Magyar külpolitika, 1928 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1928 / 4. szám - A KÜLÜGYI SZEMINÁRIUM JÖVŐJE

1928 9 február 16 zást, mely a gyulai mozzanatok figyelembevételével most van folyamatban. Még csak annyit jegyzünk meg, hogy a gyulai uradalom a törököktől való visszafoglalása után a király, annak adományaként pedig 1720-ban a Harruckern-család birtokába került, mely a város keleti szélén a török uralom idejéből itt maradt és teljesen elrománosodott szerb katonákat, nyugati részén pedig a bevándorolt németeket telepítette meg és tette Gyulát a tiszamenti német településnek szélső keleti és a román településnek szélső nyugati halárvonalává. A németek Dürer atyjának szülőföldjét, Ajtóst telepítették be. Szőlőik alatt a magyar középkor nak értékes darabja pihen, melynek épületeiből gyakran előbukkan egy-egy kőtörmelék. Az eltemetett romok fölött, a mai német kántorlakban született Erkel Ferenc, akiben Dürernek elfelejtett magyar motívumai keltek életre azoknak a Hunyadiaknak pazar világával együtt, mely egykor szülőházának utcája fölött virágzott, honnan Dürer magyar atyja kivándorolt és a hol a német Erkel magyarrá és a Hunyadiak daliás időinek operaszerzőjévé lett. A város másik oldaJán vonul el a trianoni határ, mely mögül idegen motívumok inváziója fenyegeti azt a nyugati civilizációt, amelynek Nürnberg és Gyula között két megalázott nagy nemzet hódol és igyekszik a felidézett múltra szebb jövőt építeni. A washingtoni katholikus egyetem díszdoktorává avatja Cósgravet (jobbotdalt) az Ir szabadállam elnökét. A KÜLÜGYI SZEMINÁRIUM JÖVŐJE Irta Eöttevényl Olivér A

z idén már második tanévét folytatja a _Magyar Külügyi Társaság által szervezett Külügyi Szeminárium, s éppen legutóbbi számunkban volt alkalmunk a Szeminárium ezidei második félévének ünnepélyes megnyitásáról, Berzeviczy Albert tartalmas elnöki megnyitójáról és Apponyi Albert gróf nagyszabású előadásáról bővebben megemlékezni. A Szeminárium azóta rendszeresen folytatja tanrendszerűleg megállapított óráit, s a hallgatóság buzgó látogatása biztosítékot nyújt arra, hogy az a gondolat, amelyet a Külügyi Társaság ennek az intézménynek az életrehívásával megvalósítani óhajtott, a művelt közönség széles rétegeiben rokonszenvre talált. E tény a Külügyi Társaságot meggyőzheti arról, hogy a Szeminárium szervezése feltétlenül jó és életrevaló eszme volt, mert hiszen ekként mód kínálkozik arra, hogy férfiak és nők, öregek és fiatalok a legkülönfélébb foglalkozási ágak köréből hetenként néhány szabad esti órájukat arra szánhassák, hogy külpolitikai tájékozottságukat szisztematikus előadások útján, szakférfiak útmutatása segítségével fejlesszék. Természetes azonban, hogy minden intézmény tényleges működésének tartama alatt produkálja azokat a mozzanatokat, amelyek a szervezet esetleg módosítására, esetleg a javítására utalnak. A Külügyi Szeminárium szervezésénél nehéz kérdést kellett eldönteni mindenek előtt akkor, amidőn a helyiség ügyét kellett megoldani. Magának a Külügyi Társaságnak — amelynek tudvalevőleg a parlament épületében van a hivatalos helyisége — nem áll oly terem a rendelkezésére, ahol ilyen szemináriumi előadásokat hetenkint több napon át zavartalanul lehetne folytatni, de különben is a parlamenti épület rendeltetése sem ez s végül az épületnek a város központjától némileg távol eső volta sem teszi alkalmassá azt szemináriumok rendezésére. Gondoskodni kellett lehát lehetőleg központilag fekvő helyiségről, amelyet tavaly a székesfővárosi tanács előzékenységéből a belvárosi reáliskolában kaptunk meg, erre a tanévre pedig az Egyetemi Közgazdaságtudományi Kar eléggé meg nem köszönhető jóindulata és különösen Karch Kristóf idei dékán megértő figyelme a jelzett fakultás épületében biztosított. Ez az utóbbi helyiség a város központjában féküdvén, könnyű megközelíthetősége, a tanteremnek különösen az esti előadások részére megfelelő volta és a szükséges szolgaszemélyzet rendelkezésre állása következtében minden tekintetben kielégítette az igényeket, úgyhogy véleményem szerint igen kívánatos lenne.