Magyar külpolitika, 1928 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1928 / 23. szám - MASSARYK ÉS A BÉKEREVIZIÓ

Magyar Külpolitika • 2 • 23. szám Európát. A világ kultúrájának és termelésének van szüksége arra, hogy az esztelenül megvont határok kikorrigáltassanak, hogy az utódállamok elvakult nacionálizmusa, melynek nevében mindhárom államban csak egy-egy kis érdekszövetség zsarolja ki a népmilliókat, helyet adjon a népek megértésének. Nem mi okoztuk a belgrádi parlamenti gyilkosságot, nem mi miattunk kellett a romániai parasztpártnak úgyszólván karhatalmilag eltávolítani Bratianu rémuralmát, és igazán tőlünk függetlenül halad hódítva előre az elszakított szép Felvidéken a kommunizmus, mert a tótság kiábrándult már Prágának meghódolt vezéreiből. Horvátok és szerbek, tótok és csehek, Kárpátokon inneni és túli románok késhegyigmenő harc mind azt mutatja, hogy valami hiba történt a világháború után, amikor a gyűlölettől elvakítva szabad kezet hagytak a nagyhatalmak a beléjük akaszkodó kis nemzetek féktelen ambíciójának. Az elszakított területek magyarsága lojális, békés állampolgár; némán hordja a keresztet és csak egy-egy kegyetlenebb ütésnél mer feljajdulni, amikor maradék kultúráját, utolsó darab földjét akarják a hódítók elrángatni. Az irredentizmust mindenütt a hódítók vérrokonai képviselik, s ezek nem jajgatnak, hanem fellármázzák a világot, odahaza pedig az ütésre visszaütnek. Ezt a folyamatot kénytelen látni minden nyugati nép és kénytelen levonni belőle a tanulságokat. Ma még bármint ellenszegülnek is minden változásnak, ezeknek a népeknek hivatalos képviseletei, egyszer csak le kell dőlniök a mesterséges falaknak, le kell Jiullniok a méltatlan béklyóknak. Teljes hálával és elismeréssel Olaszországnak kezdeményezése iránt, egyformán várjuk a megmentést a többi nagyhatalomtól is. Ezeresztendős multunk alatt, soha semmiféle okot nem adtunk a francia népnek arra, hogy a legcsekélyebb ellenszenvvei is viseltessék Magyarország iránt, éppen ezért, ha a félrevezetett francia közvélemény ma még cseh, román és szerb szemüvegen nézeget is hellye-közzel Magyarország felé, nekünk tudni kell, hogy egyesek ellenszenve nem egy nemzet lelkének megnyilatkozása s gyűlöletre nem felelhetünk gyűlölettel és elzárkózással. Felelős tényezők és a népmilliók nálunk: egyformán kötelesek barátságot kínálni Franciaországnak és barátságot várni tőle. MASSARYK ÉS A BÉKEREVIZIÓ Ívj ovember 19-én a londoni Sunday Timesban terjedelmes interjú jelent meg Massaryk cseh köztársasági elnöktől. Az interjú körül kifejlődött sajtópolémia igen érdekes világot vet Csehország belállapotára. Az interjút ugyanis a cseh távirati iroda nem Massaryk elnök, hanem Benes külügyminiszter nevében adta ki, s a csehországi, valamint a Prágából informált külföldi lapok így emlékeztek meg róla. Harmadnapra a Vecer, a cseh miniszterelnök pártjának, a köztársasági agrárpártnak hivatalos lapja, erősen megrótta a cseh külügyminisztériumot, először azért, hogy a köztársaság elnöke egy külföldi lapnak olyan nyilatkozatot tehet, melyeket egyáltalában nem fogadhat el az állam hivatalos kormánya, másrészt, hogy még azt sem tudják a minisztériumban, hogy ki tett ilyen nyilatkozatokat és a külügyminisztériumtól függő cseh távirati iroda a külügyminisztérium nevében adhat ki ilyen interjúról beszámolást. Massaryk elnök tehát nincsen egy nézeten saját kormányával. Tudjuk ezt régóta, a miniszterelnök lapjának megállapítása nélkül is, mert hiszen az elnök nem csinál titkot belőle már évek óta, hogy maga is igazságtalannak tartja a trianoni békét és hajlandó volna annak valamelyes revideálására. Elmondta ezt nyíltan újságíróknak és politikusoknak, megírták számtalanszor, úgy hogy Benes alig győzte mindenféle csűrés csavarásokkal és ietagadásokkal ezeknek a nyilatkozatoknak élét elvenni. Magyarországra vonatkozólag a Sunday Times-nak ezeket mondta: „Remélem, hogy viszonyunk Magyarországgal javulni fog, bár nehéz feladat előtt állunk. Emberi szempontból megértem, hogy a magyarok haragosak és idegesek, mert a háború következtében régi volt területüknek úgy tudom majdnem hétharmadrészét 1920-ban elvesztették. Az emberi természetből következik, hogy szeretné, ha minden úgy mehetne, mint régen, azonban elfelejtik, hogy az elvesztett területeket főkép nem magyarok lakták, hanem tótok, románok és délszlávok. Ezekre most az önrendelkezés elvét alkalmazták, miután sokat szenvedtek a rossz kormányzás alatt. De nem akarom a mult kellemetlen emlékeit felidézni, szeretnék türelmet gyakorolni Magyarországgal szemben; a politika legfőbb erényét." Arra a kérdésre, hogy lát-e valami lehetőséget a békeszerződés revíziójára, azt felelte Massaryk: „Soha sem tulajdonítottam a békeszerződéseknek olyan tökéletességet, amely minden emberi alkotásból hiányzik, de a háború rettenetes áldozatai után nem tekinthetjük ezeket az okmányokat puszta papirrongyoknak, melyeket könnyelműen félre lehet dobni. Egy percig sem lehet más módo-