Magyar külpolitika, 1929 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1929 / 7. szám - Nemzet és nemzetiség

Magyar Külpolitika . 16­7. szám tozó, más tradiciókkal átitatott embercso­portok. Trianont az állítólagos nemzetiségi elvek alapján szabták ki reánk. Nem akarjuk itt hangoztatni, hogy a győzők nem kértek nép­szavazást, nogy a legelemibb tiltakozást is a legbrutálisabb eszközökkel elfojtották. Mi csu­pán azon kérdést vetjük fel : Ugyanazon kul­túrnívón, ugyanazon tradíciókkal bir-e a tő­lünk elszakított nemzetiség, mint azon ország, amelyhez csaloitatott?! Az erdélyi román mentalitása teljesen más, mint a Regátbelié. Ez természetes is a fennt­mondottak alapján. A csak újonnan szerzett függetlenség, az évszázados török elnyomás, a túltengő orosz befolyás és a keleti egyház korlátlan uralma lényegében keleteurópai és balkáni kultúra bélyegét nyomták az Ó-romá­niai királyságra. Az erdélyi román ellenben, aki évszázadokig élt a „magyar iga" alatt, lé­nyegében középeurópai, akinek a balkáni me­tódusok teljes mértékben visszatetszenek. En­nek bizonyíxtkát szolgáltatják azon viszályok, melyek lépten-nyomon felütik fejüket közte és a „felszabadító" balkáni testvér között. Mit szólj J.nk a horvátokról? Hisz viszonyuk a szerbekkel élénken foglalkoztatja az egész világsajtót. A horvátok ellenszenvének gyö­kere szintén az ellentétes kultúrában rejlik. A róm. kath. vallás révén a horvátok a nyu­gateurópai kultúrkörhöz tartoznak, a magya­rokkal közös történelmi emlékek fűzték össze őket és az egyforma kultúra tudata. A szer­bek fanatikus orthodoxok és balkáni módsze­rüket igyekeznek a horvátokra is reáerősza­kolni. A magyar uralom sohasem volt any­nyira gyűlöletes Horvátországban, mint a szláv testvér igája. És a tótok? A gazdasági kapcsok és egy­másrautaltság létesítették azt az erős össze­tartozandóság érzését, melyet semmiféle béke­diktátum nem tud szétszakítani mindkét fél vitális érdekeinek sérelme nélkül. Csehország ipari állam és a Felvidék terményeit kizsák­mányolja, hogy drága iparcikkekként hozza őket ismét vissza. A Magyar Alföld, mely előbb kereseti lehetőségeket nyújtott a tótok­nak, bezárult ma előttük. Csehország in­dustrializmusa sérelmes a tót érdekekre, mely­nek gazdasági helyzete és dependenciája alig különbözik egy gyarmatétól. Nagy-Magyarország tehát nemcsak ideális gazdasági egység volt csupán. Egy elsőrendű nemzeti egységet is tudott létrehozniésKözép­Európa ezen részét teljesen a nyugati kultúr­körbe bekapcsolni. Ebben volt és van törté­nelmi hivatása. Az új államok, ahol vagy ala­csonyabb a kulturális nívó, avagy a gazdasági önzés háttérbe szorít minden egyéb momen­tumot, képtelenek egységes és egyöntetű kul­túrát adni vagy fejleszteni nemcsak a nem­zetiségeknél, hanem saját faj rokonaiknál is. Míg tehát az uralkodó fajok ma tűzzel-vassal igyekeznek kiirtani a kellemetlen kulturális Fölényben lévő kisebbségeket, Magyarország egy évezreden át engedte szabad fejlődésüket és a nyugateurópai körbe vont bele olyan vi­dékeket, melyek a gyorsan balkáni nívóra sü­lyedés útján vannak ma, alig tíz évvel „fel­szabadításuk" után. RÖVID KÖZLEMÉNYEK A Külügyi Társaság Szolnokon A Magyar Külügyi Társaság március 26-án, kedden délután Szolnokra rándult ki, hogy prog­rammjának megfelelően, az élőszó varázsával is ter­jessze a külpolitikával kapcsolatos ismereteket és tá­jékoztassa a vidék értelmiségét a külpolitikával kap­csolatos érdekesebb problémákról. A Külügyi Tár­saság részéről Pékár Gyula ny. miniszter, a Külügyi Társaság alelnöke, Eöttevényi Olivér ny. főispán, a Külügyi Társaság ügyvezető alelnöke, Gerevich Zoltán külügyminiszteri tanácsos, a Külügyi Társa­ság elnöki tanácsának tagja, Radisics Elemér, a Külügyi Társaság igazgatója és Zichy Ernő gróf, a Külügyi Társaság kisebbségi szakosztályának he­lyettes előadója, vettek részt a kiránduláson. Az ülés színhélye a Városi Színház volt, amely ez alka­lommal színültig megtelt a megye és város előkelő­ségeivel. Mintegy ötszázra lehetett becsülni a hall­gatóság számát, akiknek sorában Almásy Sándor főispánnal és Alexander Imre alispánnal az élén megjelentek: Alexander Imréné, Vadász Károly m. főjegyző, dr. Sárközy György h. polgármester, dr. Darkó Dezső v. tanácsnok, Krnetty György városi tanácsnok, dr. Ivády Miklós pénzügyigazgató és családja, dr. Fuchs Gyula törvényszéki elnök és csa­ládja, dr. Fábry Zoltán rendőrtanácsos és családja, dr. Kiss Ernő felsőházi tag és felesége, Borsos József ügyészségi elnök, Bihary István tanfelügyelő és felesége, vitéz Selyem Dezső őrnagy s a helyőrség tisztikara, Scheftsik István főszolgabíró, Oláry Sándor csendőrőrnagy és a csendőrségi tisztikar, dr. Tóth Ferenc és dr. Aranyi Ödön h. pü.-igazgatók, a kir. törvényszék, járásbíróság és ügyészség tiszti­kara, a M. Á. V. tisztikar, Wollek Géza gimnáziumi igazgató és a tanári kar, a polgári leány- és fiú­iskola tanári kara, óvári Papp Gábor egészségügyi főtanácsos és családja, dr. Konrád Jenő bábaképző­intézeti tanár és családja, Szitkey József kir. folyam­mérnöki hivatal főnöke, vitéz Újhegyi Sándor és vitéz Fábry József századosok, Cs. Tóth Imréné és leányai, dr. Almásy Sándor ügyvéd és még sokan mások. A megjelenteket ifjú Sárközy Gyula dr. helyettes polgármester üdvözölte a következő szavakkal: „A mai magyar sors egyik legvigasztalanabb problémája a külpolitikai elszigeteltségünk és tájé­kozatlanságunk. A magyar nemzet mint önálló meg­jelenés a világ színe előtt évszázadokon át a fekete­sárga zászló mögé volt takarva és szinte erőszakkal elvonták a magyarok figyelmét az ú. n. közös kül­politikáról, amely azonban kizárólag a császári ház érdekeinek képviselete volt. Az összeomlás, a nemzeti önállóság és a Trianon által reánk szabott határok egyrészt önálló külpoli­tikai orientációt hoztak nekünk, másrészt egy csomó ellenséges akciót, amivel hirtelen felcseperedett ellenségeink az újdonsült magyar külképviselet eset­leges diplomáciai sikereit akarták már előre is de­zavualni. Mindezek dacára a kezdő magyar külügyi vezetés 11 év alatt a legnagyobb sikert, a nemzetközi elismertetést vívta ki magának. Azonban nem akadhat kellő utánpótlás ezen diplomácia számára, nem lehet meg az országban diplomatáink működésének a kellő helyes visszhangja és nem lehet a külpolitikai cél­jainknak, orientációnknak az az egyetemes ereje, amit

Next

/
Oldalképek
Tartalom