Magyar külpolitika, 1928 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1928 / 3. szám - A bírói és politikai hatáskör a Nemzetek Szövetségében. A nemzetközi bíróság krízise. Apponyi Albert gróf előadása a Külügyi Szeminárium január 21-iki ünnepies megnyitása alkalmával

Melléklet. A BÍRÓI ÉS POLITIKAI HATÁSKÖR A NEMZETEK SZÖVETSÉGÉBEN A nemzetközi bíróság krízise. — Apponyi Albert gróf előadása a Külü.yi Szeminárium január 21-iki ünnepies megnyitása alkalmával. A

z a kontroverzia, mely Románia és Ma. gyarország közt abból fejlődött, hogy Románia nem akarja elösmerni a magyar-román vegyesbíróságnak a Romániában birt ingatlanuktól megfosztott magyar birtokosok pőrében hozott, saját illetékességét megállapító ítéletét, hanem az ügyet a népszövetségi paktum 11. §-a alapján a népszövetségi tanács elé vitte, a tanácsnak habozó eljárása folytán kiszélesedett a nemzetközi bíróság krízisévé. Ebből a szempontból még sok szó fog róla esni a nemzetek szövetsége körében, egész függetlenül magának az említett birtokpernek ilyen vagy olyan irányban való eldöntésétől. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy a nemzetek szövetsége egész intézményének jövőjét sorsdöntőén befolyásolhatja ez a kérdés, melynek felmerüléséről és jelenlegi állásáról tehát nem lesz fölösleges a nemzetközi problémák iránt érdeklődő közönséget tájékoztatni. A nemzetek szövetségének technikai felépítésében általán véve nélkülözzük a hatáskörök megjelölésének kívánatos szabatosságát. Már a célkitűzésben is inkább tetszetős általános mondatokat találunk, mint szigorú meghatározásokat; a közgyűlésnek és a tanácsnak egymáshoz való viszonyát a paktum egyáltalán nem szabályozza; a tanács nem a közgyűlésnek közege, bár tagjainak egy részét a közgyűlés választja, hanem a két testület egymás mellé van rendelve; hatáskörük általános megjelölése ugyanazokkal a szavakkal történik, a közgyűlésre nézve a paktum 3., a tanácsra nézve a 4. szakaszban: „A közgyűlés — a tanács — minden ügyet tárgyalhat (connait de toute question — may deal at it meetings with any matter), mely a szövetség működési körébe tartozik vagy a világ békéjét érinti". Némely ügyet a paktum egyes szakaszai és bizonyos szerződések (p. o. a kisebbségi szerződések) igaz, kifejezetten a tanács hatáskörébe utalnak, de a paktum 15. §-a szerint az ott érintett nagyfontosságú ügyeket nemcsak maga a tanács, de a felek bármelyike is, a közgyűlés elé viheti. Nagyfontosságú szerve a szövetségnek a titkárság is, melynek tisztán előkészítő hatásköre még a legkevesebb kételyekre adhat alkalmat. Á közgyűlés és a tanács hatáskörének ez a határozatlan körülírása azonban eddig nem okozott nehézségeket és nem vezetett összeütközésekhez. A gyakorlat azt akkép oldotta meg, hogy a közgyűlés a nagy elvi kérdésekkel foglalkozik és azokra nézve hoz elvi jelentőségű határozatokat, míg a konkrét ügyek elintézése egészen a tanács működési körébe esett. Ha ezeknek a politikai szerveknek hatásköre tekintetében nélkülözzük a szabatos megállapításokat, s ha ez sokak szerint az egész népszövetségi szervezetnek inkább előnye mint hátránya, úgy viszont élesen meg vannak állapítva a határvonalak köztük és a nemzetközi bíráskodás szervezete, valamint működésük természete és következményei közt. A nemzetközi bíráskodás szerveiről a paktum megemlékezik, de azok működését nem szabályozza, sőt azokba való minden beavatkozást kizár, viszont döntéseik hatályát elég szabatosan állapítja meg. Ezt közelebbről kell megismernünk. Nemzetközi bíráskodás emberemlékezet óta létezik, abban az alakban, hogy számos esetben a nemzetek a köztük felmerült ellentétek eldöntését, ha azok jogi természetűek voltak, egy közös egyetértéssel megválasztott bíróra bízták. Hogy ez a bíró ki legyen, az természetesen a felek megegyezésétől függött. Lehetett egy semleges uralkodó, egy hírneves, magasállású bíró vagy jogtudós. Az 1904-ben és 1908-ban tartott hágai értekezletek valamivel szilárdabb intézményes alakot adtak a nemzetközi bíráskodásnak, amennyiben a résztvevő államok jelölése alapján az ilyen bíráskodásra különösen alkalmas férfiak névsorát állították össze, akik közt előforduló esetekben a felek választottak és egyszersmind egy állandó — hogy úgy mondjam — segédhivatali szervezetet, megfelelő helyiségekkel ellátva, bocsátott az eddigi időnként megújuló bíróság rendelkezésére, amivel a választott bíráskodásnak technikáját nagyban egyszerűsítette. Ez a szervezet, ha annak lehet nevezni, ma is fennáll. A nemzetek szövetsége által létesített konzern egy valóban állandó, Hágában székelő, nemzetközi törvényszék megalkotása, melynek tagjait a közgyűlés és a tanács a tagállamok ajánlása alapján kilenc évre választják és amely nem csupán elvileg van felruházva a bírói függetlenség minden kellékével, de gyakorlatilag is megmutatta, hogy azzal bír és így a jogot kereső teljes bizalmát méltán élvezi. Közbevetőleg megjegyzem, hogy a nemzetközi választott bíráskodásnak egyéb formái továbbra is igénybe vehetők, amint az szinte magától értetődik. De az állandó nemzetközi törvényszéknek domináló helyzete kétségtelen, már a döntvényeknek