Magyar külpolitika, 1928 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1928 / 4. szám - DÜRER ALBERT MAGYAR SZÁRMAZÁSÁRÓL

Magyar Külpolitika 4. szám dott el akkor, midőn még mini egyetemi tanulmányait végzett diák búcsúzott Lipcsétől és az ottani Magyar Segély egyesülettől. „Az eltávozó tagok szava — így szólt — csak a hála szava lehet, a háláé az egyesület és az azt vezető elnökség iránt. Ez a hála őszinte és mély s helőle egy egész életre szóló emléke zés fakad." E szavak szép fényt vetnek a most munkásságának negyedszázadára visz szatekintő egyesületre is. DÜRER ALBERT MAGYAR SZÁRMAZÁSÁRÓL írta HORVÁTH JENŐ egyetemi rendkívüli tanár N

em akarok eléje vágni annak az irodalmi és művészeti mozgalomnak, mely csakhamar meg fog indulni annak hírére, hogy Nürnherg város vezetőségével élén az egész Németország ünnepelni készül Dürer Albert centenáriumát és amely mozgalom szárnyaira fogja kapni Gyula városnak és az eltűnt Ajtós községnek neveit. Mint aki nemcsak gyulai vagyok, de kit a Dürer- és Ajtós-utcákhoz is gyermekemlékek fűznek és ki évtizedeken át foglalkoztam a kérdéssel, melyről a publikálásban csupán tanulmányaimnak eltérő jel legé gátolt meg, olyan mozzanatokra hívom fel a figyelmet, melyek a németországi ünnepekkel kapcsolatban támadható megemlékezésekből talán hiányozni fognak. A régi gyulai uradalom a magyar Alföldnek talán egyetlen része, hol egy darab középkor verőfénye található, ami eddig csupán azon kevés gyulai tudós kiváltságos élvezete maradt, kik más fontosabb vidékek irodalma mellett szóhoz nem jutottak, de kik a patriárcha megjelenésű Mogyoróssy János régi képeinek és ereklyéinek gazdag gyűjteményéből, melyből a békésmegyei múzeum létesült és a hol a gyulai Ajtósok emlékei mellett a gyulai Erkel Ferenc kottái sorakoztak, egy egész világot láttak kiemelkedni, melynek jelentősége a helyi fontosságot messze meghaladja. A gyulai uradalom a XIV. század végén már több mint félszáz faluval és pusztával jelenik meg előttünk a Losonczy, 140o-tól kezdve a Maróthy-család birtokában; ennek az uradalomnak a területén éltek az ajtósi Ajtósyak, kiket a gyulai Karácsonyi János püspöktől Münchenben készített levéltári máSTÜRMER JÓZSEF ELSŐ BUDAPESTI PÉNZ- ÉS ÉREMKERESKEDÉSE BUDAPEST, VIII., JÓZSEF-KÖRŰT 66/1. «•> Legdúsabb raktár minden idők és országok pénzeiből és érmeiből! Őskori és régi ásatásokból! Kiadás és vétel! Kérje legújabb 11. és 12. számú árjegyzékünket! Gyűjtőknek ingyen! (2001) ! LiiKács Typewrilerüöaa Wittenberg Farhas U., Nácfor-u. 34. Telet.: 242-83. Újjáalakított Rr minfjíor. Underwood Royal stb. írógépel; cícd'si telepe. Vétel, bérlet, csere, iaví»- Jf. Pl<^<tn. "?k'frO 'rdsmunkák. solatok 1404-ben megneveznek. Az uradalom központja, Gyula város a Maróthytól épített hatalmas kővár mellett virágzott fel; ebben az időben lettek híresekké ötvösei és aranyművesei, azoknak foglalkozását űzvén a Németországba vándorolt Ajtósi-Dürer Albert, a nagy művész atyja is. Hogy a gyulai uradalomnak és Gyulának a XV. században voltak némi kapcsolatai Németországgal, az ötvöseinek vándorlásán kívül egyebekből is kimutatható. Az uradalom a Maróthyak kihalása után, 1476-ban Mátyás királyra szállott, aki Gyulát szabad város rangjára emelte és 1482-ben fiának, Korvin Jánosnak adományozta. Az uradalom János herceg özvegyének, Frangepán Beatrixnak útján, aki maga is Gyulán lakott és ott. temette a ferencesek-templomában el 1508 ta vaszán leányát, Korvin Erzsébetet, Szapolyai György menyasszonyát, második férjének, Hohenzollern György német hercegnek, Ho henzollern Frigyes nürnbergi várgróf ifjabb fiának birtokába jutott, kinek fényes esküvőjét 1509 január 25-dikén a gyulai várban tartották meg. Akkor még megvolt az ajtósi Ajtós-család Gyulán, mikor az ajtósi Dürer Albert Nürnbergben már művészetének tetőpontján állott, a nürnbergi várgróf második fia pedig gyulai földesúrrá lett. Mikor Frangepán Beatrix 1510 elején elhalt és leánya mellé a gyulai ferencesektemplomába temetkezett — a temetésen Szerémi György káplán énekelt, akinek elbeszélése alapján legendák támadtak és tragédiákat írtak, — György herceg lett a gyulai uradalom birtokosa és maradt az egészen addig, míg a vár 1530-ban Szapolyai János híveinek birtokába nem került. A nürnbergi várgróf unokája, György Zsigmond belenyugodott a veszteségbe, de megemlítésre méltónak tartjuk azt, hogy Gyula várának 1566ban a törököktől való elfoglalását Zündt Márton nürnbergi rézmetsző örökítette meg és annak másolatát Karácsonyi püspök hozta magával Münchenből, hol a bajor államlevéltár gyulai vonatkozású aktáit gondosan lemásolta és a gyulai múzeumnak adományozta. A békéscsabai Haán Lajos és a kétegyházi ?víárki Sándor többször tettek kísérletet a Dürer-probléma megoldására, de az még a mai napig sem nyert méltó és alapos feldolgo-