Magyar külpolitika, 1928 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1928 / 23. szám - MASSARYK ÉS A BÉKEREVIZIÓ

1928 • 3 • December 1 sítási javaslatot tekintetbe venni, mint azt, amely az összes érdekeltek beleegyezésén alapszik. Ami a magam személyét illeti, nem lennék ellene annak, hogy becsületesen rá­mutassunk a fennálló nehézségekre és közös tárgyalással megkíséreljük azok orvoslását. De a szerződések cserbenhagyásáról nem le­het szó. Ugyancsak nem tűrhető semmiféle lázító és gonosz propaganda. És én a legsú­lyosabban elítélem azt az izgatást, amelyet bizonyos körök Angliában folytatnak. Ez a helytelen információkon alapuló propaganda egy országnak sem válik hasznára. Teljesen hiábavaló törekvés, hogy valaki, aki semmit sem tud, és fogalma sincsen a valódi viszo­nyokról, ilyen módon próbáljon parancsolni államférfiaknak és népeknek. Azonban, saj-' nos, nemcsak okos emberek ártják bele ma­gukat a politikába." A múltra vonatkozólag még megkockáz­tatta Massaryk elnök azt az állítást, hogy a cseheknek nem lehetett a monarchia idej'én magasabb állást elérni sem a diplomáciánál, sem a katonaságnál, és ezért nem tudták a monarchia politikáját más irányba terelni. Nem jutottunk hozzá a Sundey Times illető lapszámához és teljes egészében nem ismer­jük Massaryk nyilatkozatát, csak a külön­böző sajtóügynökségek fenti kivonatára tá­maszkodhatunk. Ez is elég azonban ahhoz, hogy több dolgot megállapítsunk. Nevezete­sen azt, hogy az elnök újra hangoztatja, mennyire nem tartja tökéletesnek a trianoni szerződést. Ebből az következik, hogy revi­deálni kell. Ő azonban úgy látja, hogy ha már megvannak, ragaszkodni kell hozzájuk és csak annyiban módosítható, amennviben az össze érdekeltek beleegyeznek. Ezt is hangsúlyozottan, mint egyéni véleményt mondja. Massaryk azonban államfő, akinek nem lehetnek a nyilvánosság előtt magán­véleményei, s amit a nyilvánosság számára mond, az egy államfő felelős nyilatkozata. Ilyen nyilatkozatnak normális viszonyok kö­zött rögtön azzal a következménnyel kell járni, hogy az illető államfő kormánya meg­teszi a lépéseket hozzá, hogy az államfő aka­rata gyakorlatilag is érvényesülhessen. Semmi ilyen lépésről azonban nem tudunk, épp úgy, mint előző hasonló szellemű nyilat­kozatai után. Felmerül tehát az a kérdés, hogy ki az úr Csehországban, ha nem az államfő ? A Magyarországtól elszakított te­rületeken egyhangú a panasz minden poli­tikai párt részéről a jelenlegi uralom ellen, még a kormányba beevezett tót néppárt ve­zérei és közkatonái is állandóan hangoztat­ják, hogy csak célszerűségi okokból támogat­ják a kormányt, addig is, amíg kivívhatják az autonómiát. Magában Csehországban a lakosság egyharmada német, és szintén nyíl­tan, vagy hallgatólag a békeszerződések re­vízióját várja. Az egyébként is kisebbségben levő cseh lakosság igen tekintélyes része kommunista, ez a párt nyíltan a Felvidék autonómiáját követeli, de ellenzékben van a lakosság szociálista része is. Bizonyos tehát, hogy nemcsak az államfő, de a nép többsége sincs megelégedve a mai állapottal. Kinek érdeke tehát, hogy ezek megmaradjanak ? Azé a rétegé, mely minden hatalmat kezébe ragadott, mely egyéni vagyonszerzésre hasz­nálta fel a nacionálista jelszavakat, mely olyan földreformot csinált, hogy az Erdős Kárpátokban az őslakos magyarság egy tal­palat földet sem kapott, a ruthén csak egy százalékot, öt százalékot szemszúrásból cseh telepeseknek juttattak, kilencvennégy száza­lék azonban a gazdálkodással egyáltalában nem is foglalkozó cseh intellektuell és keres­kedő osztályt gazdagította. Ennek az osztály­nak érdekében aludtak ki a Felvidék kohói, néptelenedtek el bányái, álltak meg gyárai, ezekért jutott még a fajrokon tót nép is koldusbotra. Ez az osztály félti a maga zse­beit az igazság napfényrekerülésétől, és görcsösen ragaszkodik Trianon igazságtalan­ságaihoz. Massaryk nyilatkozatának hangja ugyan­csak nem államfőhöz méltó. Államfőtől igaz szót várna az ember, de miféle igazság van abban, hogy az önrendelkezés alapján sza­kították el Magyarországtól területének két­harmadát ? Hogy jó volt-e, vagy rossz a magyar kormányzás, azon már túl vagyunk, Az ország első faiskolája 1NCKTÁKI Ülflf CICIÉI 4 Budapesti irodája: Hv ANDRáSSY Él j>4. Szállít mindenféle gyü­mölcsfát, rózsát, díszfát, díszcserjét; évelővirágot, szőlővesszőt stb., stb. <2UK>> Nagy, képes, oktató árjegyzéket ingyen küld

Next

/
Oldalképek
Tartalom