Magyar külpolitika, 1928 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1928 / 16-17. szám - ROMÁNIA KÜLFÖLDI KÖLCSÖNE

Magyar Külpolitika 16—17. szám viselőjével, a kormánnyal, így tehát magával az állammal szemben. Aki belső ellenség, az szövetségese ennélfogva a külföldi ellensé­geknek. Románia külső ellenségei mindazok, akiknek területi igényeik vannak a mai Ro­mániával szemben, tehát a szovjet, Magyar­ország és Bulgária. A nemzeti parasztpárt, minthogy a kormány ellen küzd, szövetsé­gese ezeknek a külső ellenségeknek, tehát bolseviki és irredentista. Ezt ismételgeti nap­ról-napra minden félhivatalos, az ellenzék pe­dig hasonló jól megalapozott érvekkel vála­szol. A nemzeti parasztpárt bukaresti hiva­talos lapja, a Dreptatea, az aradi választást használja ki a kormánnyal szemben. Aradon a liberálisok szövetkeztek a többségben levő magyar párttal a most augusztusban tartott községi választásokon. Listájuk győzelmet aratott, mire a Dreptatea azt irja, hogy Ara­don Horthy és Rothermere győzött, mert a román kormány támogatásával a magyar irredentisták jutottak be a községi tanácsba. A magyar párt erre a szövetkezésre Buda­pestről kapott utasítást, ahol félnek tőle, hogy a nemzeti parasztpárt kerüljön kor­mányra, minthogy ez megmenthetné az or­szágot. A liberális párt csak szétzülleszti Ro­mániát, ezért tehát a magyarok a liberális pártot támogatják, hogy Erdélyt a széthulló Romániától könnyű szerrel visszaszerezhes­sék. Az ilyen naiv logikával folytatott sajtó­hadjárat csak mosolyt kelthetne, ha nem tenné tűrhetetlenné az elszakított magyar kisebbség életét. Kormány és ellenzék egy­aránt a magyarokat üti, amikor egymásra céloz, hogy egymást népszerűtleníthesse. A nemzeti parasztpárt előre azzal fenyegetőd­zik, hogy kormányra jutva, érdeme szerint bánik el a magyarsággal, mert az ebben a harcban nem csatlakozott hozzá, sőt helyen­ként a kormányt támogatja. A liberálisok viszont kisebbségi törvény ígérgetésével akarják megszerezni a magyarok támogatá­sát. Egy miniszterközi bizottság el is készí­tette ennek a kisebbségi törvénynek terveze­tét, vagyis folyik tovább a liberálisok ismert játéka: ahányszor ingadoznak a kormányon, mindig ígérnek vagy kötnek valami paktu­mot a magyarsággal, hogy erre hivatkozva nehezítsék a helyükre jövő kormány helyze­tét. A paktum pontjait természetesen nem hajthatják végre, minthogy megbuktak, ha pedig újra kormányra kerülnek, azért nem hajtják végre, mert most más a helyzet és újabb mérlegelésekre van szükség. Éppen ezért ezt a kisebbségi törvénytervezetet nem Fővárosi fasor-szanatórium Legjobb, legmegbízhatóbb, legelőkelőbb intézet (2012) Budapest, Vilma királynő-út vehetjük komolyabban, mint az eddigieket, bár államsegélyt igér a. magyar területeken levő iskoláknak és a hivatali élet alsóbb fo­kain megengedi a magyar nyelv szóbeli és írásbeli használatát. A nemzeti ellenállás. A kölcsön sikertelenségétől, a napvilágra került panamáktól szorongattatva, a kor­mány békeajánlatot tett a nemzeti paraszt­pártnak. A pártban ugyanis a mérsékelt és nyugati harcmodorhoz szokott Maniuval szemben Michalache, a parasztpárti szárny moldvai vezetője, jutott túlsúlyba és ez az erdélyiek Romániában annyira kilátástalan harca helyett a balkáni kíméletlen harcmo­dort adta ki jelszónak. A pártvezetőség ki­mondta, hogy bármiféle eszközt fel fog hasz­nálni a kormány megbuktatására, tehát nem marad a törvényesség keretein belül, mint az erdélyi vezetés. Szeptemberben Bukarestben országos nagygyűlést tart, melyen valószínű­leg kimondják a nemzeti ellenállást a kor­mánnyal szemben. A párt különben is kivo­nult már tavasszal a parlamentből, melyet törvénytelennek deklarált, amelynek határo­zatait nem tekinti érvényesnek. Most felhí­vással fordul a bíróságokhoz, csendőrséghez és rendőrséghez, mint a törvény végrehajtó szerveihez, hogy a törvénytelen kormány ren­delkezéseit ne hajtsák végre. Amennyiben ez a felszólítás nem vezet eredményre, a párt proklamálni fogja a nemzeti ellenállást az egész országban. Ezzel a fenyegetéssel szemben, — melyet különben kár volna nyugati szemmel tekin­teni, — Duca miniszterelnökhelyettes azt az ajánlatot tette a napokban a nemzeti paraszt­pártnak, hogy legyen türelemmel karácso­nyig, szüntesse meg a kölcsön ellen indított hadjáratát, s akkor a liberális párt önként átadja a kormányt. Előbb nem mehet, mert nem vonulhat ellenzékbe anélkül, hogy va­lami sikerre ne hívatkozhassék. Meg akarja tehát kötni a kölcsönszerződést és megszavaz­tatja az október 15-én összeülő parlamenti ülésszakkal a jövő évi költségvetést, hogy tá­vozása ne bukásnak látszódjék. A békeaján­latot a nemzeti parasztpárt nem fogadta el, mert éppen azt szeretné mindenképen meg­akadályozni, hogy a súlyos feltételű kölcsön létrejöjjön. Látja az ellenzék, hogy nem olyan egységes kormánnyal áll szemben, mint amilyenek voltak a tavaly elhunyt Bra­tianu Jonel pártkormányai, öccse csak a ma­kacsságot örökölte, de a tehetséget nem, te­kintélye sincs saját pártjában és így köny­nyebben félretaszítható. Annál is inkább, mert a miniszteri székekben nem a régi ki­próbált liberális gárda ül. A nemzeti parasztpárt gyöngítésére még Bratianu Jonel különböző Ígéretekkel magá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom