Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)
1929 / 13. szám - Seton Watson újabb támadása gróf Tisza István szerbiai politikája ellen
1929 7 Június 1 Seton ^Vatson újabb támadása gróf Tisza István szerbiai politikája ellen Irta: TECHERT GYULA (London) A Slavonic Review legutolsó számában Seton Watson 22 titkos és eddig legalább is angol nyomtafásban meg nem jelent diplomáciai okmányt közöl, amelyeket közvetlenül az 1918-as összeomlás után másoltatott le a bécsi titkos levéltárban. Ezekkel az okmányokkal akar ő rávilágítani azokra az osztrák, magyar és német tervekre, amelyek 1915ben Szerbia bekebelezésére és felosztására irányultak. Seton Watson az okmányoknak szerinte helyes értelmezése céljából egy történeti bevezetést írt azokhoz, amelyben egyrészt ismerteti Szerbia 1915-i helyzetét, másrészt felhívja olvasói figyelmét a cikk keretében szószerint közölt két memorandumra, amelyeket Gróf Tisza István írt és ezzel kapcsolatban Seton Watson ismét tanújelét adva elfogult magyargyülöletének, durván támadja a volt magyar miniszterelnöknek Szerbiával tanúsított politikáját. 1914 decemberében az osztrák-magyar csapatoknak szerbiai kudarcai és Belgrád elvesztése után hoszszú nyugalmi állapot következett be a Balkán fronton. Ezt a csendes időszakot az antanthatalmak arra igyekeztek felhasználni, hogy különféle ajánlatokkal igyekeztek megnyerni Olaszországot, Romániát és Bulgáriát a maguk pártjára. Ezen törekvésük első eredménye volt a londoni titkos szerződés, amelyet 1915 április 20-án írtak alá az olaszokkal. Bulgáriával szemben már nem volt ilyen eredményes a próbálkozásuk. Ennek egyrészt az volt az oka, hogy az arra az időre eső gorlicei áttörés után a bolgár államférfiak bíztak a központi hatalmak végső győzelmében, de különösen az, hogy Bulgáriát csak olyan macedón területeknek az odaígérésével lehetett volna megnyerni, amelyek átengedése ellen viszont a szerbek tiltakoztak minden erejükkel. Egy olyan kompromisszumra pedig, amelybe a szerbek is belementek volna, akkor már kevés kilátás volt, mert a londoni szerződésben Olaszországnak már úgyis nagy délszláv területeket ígértek oda az Adria mentén, amelyek pedig jugoszláv érdekszférába tartoztak. Ugyanakkor azonban a központi hatalmak is igyekeztek rávenni Bulgáriát a hozzájuk való csatlakozásra. 1915 május 23-án Németország, Ausztria és Magyarország hivatalosan megkeresték a bolgár kormányt és Bulgária semlegessége fejében odaígérték a szerbiai macedón területek mindkét zónáját. Egy héttel később pedig, május 29^én az antanthatalmak nyújtottak át jegyzéket Szófiában, amelyben csaknem teljesen ugyanezen macedón területeket ígérik Bulgáriának, ha megüzeni a háborút Törökországnak, de kikötötték, hogy Bulgária egyelőre nem szállhatja meg ezeket a területeket és hogy Szerbiának előbb kárpótlást kell nyernie ezért Boszniából. Bulgária az antantjegyzékre átmeneti választ adott június 15-<én, amelyre azok újabb jegyzéket küldöttek augusztus 4-én. Szeptember 3-án azonban Bulgária döntött állásfoglalása fölött és egységre lépett Törökországgal; Németországgal és Ausztria-Magyarországgal pedig aláírta szeptember 6-án a titkos szerződést. Mindazonáltal Bulgária az antantképviselőket állásfoglalása felől tévhitben tartva, velük tovább tárgyalt a szerződés megkötésére vonatkozólag és ennek volt a következménye, hogy még szeptember 14-én és október 4-én is történt jegyzékváltás ezirányban az antanthatalmak és Bulgária között. Október 6-án azután megindult a központi hatalmak erős katonai támadása Szerbia ellen, Bulgária is hivatalosan belépett a háborúba és rövidesen megtörtént Szerbia teljes elfoglalása a központi hatalmak részéről. Seton Watson szerint 1915 tavaszán és nyarán, amikor maguk az antanthatalmak tárgyaltak Szerbia háta mögött és rovására Olaszországgal és Bulgáriával és a nisi szerb kormány a központi hatalmaknak készülődő katonai támadása miatt amúgy is igen súlyos helyzetben volt, nagyon is kedvező alkalom kínálkozott arra, hogy a központi hatalmak külön békére birják rá Szerbiát. Ezt a tervet, mint Seton Watson az általa közölt okmányokból következteti, Marghiloman román államférfi közvetítette volna és még 1915 szeptember végén is Jagow német külügyi államtitkár azt remélte, hogy a szerb megszállásról való lemondás által békésen el lehet hárítani a készülődő katonai támadást. „Természetesen azonban — mondja Seton Watson — úgy AusztriaMagyarország, mint Bulgária ragaszkodtak Szerbia teljes felosztásához és elfoglalásához és így Berlin reális és ésszerű megfontolásai meghiúsultak. Gróf Metternich konstantinápolyi német nagykövet Bécsben is, Szófiában is tárgyalt, hogy megkössék mégis a különbékét Szerbiával és elhárítsa Szerbia teljes eltörlését. Pallavicini őrgróf ugyancsak konstantinápolyi osztrák-magyar nagykövet azon véleményének ad kifejezést, hogy egy nagy Bulgária époly veszélyes a Monarchiára nézve, mint egy nagy SzerMadrid. Ahol a Népszövetségi Ligák Uniója üléseit tartotta.
