Magyar külpolitika, 1928 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1928 / 18. szám - A PERUGIAI NYÁRI EGYETEM

Magyar Külpolitika 18. szám mely nyelvűek is és főleg, ha valamely nem­zeti kisebbség nyelvén írattak. Ez az óhaj a Szellemi Együttműködés Intézete közvetíté­sével közöltetni fog a Népszövetséggel és az egyes nemzetek Pen-Klub központjai által a különböző érdekelt kormányokkal.) Az indítványt az elnöklő Jules Romains olvasta fel, megjegyezvén,hogy azt Crémieux adta ugyan be, de magyar kezdeményezésre. Erre aztán felugrott Bucuta román delegá­tus és azt állítva, hogy a magyarok még bib­liákban is lázító iratokat csempésznek be Ro­mániába, tagadta, hogy bármily „általános tilalom" volna érvényben. Radó Antal felelt neki, egyéb csattanós adatokon kívül felol­vasva egy épen június közepén megjelent cseh iratot, melyben Srámek miniszterelnök­helyettes felel Gregorovits Lipót cseh nem­zetgyűlési képviselőnek egy ez üdvben a kormányhoz intézett interpellációjára és mely így kezdődik: „Magyarországon 1918. október 28-ika után kiadott valamennyi lap és könyv postai szállításának és terjesztésé­nek általános tilalma alól..." Jules Romains plnök. aki arra fektette a fősúlyt, vannak-e ilv „általános tilalmak", ezzel a citátummal eldöntöttnek látta a kérdést. Nem is jelent­kezett több szónok, ő pedig szavazásra tévén fel a határozati javaslatot, a kongresszus tapsai közt jelenthette ki, hogy az egyhangú­lag elfogadtatott. örömmel regisztráljuk azt a sikert, mely­nek folyományaképen most a Magyar Pen­Klub, a Magyar Könyvkereskedők Egyleté­nek bevonásával, terjedelmes memorandu­mot dolgoz ki, hogv azt eljuttassa a nárisi Institut útján a Népszövetséghez. Valami nagy bizalmunk ugyan, sajnos, nem lehet ebben a szervezetben, de azért semmit sem szabad elmulasztanunk, ami csak némi re­ményt is nyújthat a magyar kultúra e sú­lyos gravámenjeinek orvoslására. A PERUGIAI NYÁRI EGYETEM Irta: EÖTTEVÉNYI OLIVÉR IH1 vek óta van divatban, hogy a külföld látogatottabb egyetemei a nyári szünet idején, részletesen megállapított tanterv sze­rint, külön tanfolyamokat rendeznek azok számára, akik az illető ország nyelvét óhajt­ják megtanulni, továbbá annak az irodalmát s kultúráját megismerni. Különösen Francia­országban fejlődött ki ez az intézmény és ott a nyáron át minden számba vehető egyetem a külföldi érdeklődők százait gyűjti egybe a jelzett cél elérésére. Ez a tapasztalati tény irányította az olasz kir. kormányt akkor, midőn két évvel ezelőtt, 1926-ban, törvényjavaslatot terjesz­tett a parlament elé, — mely aztán csakha­mar törvénnyé is vált — egv speciálisan nyári és pedig kifejezetten külföldiek szá­mára létesítendő szabad egyetem felállítása iránt. Az olasz koncepció tehát — elütően a többi, nyugateurópai rendszertől — külön, önálló intézményt teremtett, mely nem illesz­kedik bele egy meglevő egyetem kereteibe s annak mintegv szünidei tagozatát alkotja, hanem függetlenül, szabad egvetemi rend­szer alapján, (melynél tehát bizonyos elő­képzettség- igazolását nem kívánják, hanem megnyitják a látogatás lehetőségét mindenki számára, aki tanulni óhajt), létesített Peru­giá-han egy csakis a jelzett célokat szolgáló kultúrális intézményt, melynek az olasz hi­vatalos elnevezése: Regia Universita Italiana per Stranieri, vagyis magyarul: Külföldiek Olasz Királyi Egyeteme. Ismétlem, ez az in­tézmény független a többi hivatásos olasz egyetemtől, sőt a helyben, Perugiában, rég­idő óta működő Tudomány Egyetemtől is, mert az olasz közoktatásügyi kormányzatnak épen az volt a célja, hogy az olasz nyelv és kultúra iránt érdeklőlő külföldieket sziszte­matikusan, kizárólag ezt a célt szolgáló fő­iskola keretében lássa el a megfelelő képzés­sel. Mivel pedig az érdeklődők körét minél tágabban óhajtotta megszabni, mert hisz az volt a cél, hogy a külföldnek minél több in­telligens tényezője mélyedjen bele az itt nyújtható ismeretekbe, ennélfogva az intéz­ménynek szabad egyetemszerű jellege máris adva volt, vagvis nem köthették annak a lá­togatását az olasz egyetemek rendes hallga­tói számára természetszerűen előirt képzett­séghez, ámbár magától értetődik, hogy a hallgatók mégis olyan intelligenciájú és elő­képzettségű külföldi társadalmi rétegekből kerülnek ki, amelyek az egvetemi tanulmá­nyok folytatására eo ipso minősítve vannak. Az olaszok, illetve a legmagasabb intéző körök — amennyiben a szóbanforgó szabad ee-vetem felállítását végső fokon maga a ki­rály rendelte el, illetve ő bocsátotta ki a szer­vezetre vonatkozó rendeletet és Mussolini is az új intézmény minél hatályosabb működé­sét különös jelentőségűnek jelezte — a kül­földiek egyetemének a székhelyéül Perugiát ielölték meg s ennél az elhatározásnál több körülmény iátszőtt döntő szerepet. Először is olyan miliőt kerestek, amelv a külföldiek számára az évszázados olasz kultúrát szem­léltetően mutatia be. Ezt valóban megtalál­ták itt, mert Perugia a több, mint kétezer­éves történelmi múlttal rendelkező Umbria tartomány fővárosa, azé az Umbriáé, amely a múlt század közepéig, az olasz egység meg­teremtéséig, hosszú évszázadokon keresztül a pápai állam alkatrésze volt, amelyben a

Next

/
Oldalképek
Tartalom