Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 12. szám - A német kisebbségi indítvány

1929 Május 25 De nemcsak a kormány mér ennyire két mértékkel, hanem a magvar őslakossággal szemben anynvira ellenséges s a kisebbségi jogokról hallani sem akaró román társadalom is a legkorszerűbb eszméket hirdeti, mihelyt külföldi román kisebbségekről van- szó,, Élénk példa erre a Grand Romanesc társadalmi egyesület működése, illetőleg a működését irányzó alapszabályok, melyeket most fogadtattak el a már évekkel ezelőtt megalakult, de közben elszunyadt társaság újraalakításakor. Az alapszabály 2. §-a az egyesület célját következőleg állapítja meg: „A társaságnak az a célja, hogy a román királyság határain kívül élő románokkal a román beszéd, a román hit és a román kultúra kötelékeit őrizze, őket az elnemzetlenítéstől megvédje és hogy a nemzetnek újra megmentse azokat a bárhol is található rornán utódokat, akiket már elnemzetlenítettek". A 3. §. felsorolja, hogy ezt a célt az egyesület miféle eszközökkel akarja elérni: ,,a) alapot teremt, melyből a románok számára iskolákat, templomokat és könyvtárakat alapít és tanulmányi ösztöndíjakat ad ki. b) Megkönnyíteni igyekszik, hogy a külföldi román ifjak tanulmányaikat Romániában végezhessék el és azok befejeztével országukba visszatérhessenek. c) Kirándulásokat szervez külföldi és belföldi románok számára, hogy a kölcsönös megismerést megindítsa és előmozdítsa. d) Tanulmányozó osztályt alapít, mely vizsgálat tárgyává teszi más országok románjainak helyzetét, különös tekintettel a kisebbségeknek az új szerződések szerinti jogaira s aztán a nemzetközi kongresszusok számára emlékiratokat készít el ezekről a kérdésekről. e) Folyóiratot ad ki, hogy a román közvéleményt felvilágosítsa mindazokról a problémákról, melyek a bárhol is található románok nemzeti létének megőrzésével és nyelvük fenmaradásával összefüggnek". Egy további szakasz kimondja, hogy a Graiul Romanesc egyesület felveszi az érintkezést mindazokkal a szervezetekkel, melyek „hasonló célokért küzdenek" s igyekezni fog saját mozgalmát az egyetemes akció szempontjainak alárendelni. Csak az a csodálatos, hogy az a román társadalom, mely ennyire számontartja a maga külföldi fajrokonait, rögtön irredentát kiált és az európai béke veszélyeztetését látja, ha a magyar társadalom valaha csak emlegetni is meri az erdélyi magyarsággal való kultúregységét. A német kisebbségi indítvány Á

prilis 12-én nyújtotta be a német kormány a kisebbségi panaszok körüli eljárás reformjára vonatkozó indítványát a Népszövetség kiküldött hármas albizottságához. A memorandum Stresemann külügyminiszternek a Népszövetségi Tanács márciusi ülésén tartott fejtegetéseiből indul ki, amikor tudvalevőleg Stresemann követelte a Népszövetség kisebbségi garancia-kötelezettsége fogalmának és terjedelmének és'az elvi kérdésnek a tisztázását. Az egész kisebbségi kérdés az ő felszólalása alapján kerül most napirendre és Stresemann akkori felszólalását részletes emlékirattá kibővítve nyújtotta most be. Az emlékirat fejtegetései így újat nem is tartalmaznak, inkább megvilágítják és kiegészítik a német kancellár márciusi felszólalását. Az emlékirat első része a kisebbségi szerződések keletkezésének történetére és a népszövetségi tanács első határozataira való utalással jellemzi a kisebbségi védelemnek újonnan megteremtett rendszerét. A második rész azt a kérdést vizsgálja, hogyan tudna a népszövetség eleget tenni a kisebbségek helyzetének általános ellenőrzésére vonatkozó kötelezettségének. Az emlékirat azt kívánja, hogy az eddigi rendszertelen ellenőrzést most szervezzék meg. E célból külön kisebbségi bizottságot kell létesíteni, amelynek az lenne a feladata, hogy a kisebbségek helyzetére vonatkozóan minél teljesebb anyagot gyűjtsön össze, tisztázza az elvi kérdéseket, vegye át az esetleges kezdeményezéseket és továbbítsa észrevételeit a népszövetség rendes fórumainak. A német emlékirat ezután a következőkben foglalja öszsze az egyes petíciók kezelésének tökéletesítésére irányuló német javaslatokat: a hármasbizottság munkálatainak eredményér* közölni kell a tanács egyes tagjaival, nagyobb nyilvánosságot kell biztosítani az egész eljárásnak, hogy a kisebbségek tudomást szerezzenek peticiójuk sorsáról, a bizottságnak meg kell adni azt a jogot, hogy a kisebbségektől kiegészítő felvilágosításokat kérhessen és meg kell szüntetni azt az eddig követett eljárást, hogy a bizottságok összeállításánál egyes nemzetek képviselőit mellőzték. Á német kormány megelégedéssel állapítja meg, hogy kezdeményezésének motívumai a kanadai delegátus javaslataiban is bennfoglaltatnak. Az emlékirat végül azzal az ellenvetéssel száll szembe, hogy a kisebbségi szerződésekkel és errevonatkozó nyilatkozatokkal kötelezett államok e szerződéseken túlmenően új kötelezettségeket már nem vállalhatnak. Hangsúlyozza az emlékírat, hogy a német indítványoknak kezdettől fogva semmi más célja sem volt, mint az, hogy a most érvényes anyagi jog keretén belül megreformálják a népszövetségnek a kisebbségek védelme terén kifejtett tevékenységét. A német kormány remélni szeretné, hogy tisztán a formális szempontok nem fogják meggátolni valóban célszerű reformok bevezetését és hogy megegyezés útján nem lesz nehéz megállapodásra jutni. Chamberlain, aki a szocialista Daily Herald szerint az elsők között lesz, akinek május végén búcsút kell mondania az angol parlamentnek, új foglalkozás után kénytelen nézni.