Magyar külpolitika, 1928 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1928 / 4. szám - A HELYZET A DÉLVIDÉKEN

1928 február 16 Szerbia a kisebbségek védelmére kötött 1917 ben, amelyet azonban soha be nem cikkelyezett, kimondja az összes vallásfelekezetek egyenlőségét. Itt szláv forrásból akarok meríteni. Van két memorandum, amely ezzel a kérdéssel foglalkozik: egyik a zágrábi érsek, a másik Budanovies, bácskai apostoli vikárius felterjesztése a kormányhoz. Ebben ök a katholikus vallás hátrányára elkövetett sérelmek ellen panaszkodnak. A sérelmeket a következő pontokban sorolják fel. Az összes katholikus felekezeti iskolákat elkobozták az épületekkel, fölszereléssel, alapítványokkal, szóval mindennel együtt. Az után: a kormány a katholikus egyházban is bizonyos placet-jogot bitorol, amennyiben csak olyan katholikus lelkészt tür meg, akinek a kormány kiállítja az államhűség bizonyítványát, tehát a katholikus egyház hierarchiájának megalakulását befolyásolja. Továbbá: katholikus zárdákat és zárdaiskolákat tömegesen elkoboztat. Magában Bácskában húsz zárdaépületet és 212 tantermet foglaltak le. Az összes katholikus egyházi -birtokokat alávetették az agrárreformnak, ellenben a görög-keleti egyház birtokait „nemzeti érdekből" kivették a reform alól. Sőt megiörtént akárhányszor, hogy görög-keleti papok a szekvesztráít katholikus egyházi vagyont követelték és kaptak meg. Egy másik panasz arra vonatkozik, hogy a magyar szentek kultuszát, a magyar szentek ünnepeit nem engedik meg, a templo mokból pedig el kellett távolítani a magyar szentek szobrait és képeit és a magyar szentek legendáira vonatkozó művészi ábrázolásokat. Utolsó panaszuk pedig az, hogy a görög keleti egyház, amelynek 12 és fél millió alatt való közül körülbelül 5.500,000 híve van, (tehát kisebbség!), hatszor akkora állami segítésben részesül, mint a katholikus egyház. Az iskolakérdés ügyében dr. Szélicsnek. egy szerb írónak adatai nyomán akarok elindulni. Ott kezdem, hogy 1815-ben egész Szerbiában 10 elemi iskola és egy algimnázium volt. 1820-ban Milos fejedelem nem tudott írni, olvasni. Jellemző, hogy udvaránál az a meggyőződés volt elterjedve, hogy az írásolvasás nem is fejedelmi személynek való, hanem csak papnak való foglalkozás. i840ben 17 bírósága volt Szerbiának; a 17 bíró sági elnök közül csak 10 tudta aláírni a nevét. Ezek voltak a kulturális viszonyok Szerbiában. 1917-ben Szerbiában, illetőleg Szerbiában és Montenegróban — ezek most mindig együtt szerepelnek — volt 1940 iskola, az egyetemtől kezdve az óvodákig. Ugyanokkor az akviráll részeken volt 5480 iskola. Ma Szerbiában 34 középiskola van; a magyar Délvidéken, — teliál Temes. Torontál egv résziében, azután a Bácskában és a baranyai SZ(-)oj)Cn — volt az okkupálás pillanatában 71 középiskola. A jugoszláv kormány iskola politikáját csak úgy lehet megérteni, ha az ember tudja, hogy célja a magyar és német szellemi fölény letörése, mintán ezt a kulturális fölényt a szerb nemzeti állam veszedelmének tartják. A magyar és német iskolákkal úgy igyekeztek végezni, hogy az 1904-ben hozott szerbiai iskolatörvényt kiterjesztették a/ egész S. H. S. birodalomra. Már most különö sen magyar részeken — amelyek bennünket legjobban érdekelnek — négyfele típusú iskola volt: állami iskola, községi, felekezeti és magániskola. Az idézett szerb iskolatörvény csak kétféle típust ismer. Szerbiában mindig csak állami és magániskola volt. A szerb állam tehát átvette az összes magyar állami iskolákat és miután a törvény szerint a tannyelv a szerb, ezekből szerb iskolákat csinált. A felekezeti és községi iskolákat, miután ez az iskolatípus náluk ismeretlen, részben megszüntették, részben államosították. A magániskolák típusát elismerték, ezek elé azonban olyan magas igényeket állítottak, amelyeket ez a magára hagyott délvidéki társadalom nem igen tud teljesíteni. Az 1917-iki védelmi szerződés 7. és 8. pontja kiköti, hogy a kisebbségek tarthatnak iskolákat a maguk nyelvén, a maguk pénzén, amennyit akarnak. Ezt a törvényt Belgrád soha nem cikkelyeztette be, bár erre kötelezve volt a szerződés 1. pontja éltelmében, a jugoszláv kormány inkább a vidovdami alkotmány rendelkezéseihez alkalmazkodik, amely elismeri, hogy a kisebbségeknek lebet elemi iskolájuk, de középiskoláról nem beszél. A magyar elemi iskolák látogatottságát az ismert rosszhírű névelemzéssel igye kéznek korlátozni. Nem a gyerek anyanyelve, nem a szülő akarata dönti el, hogy a tanuló milyen iskolába járjon, hanem nevének fonetikai hangzása. Érdekes különben, hogy nemcsak a magyar vármegyékben, hanem most már Horvátországban is visszafejlesztik az iskolákat. Úgy látszik, az ősrégi horvát kultúra is ve szedelme az államnak. Sok középiskolát beszüntettek és a zágrábi egyetemet is kezdik leépíteni. Erről különben később még leszek bájor megemlékezni. A kisebbségi nyelvekről is szeretnék néhány szót szólani. A védelmi szerződés arra kötelezte a belgrádi kormányt, hogy a kisebbségi nyelvnek teljes szabadságot adjon úgy a magánéletben, mint az üzleti forgalomban, a sajtóban, a bíróság előtt és a közigazgatásban. Ha a bíróságról és a közigazgatás ról van szó. ezt a kérdési egy fájdalmas mosollyal el lehet intézni. De nem így a kereskedelmi életben. Itt megkövetelik a szerb cég feliratokat, követelik, hogy a nyilvános szám adásra kötelezett cégek szerb nyelven vezessék a könyveiket, sőt azt az érdekes rendszabályt is hozták, hogy devizákat csak olyan cég vásárolhat, amely szerb nyelven