Magyar külpolitika, 1928 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1928 / 16-17. szám - ROMÁNIA KÜLFÖLDI KÖLCSÖNE

1928 Szeptember 1 hoz csábította Lupu volt belügyminisztert, -akivel független parasztpártot szerveztetett és ennek képviseletében bevette őt közmunkaügyi miniszternek a kormányba. Ugyanígy kiléptette az ellenzékből a volt konzervatív demokratákat, akiket szintén bevett kormányába. Ezzel a három miniszterrel szemben nem érez semmi szolidaritást a liberális párt, sőt egyenesen gyűlöli őket azért, hogy a hatalomban osztozkodnak. Titulescu, a külügyminiszter, aki még tagja sem volt formaszerint sem a liberális pártnak és szintén konzervatív demokratapárti örökség, már ott is hagyta a kormányt és visszament londoni követnek. Lupu is ki akar lépni, hogy Avares-cuékkel és Jorgával egyesülve új pártot szervezzen, mely esetleg Avarescu révén elcsíphetné a kormányt a nemzetiek elől, amikor a liberálisok buknak. Popescu, az igazságügyminiszter, szintén ürügyet keres a távozásra, mert ő a tulajdonosa a legrégibb és legelterjedtebb bukaresti napilapnak, az Universulnak. Lapja azonban egyre kevésbé fogy, annyira népszerűtlenné vált, amióta kormánylap lett. A jóorru üzletember lapját többre becsüli a miniszteri széknél, melyben úgyis szünet nélküli kellemetlenségei vannak a panamába keveredett régi liberális képviselők és ezek miniszteri pártfogói miatt. Ezt a széthúzó kormányt, melynek elnöke Franciaországba menekült szabadságra a napvilágra került panamaáradat elől, az ellenzék nagyobb reménnyel ostromolhatja, mint annakidején Bratianu Jonelt, akinek háta mögött különben is ott volt a király, míg Vintila mögött a régenstanács nagyon habozva áll. Németországban dől el a kölcsön sorsa. A nagy külföldi kölcsön a lei stabilizálására és a vasút rendbehozatalára kell. Franciaország határozottan pártolja ebben is Romániát, de feltételül tűzte ki, hogy a német birodalmi bank is résztvegyen a lei stabilizálásában. Világosan tudtára adta ezt Poincarré ismételten Bratianunak. Erre a francia utasításra a kormány újra érintkezésbe lépett, előbb közvetítők útján, azután hivatalosan a német kormánytól kiküldött bizottsággal, hogy a kölcsönben való részvétel módozataira megegyezzék. A két állam között régóta feszült a viszony, bár Németország két ízben is próbált a függő kérdésekben megegyezni. 1922-ben már ajánlatot tett, de Bratianu Vintila ezeket az akkor még sokkal kedvezőbb feltételeket elutasította. 1925-ben, amikor Vintila Párisban járt, Hoesch párisi német nagykövet újra szóbahozta az ügyet és felajánlotta neki, mint akkori román pénzügyminiszternek, hogy látogasson el Berlinbe, mert Stresemann szeretne közvetlenül tárgyalni a differenciákról. Bratianu fennhéjázólag kijelentette, hogy ő elmegy ugyan Berlinbe, de előre jelzi, hogy régi álláspontjából semmit nem enged s amennyiben azt Stresemann el nem fogadja, Románia gazdasági háborút indít Németország ellen. A német nagykövet rögtön jelentette ezt a választ kormányának, mire Stresemann azt felelte, hogy akkor ne is fáradjon Bratianu Berlinbe. így tört ki a gazdasági háború Németország és Románia között, melynek Románia sokkal inkább kárát látta és látja, mint a Német Birodalom. Németország a leistabilizációban nem hajlandó részt venni, míg ezeket a függő kérdéseket el nem intézik. Ezek pedig a következők: a német tulajdonban levő román járadékok valorizálása és a német alattvalóknak Romániában lefoglalt birtokai felszabadítása. Ezzel szemben Románia követeli Németországtól a megszállás alatt kibocsátott német-román bankjegyek beváltását, a bukaresti béke után teljesített szállítások kifizetését és a világháború előtt Berlinben deponált 12,000.000 aranylei viszszaszolgáltatását. Ezekre a kérdésekre nézve tárgyal most a román kormány háromtagú bizottsága a szintén háromtagú német bizottsággal, de a megegyezésnek nem sok reménye van. A legújabb hírek szerint Bratianu Vintila személyesen utazik el Berlinbe, minthogy hiába kérte Poincarré közbelépését a németeknél és fel fogja ajánlani, hogy Románia egy 500 millió márkás német kölcsönt venne fel Németországra nézve igen előnyös feltételek mellett, ha Németország, illetőleg a Birodalmi Bank résztvesz a stabilizációs kölcsönben. A kölcsön és panamák összehurkolódó szálai között vergődik most Románia, alig tud rá figyelni, hogy mik történnek a szomszédban. Pedig a délszláv állam válsága nagyon is komoly figyelmeztetés arra, hogy a balkáni és európai nevelésű tartományok mennyire nem férnek össze, s hogy azt a politikát, melyet Bukarest is épenúgy folytat, mint Belgrád, tovább fentartani nem lehet az új területekkel szemben, mert az ország sorsa ezen fordul meg és nem a lei stabilizálásán és a külföldi kölcsönön. A leit épen úgy hiába stabilizálják, mint a dinárt, abból még nem stabilizálhatják az államot, mert tűz és víz soha nem egyesül. Feleki M. és Társa angol úri szabósága (20ft4) Budapest, IV. ker., Irányi-u. 21. (félem.) Nagy választék skót szövetekben