Magyar külpolitika, 1928 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1928 / 22. szám - Délafrikától Északamerikáig. Kormányválságok - Az Unió új elnöke

Magyar Külpolitika • 14 • 22' SZ(im DÉL AFRIK ÁTÓL ÉSZAK AMERIKÁIG Kormányválságok \ z elmúlt hét külpolitikai eseményekben változatosan gazdag" volt. Négy kormány bukott meg ez alatt: kezdte a Bratianu kormány Bukarestben, folytatta a Délafrikai Unió kormánya, majd a francia Poincaré kormány és végül a .megszilárdulni sehogysem tudó portugál köztársaság kormánya. Ugvanerre az időre esett az Északamerkiai Egyesült-Államok elnökválasztóinak megválasztása, ami egyúttal birodalmi képviselőválasztás, a felsőház egvharmadának kicserélése és a 48 északamerikai állam kormányzóinak megválasztása is volt, mindez egvetlen napon, egyetlen választási eljárással, november 4-én. Bármily messzire essék is tőlünk a délafrikai és északamerikai választás, mind a kettő nagyon is európai érdekű. A Magyar Külpolitika nemrégiben behatóbban foglalkozott a délafrikai kérdéssel, a nemrég uralomra jutott nacionalista (búrafrikander szövetség) párt működésével, mely többségben lévén a parlamentben, először az angol zászlót vetette el és a régi búr zászlót tette meg az Unió jelvényének, azután egyenrangú nyelvnek vette be a holland és az angol mellé a németet. Anglia ezeket még elnézte, de az Unió nacionalista kormányának egy újabb ténykedése már olyan veszedelmesen érintette az angol érdekeket, hogv a kormányzó felszólította a kormányt, hogy adja be lemondását. Ez az intézkedés az Uniónak Németországgal kötött kereskedelmi szerződése volt, melvet most kellett volna ratifikálni. A szerződés megadja mindazokat a kedvezménveket a német bevitelnek, amiket az Angliából jövő import élvez Délafrikában. Ennek a szerződésnek alapján Délafrikában olyan versenytársává vált volna a német árú az angolnak,"'hogy csakhamar felébe is kerekedhetett volna. Hogy a kormányválságot hogy intézték el, hogv a többségében nacionalista parlament elfogadja-e az új kormányt és nem követeli-e attól is a német kereskedelmi szerződés ratifikálását, arra vonatkozólag még semmi hír nincsen. Esetleg, sőt valószínűleg egykönnyen nem oldódik meg ez a válság. Ha a délafrikai kormányváltozás csak Németországot érdekli, annál általánosabb érdekű egész Európának az Északamerikai Unió elnökváltozása. November 4-én még csak az elektorokat választották, de ezek az elektorok január 13-án kizárólag annak a pártnak az elnökjelöltjére szavazhatnak, amely párt képviseletében megválasztották most őket. A 48 állam népessége arányában választ összesen 651 elektort, ezek közül mindössze 85 demokratapárti, mert demokrata párt csakis 9 államban jutott többségre. Az Unió új elnöke Smith-tel a demokraták jelöltjével szemben olyan többséggel gvőzött tehát Hoover. a renublikánus-párt jelöltje, amilyenre évtizedek óta nem volt példa Amerikában. Ez a többség azonban a választói el járás egvoldalú voltából ered, mert végeredményben 21 millió 450 ezer szavazat esett Hoovérre és 15 millió 500 ezer Smithre. Soha demokratapárti elnökjelölt még ennyi szavazatot nem kapott. Ha a déli államok cserben nem hagviák Smith-et, győzött volna. A déli államokban pedig, ahol biztos talaja volt, azért fordult ellene a hangulat, mert a négerek nacionalista szervezete őt kiáltotta ki hivatalos jelöltnek, mire a fehérek elfordultak tőle. Hogv miért gvőzött, miért nem Hoover. az Amerika belügve, Európát csak az érdekli, hofv az űi elnök mennyiben tarti'a fenn az eddigi elzárkózó politikát, vagv fog-e részt venni Európa ügveiben. Amerika távolmaradása a Népszövetségtől nagvot rontott már megalakúlásakor a Népszövetség tekintélyén, viszont ha most oda bevonúl, a francia túlsúlynak vége lesz. Hoover huzamosabb ideig tartózkodott a világháború után Európában, ő szervezte meg Magyarországon is az amerikai segélyakciót, amely a kommunizmus után a gyermekek .ebédeltetését és felruházását intézte, szóval ismerős az európai problémákkal és érdeklődik is irántuk. Az angol saitó éppen emiatt az érdeklődése miatt örömmel üdvözli az úi elnököt, aki ugyan hivatalosan csak január 13-án lesz elnök, viszont a francia lapok annál fanyarabban fogadták ezt a győzelmet, mert az Amerikából érkezett jelentések szerint Hoover külügvminiszternek Bor ah szenátort szemelte ki, aki nyílt híve a békereviziónak. De nem tudja Páris elfelejteni Hoovernek azt sem. hogy a francia adósságok rendezésénél ő jelentette ki, mint kereskedelemügyi miniszter, a leghatározottabban, hogy Amerika nem engedhet el egyetlen fillér tartozást sem a volt hadviselő államoknak, mert ezek nemcsak jövedelmük tekintélves részét költik máig is imperiálista politikára, fegvverkezésre, hanem ebből a célból újabb adósságokat is csinálnak. Aki hasznos befektetések helyett máig is fegyvezkezésre költi a pénzt, az az állam fizesse meg adósságait. Ha Hoover Amerikája bele fog avatkozni az európai kérdésekbe, az a párisi seitelmek szerintsemmiesetre sem az ő szájuk-íze szerint fog történni. Bármennyire elszoktunk is külpolitikai kérdésekben minden optimizmustól, Hoover megválasztását és Borah szenátor külügvminiszterségét örömmel kell fogadnunk. Eddigi ténykedésük azt mutatia, hogv igazságot akarnak, a világnak pedig erre van a legnagyobb szüksége.