Magyar külpolitika, 1928 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1928 / 21. szám - TIZ ÉV MÉRLEGE

MAGYAR KÜLPOLITIKA POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLPOLITIKAI LAP IX. évfolyam 21. szám 1928 november 1 TARTALOM OUM Etédi: Tíz év mérlege 1 Lutter János: Francia-angol antant . . 5 Hát béke ez? . \ . . ' 7 Pálóczi Horváth Lajos: Á magyar reviziós mozgalom visszhangja az olasz sajtóban 8 Krónikás: 1918—1928 9 Az agrárreform Romániában és Szerbiában 12 Rovatok. 13 Melléklet: Lipovnitzky Pál: Idegenforgalom és külpolitika 17 TIZ ÉV MÉRLEGE Irta: ETÉDI A z 1928. év beköszöntött ősze tízéves jubileuma a központi hatalmak összeomlásának, a világháború formális bevégzésének, országok összeomlásának és országok születésének. A győzelmet kivívott nagyhatalmakban van annyi tapintat, nem a volt ellenséggel, (hanem saját népükkel szemben, hogy a tízéves jubileumról hallgatnak. Az árnyékukban lappangó kis országok, melyek tíz esztendeje annyit hirdetik ezt a győzelmet, mintha ők vívták volna ki, annál nagyobb lármával készülődtek a jubileumra, mely azonban egyszerre elmaradt mindegyiknél. A leghangosabb, Csehország, mely nemcsak a győzelmet, hanem önálló államiságának újjászületését ünnepelhetné 1928 október 28-án, egy esztendeje a legnagyobb nyilvánosság előtt államilag készült erre az örömünnepre, október 22-én azonban parlamentje váratlanul kimondta, hogy nem tarthatja meg a tervezett jubiláris ülést sem együtt, sem különkülön, mert a mai viszonyok között nem lehet garantálni ennek a díszülésnek zavartalan lefolyását. Lesz tehát kötelező ünnep az iskolákban, társadalmi nekibuzdulás itt, ott, maga az állam azonban a maga hivatalos képviseletében nem ünnepel. Az előzetes rendezés egyik pontja volt, hogy nagy szláv sport-olimpiászt tartanak ezeken a napokon Prágában, hadd tűntessen az egész szlávság és egy új szláv állam feltámadásának örömére. Október 23-án a horvát lapok felhívással fordultak a horvát sportegyesületekhez, hogy részt ne vegyenek sem mint egyesületek, sem mint tagok ezen a nemzeti sportünnepen, mert a horvát sportember egy helyen meg nem jelenhetik a szerbbel és nem viselheti annak az országnak címerét, melyet már nem vall magáénak. Hogy lesz-e valami ilyen körülmények között a sport-olimpiászból, nem tudjuk, de a horvát lapok ez a felhívása egyúttal véglegesen elintézi a délszláv állam jubiláris ünnepét is, melyet szinte évek óta terveztek november elsejére. A prágai parlament nem mer ünnepelni, hogy keserű igazságokat ne halljon a tótoktól és ruthénektől, a magyarok és németek máris kimondták, hogy nem vesznek részt az ünnepélyen. A belgrádi szkupstina nem tud ünnepelni, mert hiányzik belőle a „felszabadított" Horvátország, Dalmácia, Bosznia és Montenegró képviselete. Bukarestben a királyságnak egy politikai pártként is szereplő gazdasági érdekeltsége ünnepel magában, mert az ellenzék hallani sem akar semmi közös akcióról, azzal a társasággal, mely tíz esztendő alatt koldussá tette az új területeket, nemzeti és vallási különbség nélkül. A három győztes szomszéd csak hamvazó szerdán ülhetne az örömünnepnek tervezett tízéves jubileumhoz. Nézzünk végig Európa többi részén is, vájjon milyen mérleggel záródik a világháború után eltelt első évtized győztesekre, legyőzöttekre és semlegesekre, szóval az emberiségre. Mi van azokkal a jelszavakkal, melyeknek nevében ítélt könyörtelenül a győztes entente Páris környékén és vette-e valami hasznát annak a békének, amelyet teljesen saját bosszúszomja szerint, minden lelkiismereti akadály nélkül rótt rá az összeomlott központi hatalmakra. Angol problémák A világháború győzelmes befejezésében az oroszlánrész mindenesetre Angliának jutott. A békét mégis Franciaország diktálta, s diktálja máig is. Anglia a világháború előtt a legnagyobb tengerihatalom volt, gyarmatai szerves részei voltak az anyaországnak, de hatalmát közvetlenül kiterjeszthette mind az öt világrészre. S ipara szabad piacot talált mindenütt, a védővámrendszert rég eltörölte, egyetlen európai állam volt, melyet az állandó hadsereg fenntartásának gondjai és költségei nem terheltek. Hajóhada elég volt ahhoz, hogy külső támadástól ne féljen, a gyarmatokban kisszámú zsoldossereg is fenntartotta a rendet. Míg a szárazföld államai jövedelmük tekintélyes részét kénytelenek voltak improduktív katonai kiadásokba ölni, Anglia az így megtakarított pénzt kultúrszükségletekre és idegen világrészekben való terjeszkedésre fordította. A jubileum most olyan brit világbirodal-