Magyar külpolitika, 1928 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1928 / 3. szám - KÜLPOLITIKAI BONYODALMAK ROMÁNIA BELPOLITIKAI KÉRDÉSEI MIATT

Magyar Külpolitika . 4 . 3. szám KÜLPOLITIKAI BONYODALMAK ROMÁNIA BELPOLITIKAI KÉRDÉSEI MIATT A

diplomáciai világban szokatlan következményekkel jár az a belpolitikai küzdelem, mely Romániában a Bratianu-kormány meglehetősen alkotmányellenes módon történi uralomrajutása óta dúl. Míg Bratiann •lonel élt. a nemzeti parasztpárt, tehát a mai egyetlen parlamenti ellenzék nagyon kis esélyekkel küzdhetett a hatalomért, ezért Károly száműzött trónörökös nevébe kapaszkodott. Károlynak a trónra való visszahozatala. vagy legalább is a régenstanácsba való bevonása volt az a programm. mellyel odahaza nagyobb tömegeket lehetett megmozgatni és külföldön is népszerűsíteni lehetett a kormánybuktató akciót. Bratiann Jonel azonban meghalt és öccse nem az az ellenfél, akit ne lehetne leszorítani helyéről, ezért a nemzeti parasztpárt rögtön elhallgatott Károly hazavitelének emlegetésével. Utóvégre neki is sok kai könnyebb lesz gyermek-király alatt uralkodni, mint a szeszélyeshajlamú Károly esetleges meggondolatlan tetteit fedezni. Jó segítőtársat kapott a külföldi akcióban a nemzeti parasztpárt Clinchantban, az új francia bukaresti követben, aki Maniuval és a párt többi vezető tagjával szoros érintkezésbe lépett s hamar felismerte, hogy Románia jövendő megmaradása érdekében, ami Franciaországnak nem közönyös, sokkal többet lehet várni ezektől az ellenzéki politikusoktól, mint Bratianuék balkáni társaságátói. Állítólag Clinehant közvetítette azokat a tárgyalásokat, melyeket a nemzeti paraszt párt kiküldöttei. Popovici és M'a&gearu folytattak Párisban Brianddal. Caillauxval és Malvyval. Tudvalevőleg a Bratianu-kormánv Antonescu Viktort küldte ki Parisba, hogy Romániának leistabilizálási és beruházási kölcsönt eszközöljön ki. mert csak egy ilyen nagyobb kölcsön megnyerése és az ennek alapján remélhető gazdasági fellendülés tudta volna megszilárdítani a kormány ingadozó helyzetét. Számított erre az ellenzék is s ezért kiküldte Popovici volt pénzügyminisztert és Madgearut. a régi parasztpárt elsőrangú pénzügyi szaktekintélyét Párisba, egyfelől, hogy megakadályozzák Antonescu akcióját, másfelől pedig, hogy biztosítsanak Romániának kölcsönt, de akkorára, amikor majd a nemzeti parasztpárt kerül a kormányra. A francia sajtóban meglehetős feltűnést is keltett, hogy Briand külügyminiszter ezeket az ellenzéki képviselőket fogadta és hosszasan tárgyalt velük. Bukarestben ugyancsak kínos hatást keltett kormánykörökben a francia külügyminiszternek ez az eljárása s a Bratianu-kormánv fellépésének eredményekép Clinrhant-t. a bukaresti követet akinek különben llerriotval való szoros barátsága sem volt a legjobb ajánlólevél a francia miniszterelnökségen, most hirtelen és váratlanul elhelyez ték Délamerikába. Buenos-Airesbe, ahol pe dig a követi állást csak néhány nappal ezelőtt töltötte be a francia külügyminisztérium. Baj van Románia új berlini követével is. Petrescu-Comnen eddigi svájci követtel, akit a Tágliche Rundschau, mint a német kormány félhivatalosa, legalább is mint Stresemann külügyminiszter lapja, roppant erős támadással fogadott a kisebbségi kérdésben tanúsított állandó rosszhiszemű magatartása miatt. A Tágliche Rundschau cikke általános nagy feltűnést keltett, mivel szinte példa nél kül áll. hogy egy külügyminiszteri szócső ilyen feltűnő bírálatban részesítsen egy ugyanannál a külügyminisztériumnál akkreditált külföldi diplomatát. De az sem minden napi. amivel Petrescu-Comnen kezdte német országi szolgálatát. Előbb elment Párisba és ott a nemzetközi jogi intézetben előadást tartott a kisebbségvédelemről, abban egészen nyíltan a kisebbségi védelem megszüntetését követelte. Németország Romániába szakadt közel egymilliónyi fajrokona miatt nagyon is érdeklődik a kisebbségvédelem iránt s nem hagyhatja hivatalos válasz nélkül egy nála akkreditált követnek ilyen felháborító eljárását. Ami a romániai külföldi kölcsönt illeti, annak annyi nehézsége van, hogy aligha valósul meg. A párisi Blair-csoporttal folyó tárgyalások alapján ugyanis a következő nehézségek állapíthatók meg: az Angol Bank nem vesz részt a lei stabilizációjában, mert a román kormány feltételeit nem fogadhatja el, viszont a Francia Bank csak abban az esetben akar résztvenni, ha az Angol Bank is ér dekeltséget vállal. A két csoport azt követeli, hogy Románia előbb rendezze a Németországgal, Franciaországgal, Angliával és Bel giummal fennálló függő ügyeket, beleértve a háborús adósságokat is. Követeli, hogy a román kormány közgazdasági és pénzügyi politikájának elveit a külföldi tőke javára változtassa meg. De ebben az esetben is csak úgy hajlandó megadni a stabilizálási hitelt, ha az Angol-. Francia- és Német Bank hitel garanciát nyújt. Az Angol Bank azonban elvi vitába sem bocsátkozik más alapon, mint hogyha a román kormány pénzműveleteit megfigyelővel ellenőrizteti. Ráadásul a Blair csoport zálogul követeli a román államvas utak bevételeit, még pedig úgy. hogy saját ellenőrző közegét alkalmazhassa a vasútnál. Általában is nagy kérdés, hogy Románia mai eladósodottsága mellett gondolhat-e újabb kölcsönre s a Blair-csoport feltételei ko-