Magyar külpolitika, 1928 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1928 / 16-17. szám - ROMÁNIA KÜLFÖLDI KÖLCSÖNE

MELLÉKLET A „MAGYAR KÜLPOLITIKA" 16-17. SZÁMÁHOZ. A MAGYAR-ROMÁN OPTÁNSÜGY JÚNIUSI TÁRGYALÁSA Irta: LIPPAY IMRE (Genf) A magyar-román optánsügy júniusi tárgyalása sok kellemetlen pillanatot és csalódást okozott a Népszövetség barátainak. Tervszerűen előkészített puccsnak lett áldozata a Népszövetség Tanácsa, mely puccsot, sajnos az elnök tudtával és beleegyezésével, sőt annak segítségével hajtották végre. Ez az eset igen alkalmas arra, hogy Európa legnevesebb jogászai alapos megfontolás tárgyává tegyék, mik is voltaképpen a Tanács elnökének jogai és kötelességei. Már a szentgotthárdi eset után olyértelmü döntést hozott a Tanács, hogy hasonló esetekben a Tanács elnöke emlékeztesse az illető országot kötelességeire. Igen valószínű, hogy a nemzetközi jogászok legnagyobb része arra az eredményre fog jutni, hogy az elnöknek, az elnöki székben, csak a tanácskozás rendjére vonatkozólag van hatalmi szava, vagyis az elnök hatalma technikai hatalom. Megadhatja, vagy megvonhatja valakitől a szót, vagy pedig megszavaztathatja a Tanácsot. A kérdés lényege, levehet-e az elnök egy ügyet a napirendről, anélkül, hogy az el is lenne intézve. Mivel pedig ilyen joga a Tanács összességének sincs, joggal következtethető, hogy legkevésbbé lehet ilyen az elnök joga. Egy ügyről kijelenteni, hogy nem létezik többé, anélkül, hogy elintéztetett volna és ugyanakkor, amidőn egy ajánlat tétetett, az elnök gratuláljon a feleknek, ez nemcsak erkölcstelenség, de szemérmetlen aktus is. Ha a Tanács tagjai ezt megrovásban nem részesítették, az arra vezethető vissza, hogy nem akarták az elnöki méltóságot csorbítani. De kérdezzük, vájjon mi csorbítja jobban az elnöki méltóságot, ha helytelenítik az elnök lé pését vagy pedig ha egyszerűen nem szólnak semmit? Mindenki tisztában van azzal, hogy az elnöki kijelentés nem jogforrás és ezért döntő értéke sincs, ámbár semmi kétség nem fér hozzá, hogy Titulescu az elnök kijelentését jogforrásnak akarja deklarálni. Annak ellenére, hogy Titulescu Genfben semmi eredményt nem ért el, hacsak a puccs nem számít eredménynek, azért mégis úgy fogadták Romániában, mint valami fejedelmet. Különvonatát minden állomáson ünnepelték. Vájjon mit fog szólni saját nemzete, amikor rájön, hogy Titulescu hazudott? A Tanács 50. jubiláris ülése ránk nézve nem a legjobb előjelekkel kezdődött. Mindenekelőtt kellemetlenül hatott, hogy Stresemann ezúttal nem jött el Genfbe. Schubert, aki helyettesítette, Németország legjobb jogászai közé tartozik. Közfelfogás szerint — habár jóakarata nem hiányzott — nem foglalkozott eléggé a magyar-román agrárvita bonyolult kérdésével, hogy annak minden részletét ismerte volna. Szóval a kérdéssel ismerős Stresemann helyett egy gyengébb ember jött Genfbe, viszont Briand-t, aki nagyon józan politikus és aki mindenekfelett a békét és megértést tartja szemei előtt, Paul-Boncour helyettesítette, akinek politikai koncepciója sokkal kisebb, semhogy Titulescunak kis szivességeket ne tenne, mint amilyent tett, amikor segítő kezet nyújtott a puccs végrehajtásához. Máskülönben Genfben mindenki tudja, hogy Boncour a román kormány ügyvédje abban a perben, melyet Frigyes főherceg indított Románia ellen. A magyar-román optánsügy tárgyalása június 8-án délután négy órára volt kitűzve, de már jóval előbb teljesen megtelt a terem. A Tanácsban tárgyalandó egyetlen kérdéssel szemben sem nyilvánúlt meg olyan érdeklődés, mint amilyen az optánsügyet megelőzte. Miután Aguero Y Bethancourt elnök Apponyi Albert grófot felkérte, hogy foglaljon helyet a Tanácsasztalnál, megkezdődött a tárgyalás. Egy különös dolog tünt fel azoknak, akik már évek óta figyelemmel kisérik a népszövetségi eseményeket. Még soha nem volt a Tanácsnak olyan elnöke, aki ilyen kevéssé lenne tisztában az egyes kérdésekkel, mint a kubai BeUmncourt. Állandóan a mellette ülő Drummond vezértitkár felé hajol, hogy megkérdezze, most mi a teendő? Nemcsak az optánsügyet nem ismeri, de úgylátszik, nem sokat ért a lengyel-litván konfliktushoz sem és még kevesebbet a szentgotthárdi ügyhöz. Kéthárom perces fennakadások a tárgyalások ai-