Magyar külpolitika, 1928 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1928 / 3. szám - A bírói és politikai hatáskör a Nemzetek Szövetségében. A nemzetközi bíróság krízise. Apponyi Albert gróf előadása a Külügyi Szeminárium január 21-iki ünnepies megnyitása alkalmával

1928 február 1 ügyekben vagy külön megállapodás alapján, bírói hatalommal van felruházva. Hol van itt nyoma annak a gondolatnak, hogy a tanács az illetékes bírói hatalom gyakorlásába beavatkozhasson, annak döntéseit felülbírálhassa? Ellenkezőleg, minuciózus gonddal óvja a paktum a bírói hatalomnak szupremaciáját s ahol akcióba léphet, függetlenségét és hatályosságát. Újabban mégis mutatkoznak olyan irányzatok, amelyek a tanácsnak fölényét a nemzetközi bírói hatalommal szemben a szervezetbe becsempészni akarják. Történik ez egy ilyen szűkebb hatáskörű külön bírósággal szemben, de a feltétlenül megóvandó elv: a bírói hatalom függetlensége és szuverénítása itt is ugyanaz, az egyik elágazásának megsebzése veszélyt hoz az egész szervezetre. Ezzel a legújabb keletű veszéllyel tehát foglalkoznunk kell. A nemzetközi állandó törvényszéken kívül ugyanis, mely a nemzetek szövetségének alkotása és amelynek bírói szuverénitását a népszövetségi paktum írja körül és biztosítja, van a nemzetközi bíráskodásnak egy külön orgánuma, amelyet egyenesen a párisi békeszerződések létesítettek. Ezek a győztes és a legyőzött államok között létesítendő vegyesbíróságok (tribunaux arbitreux mixtes), melyeknek hatásköre a hadviselő államok polgárai, valamint ezek és az érdekelt államok közt felmerülő magánjogi kérdések bírói eldöntését öleli fel. A trianoni szerződés X. részének III., IV., V., VII. és VIII. szekciói szabályozzák ezeket a kérdéseket, melyeket jogvita esetén mindegyik fél az illetékes vegyesbíróság elé vihet. A nemzetközi bíráskodásnak ez az ága tehát nem fakultatív, hanem kötelező jellegű. A bíróságnak és döntéseinek ereje, Magyarországot illetőleg a trianoni szerződés előbb idézett X. részének VI. szekciójában nyert megállapítást. Ez a megállapítás, valamint a hatáskör lényegesen ugyanaz, mint amelyet a többi békeszerződések (á versailles-i, saint-germain-i) a többi hadviselt államokra nézve tartalmaznak. Lényeges intézkedései a trianoni szerződés szerint a következők: A békeszerződés 239. §-a értelmében a vegyesbíróság, melyet Magyarország és mindegyik szövetséges hatalom között a szerződés életbelépésétől számítandó 3 hónapon belül létesíteni kell. 3 tagból áll, melyek közül egyet-egyet mindegyik érdekelt kormány nevez: a harmadikra nézve — aki a bíróság elnöke — vagy megegyeznek, vagy megegyezés híján, ezt a harmadikat a tanács nevezi ki. Ugvancsak a tanács jelöl ki két egyént, a háborúban semleges államok polgárai közül, akik pótbírákul szerepelnek, ha — bármely okból — a bírák valamelyike megbízása gyakorlásában rátolva van és az illető állam nem gondoskodik egy hónapon beUil pótlásáról. Ebben az esetben a kijelölt pótbírák közül a másik állam választ. Ami ezekből első látásra mint frappáns tény világlik ki. az a szerződésnek az az elhatározott szándéka, hogy a vegyesbíróság működésében ne állhasson be félbeszakítás. A tanácsnak szerepe ennek a folytonosságnak biztosításában nem fakultatív, hanem kötelező természetű. A futurum indicativit használja a szerződés, ami, ha nem fűződik hozzá megszorító tétel, a szerződések nyelvén a kötelességet jelenti. De a dolog természete, a folytonosság biztosítására irányuló világos szándék is megerősíti és minden kétség fölé emeli ezt a megállapítást. Ami pedig a vegyes bíróságok döntéseinek kötelező hatályát illeti a szerződés 239. §-ának g) pontja így szól: „Les hautes parties contractantes conviennent de considérer les décisions du tribunal arbitral mixte, comme définitives et de les rendre obligatoires pour leurs ressortissants." ,,A magas szerződő felek megegyeznek arra nézve, hogy a vegyes döntőbíróság döntéseit véglegesnek fogadják el és polgáraikra nézve kötelezőkké teszik." Ennél világosabb beszéd alig képzelhető. Itt tehát a nemzetközi bíráskodásnak egy külön esete előtt állunk, amely létezését egyenesen a szerződésnek köszöni, melynek életbeléptetését és működésének folytonossága biztosítását a felek esetleges mulasztásaival szemben a szerződést kötelezően e tanácsra bízza, melynek igénybevétele akármelyik fél kezdeményezésére a másik félre is kötelező és amelynek mindennemű döntései (a szöveg megkülönböztetés nélkül használja a „décision" kifejezést) végérvényesek. Itt, egy szűk területen, mintha kiépült volna teljesen a nemzetközi bíráskodás rendszere, annak minden követelményeivel. De, csodálatos módon, éppen itt, éppen ennek a látszólag legjobban biztosított nemzetközi bíróságnak működéséhez kötve, hogy ne mondjam abba belekötve, indul meg egy áramlat, amely ha nem sikerül azt megállapítani, romba dönti az egész nemzetközi bíráskodást. Értem ezalatt a nemzetek szövetsége tanácsának érthetetlen magatartását az erdélyi magyar illetőségű birtokosoknak a román állam ellen, birtokaik megtartása végett, a vegyes bíróság előtt megindított perében. Ebben a perben a román kormány — amint neki ehhez joga volt — illetékességi kifogást emelt a vegyes bíróság ellen; a bíróság természetszerűen mindenekelőtt ezzel a kifogással foglalkozott és, alapos contradictorius eljárás után. 1927 január havában hozott ítéletével megállapította illetékességét. Ezzel az ügynek ez a része befejezést nyert volna, hiszen láttuk a trianoni szerződés 239. §-át. melyben a szerződő felek magukat kötelezik hogy véglegesnek fogadják el a vegyes bíróság