly korrekt és becsületes módon, mint ahogy a békeszerződést megtartjuk, annak békés úton való megváltoztatására törekszünk, ez oly elemi jogunk, amelytől semmiféle kisantant fenyegetés el nem üthet bennünket és örülünk, hogy ezt az egyedül helyes magyar álláspontot kellő energiával és nyíltsággal megmagyarázta a Várba vonult uraknak alkó Lajos magyar külügyminiszter is. • A LEVENTÉKRŐL FOLYIK A VITA Budapest és Prága között. A magyar képviselőház végre komolyan fellépett az ellen a visszaélés ellen, hogy a Felvidéken elég ok a fegyházbüntetésre, ha valaki tagjává válik a levente-egyesületnek vagy oktatója lesz a leventéknek. Benes, a magyar külügyminiszter erélyes válaszára kiadott illetékes nyilatkozatában azzal okolja meg a felvidéki levente-letartóztatásokat, hogy Magyarország majdnem ugyanannyi cseh állampolgárt tartóztatott le, de míg a jószívű csehek csak 21 és fél évre ítélték el a leventéket, a magyar bíróságok 84 évet mértek ki a cseh foglyokra. Hát bizony nem is lehet egyenlő mértékkel mérni tettenért kémeknek és olyan egyéneknek, akiknek az volt minden bűnük, hogy egy tételes magyar törvény rendelkezéseinek tettek eleget. A leventetörvényt annak idején nem kifogásolta a katonai ellenőrzőbizottság, utólag tehát Benesék sem minősíthetik egyoldalúan bűnténynek ennek a törvénynek a megtartását. • SAUERWEIN MADRIDBÓL hosszabb cikkben fejtegeti a Matinben, hogy nem lesz változás a kisebbségi kérdésben, mert „az új államok urak akar-