Magyar külpolitika, 1928 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1928 / 22. szám - Magyar szellemi termékek és az utódállamok. Karafiáth Jenő interpellációja - Walkó Lajos külügyminiszter: Az utódállamok gyakorlata ellentétben van mind az emberi jogokkal, mind pedig a kisebbségi szerződések alapgondolatával

23 MELLÉKLET A „MAGYAR KÜLPOLITIKA" 22. SZÁMÁHOZ MAGYAR SZELLEMI TERMÉKEK ÉS AZ UTÓDÁLLAMOK Karafiáth Jenő interpellációja — Walkó Lajos külügyminiszter: „Az utódállamok gyakorlata ellentétben van mind az emberi jogokkal, mind pedig a kisebbségi szerződések alapgondolatával" 1^ arafiáth Jenő orszgy. képviselő 1921 .június 20-án elmondott interpellációjáéban hívta fel először a figyelmet arra a lehetetlen állapotra, hogy az utódállamok a magyar szellemi termékeket a békekötések óta következetesen kizárják országuk területéről és ezzel lehetetlenné teszik, hogy az elszakított területeken élő magyarság megkaphassa szükséges szellemi táplálékát és fentarthassa kultúrnívóját. Miután az ezt követő öt esztendőben sem történt semmi és 1926-ban még mindig csak két lapot (Népszava és Világ) kvalifikáltak olyanoknak, mint amelyek nem veszélyeztetik a trianoni határokat, 1926 április 26-án elmondott beszédében Karafiáth újból leszögezte a tarthatatlan helyzetet és felhívta rá az illetékesek figyelmét. Ugyanakkor rámutatott arra is, hogy az elszakított területek milliós magyarsága ennek folytán berlini vagy egyéb idegen forrásokból eredő, sokszor kétes szépirodalmi értékű termékekre kénytelen szorítkozni, pedig ezek még az utódállamok biztonsági nézőpontjából sem veszedelmesebbek, mint bármely más ízig-vérig magyar szellemi termék. Azóta ebben a régóta vajúdó kultúrális létkérdésben mindössze három jelentősebb esemény történt. Vészi József felszólalása az 1927-iki nemzetközi sajtókonferencián és a román sajtófőnök válasza. Az egyik az 1927 augusztus 26-án tartott és a Népszövetség által egybehívott nemzetközi sajtókonferencián Vészi József főszerkesztő felszólalása, aki az illusztris nemzetközi gyülekezet előtt, mint megdöbbentő tényt tette szóvá, hogy az utódállamok kormányai a magyar sajtó egyetemét területeikről még mindig mindenütt kizárják, odajutásukat még mindig minden elképzelhető módon teszik lehetetlenné és 1927-ben, tehát nyolc évvel a háború befejezése és hét évvel a békeszerződések megkötése után a magyar sajtót még mindig hajtóvadászatszerűen üldözik. A Népszövetség által egybehívott eme nemzetközi sajtóértekezleten az egész művelt világ nagy nyilvánossága előtt mondotta el a magyar delegátus, hogy az utasnak, aki Magyarországot elhagyj a, a határon a legnagyobb kellemetlensége támad abból, ha véletlenül magyar újságot felejt magánál, mert a magyar lapot a trianoni határőrök dinamitbombákhoz hasonló gyilkos holminak tekintik. Szóvá tette továbbá, hogy Csehszlovákia egyáltalában csak a régi Csehország, Morvaország és Szilézia területére enged be magyar újságot, a Magyarországtól elszakított vidékekre, — ahol a tulaj donképeni magyar olvasóközönség él, — nem. És Jugoszláviába is csak fehér hollószámba megy a bebocsátott magyar újság, Romániában pedig még ennél is furcsábbak az állapotok. Ennek illusztrálására hozta fel a Pestéi' Lloyd főszerkesztője néhai Ferdinánd király esetét, aki történetesen lapjának előfizetője volt s akinek érdekében a budapesti román követség, szinte szemrehányóan azzal a kérdéssel fordult egy alkalommal a lap kiadóhivatalához, hogy miért nem küldik pontosan őfelsége a király számára az általa előfizetett példányokat. Miután megállapítást nyert, hogy a követség által előírt címzéssel: Őfelségének Románia Királyának Bucarest, Királyi Palota, az expedíció nap-nap után minuciózus pontossággal megtörtént, nemsokára megállapítást nyert az is, hogy a román határrendőrség mindenkivel szemben egyforma mértékben túlbuzgó közegei akarták megakadályozni királyuknak a magyar hírlapok által terjesztett méreganyaggal való inf iciálását! És a határhatóságok gyámkodásai ellen még Nagyrománia királyának is „expedienshez" kellett folyamodnia, aki ahelyett, hogy e pillanatig sem védhető* rendeletet hatályon kívül helyeztette volna, csellel élt és a diplomáciai futárszolgálat mentőangyalait vette igénybe, csakhogy minden alattvalóját megillető lapelőfizetői jogát legalább kerülő úton érvényesíthesse.