Magyar külpolitika, 1928 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1928 / 24. szám - MAGYAR KÉRDÉSEK A NÉPSZÖVETSÉG ELŐTT 1928-BAN

Magyar Külpolitika 24. szám MAGYAR KÉRDÉSEK A NÉPSZÖVETSÉG ELŐTT 1928-BAN Elkövetkezett az idő, amikor a Népszövetségnek fennmaradása érdekében reformokra kell gondolnia A z év folyamán Magyarország- sokat szerepelt a Népszövetság tanácskozásaiban. Sajnos, e tényből nem lehet arra következtetni, hogy a Népszövetség Magyarország vitális kérdései és érdekei iránt nagyobb megértést mutatott volna, mint azt eddig is tette. A Népszövetség nem igyekezett az eddiginél jobban felkarolni azokat a kérdéseket, amelyek megoldására egyrészt mint intézmény, másrészt mint módszer, létrehozatott, hanem gyakrabban szerepeltünk az idén a Népszövetség előtt, mert szokatlanul nagy erőfeszítéseket kellett tennünk, hogy a Népszövetség bizonyos konkrét szerződésekben lefektetett kötelezettségeit valóban teljesítse, illetve védekezzünk bizonyos túlkapások ellen, amelyek meglévő jogainkat megszorítani, vagy megbénítani igyekeztek. Az első kategóriába sorolható a magyar kormány törekvése, hogy helyreállítsa a magyar-román döntőbíróság működését, úgyszintén, hogy megszüntesse azt a tűrhetetlen állapotot, hogy egyes utódállamok mintegy szellemi vesztegzárat alkalmaznak a magyar szellemi termékekkel szemben. A második kategóriába tartozik a világsajtóban annyi port felvert szentgotthárdi eset. Az optánspör viszontagságai Sokak előtt emlékezetes lesz, hogy 1927 decemberében a Népszövetség T/anácsa Titulescu román megbízott gyengélkedésére való tekintettel és a magyar kormány hozzájárulásával 1928. évi márciusi ülésszakára halasztotta a magyar-román döntőbíróság működése helyreállításának kérdését. A márciusi tanácsülésen a magyar megbízott, Apponyi Albert gróf oly meggyőző erővel mutatta ki a magyar álláspont megdönthetetlenségét, hogy a Tanács egyhangúlag elfogadásra ajánlotta a feleknek azt a határozati javaslatot, hogy a trianoni békeszerződés 239-ik szakasza szerint felállított vegyes döntőbíróság egészíttessék ki a Tanács által kinevezett két taggal, akik olyan semleges államok alattvalói, amelyek a világháborúban nem vettek részt, és hogy a román kormány küldje vissza a vegyes döntőbíróságból visszavont bíráját. Az így létrejött ötös-biróság elé kerültek volna az ú. n. magyarromán agrárperek. A román kormány a javaslatot nem fogadta el. Mindenki, aki jelen volt az ülésteremben, barát és ellenség, egyformán megkönnyebbült a határozati javaslat felolvasása után, mert érezte, hogy a Népszövetség Tanácsa a magyar álláspont érveinek erkölcsi nyomására kiszakította magát a különböző politikai befolyások . útvesztőjéből és sikerült neki arra a magaslatra emelkednie, amelyen állania kell annak, akinek a pártatlan közvetítő szerepét szánták megalapítói. Régen várták ezt a fejlődési fokozatot mindazok, akik hiszik és tudják, hogy a Népszövetségnek a fontos szerep betöltéséhez meg vannak az eszközei és lehetőségei, és hogy ugyanez a Népszövetség egy alkalmat sem mulaszt el, hogy éreztesse, mennyire óhajtaná, ha e szerepét a világ is ismerné! Egyszóval ez a határozat sokakat, akik eddig kétkedéssel néztek a Népszövetségre, akár mint intézményre, akár mint nemzetközi élet megnyilvánulásának új formájára, arra indított, hogy revízió alá vegyék eddig vallott nézetüket. Annál inkább kiábrándítóan hatott a Tanács júniusi ülésének határozata, amely meghátrált a románok makacssága előtt, nem erőszakolta márciusi javaslatának elfogadását, hanem csak kifejezte azt a nézetét, hogy kívánatos volna, ha a magyar és román kormányok kölcsönös engedmények alapján befejeznék a hosszú vitát. A Népszövetség ezzel a határozattal ismét bebizonyította mind hívei, mind pedig ellenségei előtt, hogy tanácsa, jelenlegi szervezetében, elsősorban politikai fórum, eszköze a pillanatnyi politikai erőviszonyoknak. A júniusi határozat minden kétséget kizárólag nem annyira a magyar ügynek ártott, mint inkább a Népszövetségnek, mert bebizonyosodott, hogv ez a nemzetközi fórum pártatlan közvetítőnek gvene-e, mint politikai módszer pedig még tökéletfen. Komolyan felmerült az aggodalom, vájjon mi történnék akkor, ha egv súlyosabb, jogilag nem tisztázott, esetleg kizárólag politikai viszályban kell a Népszövetségnek erőt mutatnia ! Mind az állami, mind pedig a nemzetközi életben egyik összetartó kapocs az emberek között a hit az erőben és a szervezetek hatékonvsáerában. A júniusi határozat éppen ezt a hitet ingatta meg. A magyar kormány, habár júniusban taktikailag rosszabb helyzetbe került is, a szeptemberi ülésszakban úira napirendre tűzette a mao-var-román döntőbíróság működése helyreállításának kérdését. Kérte a trianoni békeszerződés 239-ik szakaszára való hivat-