Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 11. szám - René Brunet a kisebbségi kérdésről

Magyar Külpolitika 16­//. szám mert egyfelől nincsenek hatalmas fajrokonai, amely fajrokon nemzetek expanziós politikájának nyúlványaként szerepelhet és földrajzi helyzete is olyan — lévén a közgazdasági forga­lom országútjainak egyik legfontosabb csomópontján — hogy állandó ütközője ellenséges érdekeknek. A külső nehézséget a belső egyetértés fokozásával és az erők konszolidációjával kell ellensúlyozni, hogy a kvalitás pótolja ami hiányzik a kvan­titásban. Acélos jellemű, erős nemzedék falanxja legyen ^ az ország, amely nem bánt senkit, de amelynek megtámadását nála hatalmasabbak is meggondolják. A revíziót nem szabad összeköttetésbe hozni oly problémákkal, amelyek elválaszta­nak bennünket, a revízió szent jelszava alatt dugárút be­csempészni nem szabad és elveink, valamint meggyőződéseink fenntartásával kell egyesülnünk a nagy cél érdekében. Louis Villát francia egyetemi tanár Budapesten Louis Villát dr., a besanconi egyetem tanára, Besaneon város h. polgármestere szerdán este Apponyi Albert grófnak, a Külügyi Társaság elnökének meghívására Budapestre érke­zett hosszabb itt tartózkodásra. Nevezett május 16-án tartotta meg a Külügyi Társaságban első előadását, amelyre legköze­lebbi számunkban bővebben visszatérünk. Krisztics Sándor dr. előadása a Magyar Tudományos Akadémián Az Akadémia II. osztályának hétfői ülésén Krisztics Sándor dr., a pécsi egyetem tudós professzora, mint vendég, „Van-e nemzetközi jogi feltétele a békereviziónak ?" címimel rendkívül figyelemreméltó előadást tartott, amelyből közöljük az alábbi érdekes részt: A békekonferencia a népszövetségi alkotmány 19.§-ával kapcsolatban kimondta, bogy: „A Nemzetek Szövetségének a közgyűlése időnkint fel­hívhatja a Nemzetek Szövetségének tagjait az alkalmazhatat­lanná vált szerződéseknek és olyan nemzetközi állapotoknak újabb megvizsgálására, amelyeknek fennmaradása a világ­békét veszélyeztetik." Ez a szabályozás, legyen bármilyen homályos és bizony­talan, mégis a rebus sic stantibus clausula a békeszerződé­sekben. Abból a körülményből, hogy az eljárás nincs szabá­lyozva, hogy miképpen kell a Nemzetek Szövetsége közgyűlé­sének az ajánlást kimondó határozatot meghozni, az követ­keztethető, hogy itt hivatalból történő állandó észlelésnek kellene tulajdonképpen folyamatban lenni, mely külön eljá­rást nem is igényel. Ma azonban éppen ellenkezően, a Nemze­tek Szövetsége maga nem vizsgálja meg a veszedelmes álla­potot, hogy megoldást találjon, hanem csupán azt a gyakor­latot követi, hogy valamely tagjának bejelentésére a köz­gyűlés háromtagú bizottságot választ, mely megállapítja, hogy a helvzet a világbéke szempontjából ténvleg veszélyes-e, vagy sem és előterjesztése alapján a közgvűlés a mai szokás szerint egyhangúan dönt, hogy az érdekelt államokat felszó­lítsa-e bizonyos állapotok megvizsgálására. Ha Csonka-Magyarország ma a Nemzetek Szövetségéhez fordulna s a 19. §. alapján a trianoni békeszei-ződés által teremtett állapot tarthatatlanságára hivatkozva, kérné annak megváltoztatását, úgy a Nemzetek Szövetségének közgyűlése háromtagú bizottságot választana annak megvizsgálására, hogy a magyar helyzet valóban veszedelmes-e a világbékére s fennforog-e figvelmeztetés szüksége. Ha a hármas-bizottság úgy találná, akkor a Nemzetek Szövetségének közgyűlése egyhangúan kellene, hogy döntsön, hogy felszólítsa Magyar­országot és az utódállamokat, vagy az eayik utódállamot, hogy egymáshoz való, veszedelmes viszonyukat újból vizsgál­jak meg. Ha csakis az érdekelt felek között indulnának meg a tárqyalások és azok nem vezetnek eredményre, akkor mi s&m foa történni, mert a nagynehezen létreiött felszólításhoz nem fűződik szankció. Viszont ha a szerződést aláíró összes 16 állam között indulna meg az ajánlás alapján a tárgyalás, akkor, ha csak egy állam szembehelyezkedik a szerzödésvál­toztatássai. melyhez a Nemzetek Szövetsége közgyűlésén már hozzájárult, úay ismét megakadna a helyzet tisztázása. Mindenesetre kockázatos dolog volna az adott bizonytalanság közepette, míg a 19. §. hiányai oly nagyok, még kísérletezni is. A 19. §. egyébként összes hiányai mellett szembeállítva a 10. és 11-ik szakaszokkal, melyek a névszövetségi tagállamok területi épségéről szólnak, bizonyos ellentmondást is tar­talmaz. Nincs kétség, hogy a párizskörnyéki békeszerződésekben belefoglaltatott a clausula rebus sic stantibus s a nemzetközi jog jövőjéért, fejlődéséért hangzik el minden mondat, melyben a 19. §. kifejlesztéséről van szó. Amily mértékben fog ezután érvényesülni a jog a hatalom helyett a müveit nyugat népei között, oly mértékben fog a klauzulának érvényesítése körüli eljárás mind pontosabb formát ölteni, hogy valóban az igazság záradékává, váljék minden nemzetközi szerződésben. A müncheni Német-Magyar Társaság megalakulása Május 6-án ünnepélyes formák között ment végbe a Német-Magyar Társaság alakuló ülése, melyhez a meghívókat száztagú előkészítő-bizottság küldte széjjel. E bizottság név­sorában Held miniszterelnök és több minisztertársával az élén a bajor közélet legkimagaslóbb tagjait találjuk, köztük az állami és városi hatóságok, a képviselőház, egyetemek és tudományos társulatok, végül természetesen a magyar kolónia vezetőtagjait. Az újonnan alakult Társaságnak elnökévé egyhangú lelkesedéssel Dieminger Ede kereskedelmi tanácsos, városi tanácsnok választatott meg, másodelnök Mierka Alfréd nyug. m. kir. tábornok, harmadelnök pedig Götz kereskedelmi mi­nisztériumi tanácsos lett. A Társaság pénztárnokai: Hergt dr., a Disconto-Gesellschaft müncheni fiókjának vezérigaz­gatója és Edenhofer kereskedelmi tanácsos, titkárai pedig Lenz dr. egyetemi asszisztens és Winkler Ferenc dr. ny. m. kir. főhadnagy. Az alakuló ülés után, melyre München város vezetősége a városházai nagy Ratstrinkstube-ját bocsátotta rendelkezésre, számos meghívott vendég előtt a budapesti egyetem német lektora, Göttling Hans dr. Magyarország tudományos életéről tömör, világos áttekintésben, minden fon­tosabb mozzanatot felölelő előadást tartott, mellyel nagy tet­szést aratott. Végül az újonnan alakult Társaság vezetőségé­nek, valamint az előadónak Velics László magyar konzul mondott meleg szavakban köszönetet. Lengyel mezőgazdák magyarországi tanulmányútja A közel jövőben mintegy harminc főnyi mezőgazdából, nagybirtokosból, állami, városi tisztviselőből és egyéb köz­életi tényezőből álló lengyel kiránduló társaság érkezik Buda­pestre a sziléziai, (krakkói, lembergi és poseni vajdaságokból, hogy megtekintsék az állami és nagyobb magánméneseinket s mezőgazdasági viszonyainkat tanulmányozzák. A lengyel ki­ránduló társaság vezetését, a földmívelésügyi minisztérium illetékes szakosztályaival, valamint az IBUSz-szal egyetér­tően, a Magyar Külügyi Társaság vállalta. KÖNYVESHÁZ Felsőolaszország A Lloyd könyvek kiadóvállalata most bocsátotta közre Felső-Olaszországot isimertető útikönyvét, amely méltán sora­kozik az eddig Svájcról és a francia Riviéráról megjelent oly kitűnően bevált útikönyvei mellé. 490 oldalon tárgyalja élve­zetes stílusban, szakavatott tollal mindazt, amit az utasnak tudnia kell, ha nemcsak szemével, hanem egész lelkével óhajt gyönyörködni Felső-Olaszország természeti és művészeti kin­cseiben. A könyvet 200 kép, valamint néhány gyönyörű mély­nyomású melléklet díszíti és 12 térkép teszi könnyen kezel­hetővé. A kiadóvállalat elismerést érdemel, hogy az idegen­nyelvű ^ lexikonszerű útikönyvek stílusával szakított s így olyan útikönyveket adott az utasok .kezébe, amelyek nemcsak tanítanak, hanem egyúttal gyönyörködtetnek is. LAPTULAJDONOS : MAGYAR KÜLÜGYI TÁRSASÁG Felelő, kiadó : EÖTTEVÉNYI OLIVÉR Szervezési igazgatók: Ilenczfalvi SZÁSZ ÖDÖN és Nemesrétyi dr. SZÉKELY MIKLÓS Hellas Irodalmi, Nyomdai és Irodaszerkereskedelmi R.-T. Budapest, V., Sziget-u. 25. (Felelős: Kovács Mátyás igazgató.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom