Magyar külpolitika, 1928 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1928 / 20. szám - ROMÁNIA ÉLETPROBLÉMÁI - PÉNZ ÉS POLITIKA

* 3 • Október 16 le helyükre, hogy egy. esztendő múlva szol­gálatkészen adja vissza a hatalmat, mint már kétszer megtette. A kisebbségi statútum — A szászok mozgolódása Hónapokon át tanácskozott az a négy mi­niszterből álló bizottság, melyet a miniszter­tanács a kisebbségi kérdés megoldásával bí­zott meg. A magyar és német, kisebbség több­féle memorandumot küldött meg a bizottság­nak egyházi, iskolai, gazdasági és politikai kívánságairól és óhajtotta, hogy a tárgyalá­sokba a kisebbségek képviselőit is vonják be, erre azonban nem került sor. Most aztán a bukaresti sajtó arról ad hírt, hogy a bizott­ság elkészült végleg munkálataival és kidol­gozta azt a statútumot, melynek még minisz­tertanács elé kell kerülni, onnan pedig a mi­niszterelnök nyilatkozata szerint a román pártok vezéreiből összehívott konferencia megvitatása alá. Csak azután lesz belőle tör­vényjavaslat, melyet vagy a parlamenthez nyújtanak be, vagy egyszerűen királyi dekré­tumban kiadják. Az erdélyi kisebbségek ért­hető türelmetlenséggel várják már a statú­tumot, mert talán annyi hatása lesz, hogy alárendelt hivatalos közegek túlkapásaival szemben lesz jogalap, amire hivatkozzanak. A közvélemény nagyrésze mégis pesszimista, mert hiszen a kisebbségi jogokat az alkot­mány is garantálj a, a nemzetközi kisebbségi egyezmény is, de azért hiábavaló adott ese­tekben mindenféle hivatkozás ezekre a jog­alapokra, mert közigazgatási, törvénykezési, iskolaügyi és katonai hatóságok egyforma könnyű szerrel teszik túl magukat minden­féle jogalapon. Az sem valami biztató a sta­tútum szellemére nézve, hogy a miniszter­elnök nyilatkozata szerint a kisebbségi népek kérdését nem a népkisebbségek szempontjá­ból, hanem az állam egységéből kell rendezni. Ott vagyunk tehát megint Bukarest vessző­paripájánál, a centralizmusnál, mely egység­zavarásnak lát minden népi különbséget és egyetlen komoly programmja, amit a gya­korlatban is érvényesít, a nemzetiségek el­öl áhosítása. Maguk a szászok is megunták már a tíz­éves tűrést, az opportunista politikát, mely olyan jól bevált Magyarországon és annyira eredménytelennek mutatkozik a román ura­lom alatt. így a szászok anyavárosában, Nagyszebenben, szeptember végén izgalmas népgyűlés követelte a kormánypolitika meg­változtatását. Hogy mit mondtak az egyes szónokok és mi volt a határozat pontos szö­vege, nem lehet tudni, mert a cenzúra kímé­letlenül megcsonkította a helyilapok tudósí­tásait. Bukarest ellenben roppant rossznéven vette a szászoknak ezt az állásfoglalását s az egyes miniszterek siettek sorra adogatni a hírlapi nyilatkozatokat, melyekben mind kö­telességükké teszik a szász politikai vezérek­nek, hogy dezavuálják a nagyszebeni gyűlést, mely bizonyára csak egy elégedetlen kisebb­ség felelőtlen megmozdulása lehetett. A mi­niszteri nyilatkozatok éppen az ellenkező ha­tást érték el. A legnagyobb szász lap, a Kron­stádter Zeitung, igen erélyes vezércikkben tette teljesen magáévá a szebeni határozatot, aztán Brandsch Rudolf képviselő október hó 7-én újabb népgyűlést rendeztetett Kisto­ronyban, melyen bejelentette, hogy a nagy­szebeni" népgyűlés határozatát a szász nép­tanács október 10-én magáévá fogja tenni és hivatalosan felterjeszti a bukaresti kormány­hoz. — Ha ez a devalváló állapot tovább tart, — fejezte be beszédét, — kénytelenek leszünk Genfbe menni a nemzetközi fórum elé, hogy ezzel Bukarestben is változást idézzünk elő. Etédi. €©^PáTB€ , . A iröráiiiriis VI!MOZSAR-ÜTTCÍS9: - MiiropiiíllEy! V F I I F 6"és 8-hengeres amerikai V LLI L autó vezérképviselet SCHMALZ JÓZSEF AUTÓPALOTA • (2005) DOHÁNY-UTCA 22—24 TELEFON: JÓZSEF 425-S8

Next

/
Oldalképek
Tartalom