Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 11. szám - René Brunet a kisebbségi kérdésről

1929 • 15 • Május 18 gyulafehérvári határozatoknak arra a részére, mely a csatlakozás fejében teljes kultúrautonómiát biz­tosít az elcsatolt Keletmagyarország nemromán né­peinek. Maniu pártja ezzel szemben máig is a gyulafe­hérvári határozatokra hivatkozik, mint jogalapra, 1928 novemberében a kormányt is ezzel a program­mal kapta meg. Most is a nagyromán egyesülési ju­biláris ünnepélyek legkiemelkedőbb részévé éppen a gyulafehérvári népünnepélyt akarja tenni és isme­retes Vajda belügyminiszternek az az ötlete, hogy az erdélyi nemzetiségek nemzeti ruhában és nem­zeti kokárdáikkal jelenjenek meg ezen az ünnepé­lyen. Minthogy azonban semmiféle kisebbségi sérel­met nem orvosolt a Maniu-kormány sem, s a gyula­fehérvári határozatokkal szemben a gyakorlatban ő is csak a Bratianu-rendszert folytatja, amennyiben azoknak kisebbségi határozmányait nem érvénye­síti, a magyar párt hivatalosan kimondta, hogy nem vehet részt ezen az ünnepélyen. Logikusan ezt a pél­dát kellett volna követnie a német pártnak is, ez azonban hosszú és izgalmas pártvezetőségi vita után kimondta, hogy ha lelkesedéssel és a népóhajból ki­folyólag nem is, de politikai meggondolásból mégis résztvesz hivatalosan az ünnepen. Ennek a politikai belátásnak, melyet a németek most annyira hangsúlyoznak, széles háttere van. La­punk már ismételten foglalkozott német birodalmi gazdasági köröknek az Alduna környékén tervezett térfoglalásával és az ennek fejében Romániának nyújtandó nagyobb kölcsönnel. A Maniu-kormány teljesen a német orientációhoz szegődött. Az illuzó­rikus francia barátság nem biztosíthatja a kormány megmaradását és megszilárdulását, mert hiszen a franciáknál minden lépését elgáncsolhatják Bra­tianuék a maguk régi és belső összeköttetésekkel. Maniuék, hogy pénzhez jussanak, kénytelenek vol­tak egykori politikai barátaik, az erdélyi szász kép­viselők közvetítéséve] Németországhoz fordulni, a kölcsönt onnan biztosítani és a jövőre támaszt onnan keresni. A német segítség .sokkal többet jelentene nekik, mint a kisantant támogatása, még akkor is. ha a kisantant megmaradna a francia orientáció mellett. Csakhogy maga az egész kisantant is német orientáció irányába sodródik, bármit hirdet is a nyilvánosság előtt. Csehország egész gazdasági élete a német birodalomtól függ, Délszlávia a maga sza­nálását csak Németországtól várja s így Románia nemcsak hogy nem marad elszigetelten a maga né­met politikájával, hanem valósággal hivatalos kép­viselője lesz Németország felé az egész kisantant­nak. Valószínűleg formailag is megkötik errevonat­kozólag az egységet a kisantant május 20—22-áre egybehívott belgrádi konferenciáján. Kisantant­szerződés tudvalevőleg nincsen, hanem csak külön­külön szerződtek egymással a tagállamok és csak most fogják megkötni az egységes szerződést, ez a szerződés valószínűleg a francia politikával való tényleges szakítást jelenti Dé'keleteurópában. A Maniu-kormány csak úgy tarthatja magát odahaza, ha külföldi kölcsönt kap, ezt pedig meg­kapja Németországtól. De befelé is támaszra van szüksége a liberális érdekeltség önös politikájával szemben. Bár ellenzékben vannak Bratianuék, a had­sereg és a diplomácia s az egész pénzügyi szervezet máig is kezükben maradt. Maniuéknak jövője csak abban az esetben lehet, ha a német szövetséggel gazdasági és katonai erőt biztosítanak maguknak Bratianuék minden buktatási kísérletével szemben. Hogy az aldunai területátengedés ügye miféle felté­telekhez van kötve, pontosan nem ismerjük, de ha sikerül ez a nagy terv, óriási jelentőségű mindkét félre: a Maniu-kormány végleg megerősödik az uralmon és lehetetlenné teszi Bratianuék visszaté­rését, másfelől Németország nem szorul amerikai magbehozatalra, saját terménypiacot épít ki magá­nak, s nem válik az amerikai tőke vazallusává. Fran­ciaország középeurópai vezetőszerepe teljesen meg­szűnik e terv sikerülte esetén, Anglia pedig kényte­len lesz tétlenül nézni, hogy jut a Dunán keresztül közvetlen kapcsolatba egyetlen óriási ellensége, az orosz szovjet, legnagyobb ipari vetélytársával, Németországgal. Ennek a grandiózus tervnek moz­gatói pedig az erdélyi szász politikusok. Ők tehát igazán örömmel vehetnek részt 20-án a gyulafehér­vári hétországra szóló ökörsütésen. • HÍREK 4 Apponyi Albert gróf Kaposvárott A Magyar Külügyi Társa­ság elnöke, Apponyi Albert gróf, a társaság vidéki előadássoroza­tán vasárnap Kaposvárott tar­tott előadást, amelyet a Magyar Nemzeti Szövetség somogymegyei köre rendezett. Apponyi Albert grófot, a Külügyi Társaság el­nöksége részéről elkísérte Kra­tochwill Károly altábornagy, Eöttevényi Olivér ügyvezető al­elnök, Gömöry-Laiml László, Ge­revich Zoltán külügyminiszteri tanácsosok és Radisics Elemér igazgató. Az állomás előtt a megye és a város teljes vezető­sége és nagyszámú közönség várta Kaposvár díszpolgárát. Apponyi Albertet először Fischer Ferenc főispán üdvözölte, majd egy magyarruhába öltözött kislány ibolyacsokrot nyújtott át az ősz államférfi­nak. Vétek György dr., Kaposvár polgármestere üdvözölte Apponyi Albert grófot, aki röviden válaszolt az üdvözlésre, majd a város nógyesfogatán a lelkesen éljenző közönség sor­fala között hajtatott be a vármegyeházára. Délután fél 6 órakor zsúfolásig megtöltötte a közönség a Városi Szinház nézőterét. Az előadás előtt Tallián Andor ny. alispán üdvözölte meleg, szívből fakadó, színes szavakkal Apponyi Albert grófot és üdvözölte a Külügyi Társaság meg­jelent tagjait is. Bevezetőül Eöttevényi Olivér tartott elő­adást a Magyar Külügyi Társaság céljairól és feladatáról, különösen hangoztatva, hogy a magyar propagandának leg­fontosabb feladata a külföld közvéleményének megfelelő tájé­koztatása Magyarország mai helyzetéről. Példákkal illusz­trálta, hogy az utódállamok e tekintetben a háború előtt még sokkal rosszabb helyzetben voltak és szívós munkával alig néhány éven belül sikerült a nagyhatalmak véleményét, szim­pátiáját maguk felé fordítani. Eöttevényi előadása után Apponyi Alber gróf állott fel szólásra, akit a közönség per­cekig tartó zúgó tapssal fogadott. A gyönyörűen felépített nagyszabású beszéd, — mely a magyar külpolitika minden ielentősebb problémájára kiterjeszkedett s melyet lapunk más helyén egész terjedelmében közlünk — látható mély hatást keltett a hallgatóság soraiban. Este a városi Kaszinó helyiségeiben díszvacsora volt Apponyi Albert gróf tiszteletére, amelyen az ünnepelt a fő­ispán üdvözlő szavai után előadásának kiegészítéséül kifej­tette, hogy Magyarországnak, mint kis államnak még abban az esetben is, ha a revizió útján teljesednének jogos kíván­ságai, igen nehéz helyzetben lesz külpolitikai szempontból,

Next

/
Oldalképek
Tartalom