Magyar külpolitika, 1928 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1928 / 21. szám - TIZ ÉV MÉRLEGE

Magyar Külpolitika 2 21. szám mat talált, melynek még európai része sem egységes; Írország külön állam lett, akit csak a közös király köt a birodalomhoz, Északamerika és Ausztrália egynlőjogúak lettek az angol szigetországgal s támogatásukra az anyaország csak akkor számíthat, ha azoknak is előnyük van ebből a támogatásból. Hogy ebből a laza függésből Északamerika mikor megy át az Egyesült Államokhoz, csak idő kérdése. Ausztráliát csak a Japántól való félelem tartja meg a világbirodalomban, de szociálista kormánya olyan külön világot teremtett itt, melynek már ugyancsak kevés köze van Angliához. A Délafrikai Unió búr vezetés alá került s a szeparatizmus jelei nagyon is mutatkoznak. Condominium ez is, de már arról tárgyal, hogy lehetne külön királyság is. Ha akar, lesz is, őt nem fenyegeti Japán és nem nyelheti el Amerika. Az egykori gyarmatok ma külön külügyi képviselettel és külön hadsereggel rendelkeznek, az angol kormány csak diplomáciai képviseleti útján érintkezik velük. Egyiptom külön királysággá alakúit, formailag szuverén iés első dolga volt, hogy követeli Anglia szudáni gyarmatát. A szuezi csatornára való tekintettel Anglia csak állandó flottatűntetésekkel és katonai erővel tudja elejét venni a végleges függetlenségi harcnak. Sakkban tartása több erőt köt le és több pénzt vesz igénybe, mint a háború előtt az egész angol gyarmatbirodalom adminisztrálása. India és a szigetvilág megmaradt ugyan angol gyarmatnak, de megtartása egyre több áldozatot kíván és függő helyzete egyre lazul. Ma már Indiának is külön parlamentje van, mely minden módot megkísérel, hogy ne legyen tovább ez az óriási terület az angol ipar kész piaca. A világháborúban Európába hozott és modern hadviselésre kioktatott bennszülött tömegek nem tekintik többé félistennek az európai urat és még az orosz szovjet ügynökeinek állandó bujtogató munkája nélkül is készülne az angol uralom lerázására, vagy legalább is a fehér gyarmatok példájára condominiummá válásra. Perzsia és Afganisztán féligmeddig angol birtok volt már a világháború kitörésekor, ma modernizálódó szuverén állam mindkettő és képviselői egyenlő joggal ülnek a népek genfi világparlamentjében. A feltámadt Törökország, ha kénytelen is volt arab területeinek egy részét angol mandátum alá bocsátani, megszűntette a konzuli bíráskodást területén. Ugyanezt tette Perzsia és ezért küzd most a kínai világbirodalom, mely már koncessziós területeinek egy részéről lemondatta Angliát. A világháború előtt Anglia szövetségben volt Japánnal. Ezt a szövetséget fel kellett bontania az Amerikai Egyesült Államok kedvéért, anélkül, hogy Amerika hasonló garantáló szövetségét megkapta volna helyette. Japántól tehát nincsenek fedezve keletázsiai birtokai. A munkáskérdés nem sok gondot okozott a háború előtt Angliának, mert óriási piacai folytán korlátlanul termelhetett, s ott nem voltak munkanélküliek. Tíz év óta egyre fizeti a munkanélküli segélyt, sőt a munkáspárt olyan erőre kapott, hogy egyidőre a kormányra is került. Cikkeinek az elszegényedett Európában nem kap piacot, az amerikai versenyt nem bírja, bányáiban és ipartelepein a sztrájkok egymást érik. Állami jövedelmének tekintélyes része állandó hadsereg tartására megy el, Amerikával szemben leszorúlt a tengeri uralomról, a francia repülőpark pedig az anyaország városait fenyegeti, úgy, hogy kénytelen jobb meggyőződése ellenére árkonbokron támogatni a francia bosszúpolltikát, csakhogy otthon biztonságban legyen és a szovjettel és Japánnal szemben védhesse Indiát. Létrehozott egy nemzetközi szervet, a Nemzetek Szövetségét, melyben azonban a vezetés már kicsúszott Anglia kezéből, odahaza kénytelen volt az angol kormányzat tehetetlenül tűrni a liberálisok és munkáspárt egyre fokozódó támadásait a Népszövetségben való alárendelt szerepe és a népszövetségi intézmény tehetetlensége miatt. Francia gondok A béketárgyalásokban teljes mértékben Franciaország bosszúálló politikája győzedelmeskedett. Volt ellenfeleit nemcsak gazdaságilag akarta teljesen tönkretenni, hanem erkölcsileg is, amikor a békeszerződésekbe belekényszerítette a háborús felelősség megállapítását. Megszerezte Németország tekintélyes darabját, megszállta 15 évre annak leggazadagabb bányavidékét és ipari zónáját és olyan jóvátételi terheket vetett rá, melyekből beláthatalan időkig el akarta tartatni magát. A nyílt bosszú politikája kénytelen volt Locarnová szelídülni, hogy talán inkább biztosíthassa a háborús vívmányokat, de Locarno sem utolsó lépés. A képtelen jóvátételi terheket kénytelen volt előbb a Daves tervvel változtatni, most pedig ennek csökkentésébe is kényszerül belemenni. A francia takarékos kispolgár orosz járadékokba fektette minden pénzét s az ottveszett, valamint az a sok pénz is, amit követelése után szaladva Franciaország ráköltött az orosz ellenforradalmi mozgalmakra. Valutáját-csak irtózatos áldozatok útján tudta megmenteni, Amerikával és Angliával szemben el van adósodva, ifjú emberanyaga elhullott, a születések száma rettenetesen stagnál és idegenekkel kénytelen a hiányt pótolni. A gyarmati színesek egyre erősebben nyomulnak előre és fészkelik be magukat európai Franciaország hadseregébe és intézményeibe. Mintaképe volt az állami centralizmusnak, ma pedig riadtan látja, hogy Elszász danaida ajándék volt, mert az ottani németség autonómiáért való küzdelme tápot adott az eddig agyonhallgatott nemzeti kisebbségek föderalisztikus tö-