Magyar külpolitika, 1928 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1928 / 16-17. szám

Magyar Külpolitika . 4 * 16—17. s2dm szívesen, akik egyébként a népszövetséget, mint tehetetlen, sőt kártékony sóhivatalt szokták emlegetni. Azután meg, bármennyire is fájlalni látszottak azt, hogy Amerika nem tagja a Népszövetségnek, most egyszerre rájöttek arra, hogy — jobb volt ez így, mert ezután Amerikának is beleszólása lehet az európai konfliktusokba. Nem maradt azonban más hátra, mint ugy körülhatárolni, megnyirbálni a paktumot, hogy annak, — mint most már nyíltan hirdetik Párisban, — csak „erkölcsi" jelentősége maradt. Különös gonddal hangoztatják amellett, hogy csak az „imperialista, hódító, támadó háborút" tiltja a paktum, de az önvédelmi háborút nem. És, — ami a legfontosabb, — azt, hogy mikor folytat egy állam önvédelmi háborút, azt az egyet azután saját maga határozza meg . . . Már persze, akinek ereje van ahhoz, hogy önvédelmi háborút indítson: tehát a győzteseknek. így sikerült a Kellogg-paktumból hosszas huza-vona után a békeszerződések teremtette helyzet számára egy újabb, — igaz, hogy csak papirosból való — támasztékot eszkábálni, legalább is francia értelmezés szerint. Hogy azonban ez az újabb béke-okmány a legkevésbbé sem jelent egyet azzal, hogy a béke garanciái ismét megszaporodván, az állig felfegyverkezett államoknak gondolniuk kellene az ugyancsak írásban vállalt leszerelési kötelezettségekre is, az csak természetes a francia felfogás szerint. Mert ez a leszerelési kötelezettség,— s amint jól láttuk, minden békeszerződésbeli kötelezettség, — csak a legyőzötteket terheli, csak azok ellen érvényes, a győztes és hatalmas hadere jü államok azonban fölényesen túltehetik magukat rajtuk. A békerevizió kérdése. Hogy a fentebb vázolt felfogás mellett a békereviziónak immár égető problémája a francia hivatalos politika merev elutasításával találkozik, az nem meglepő. Kérdés azonban, hogy meddig tarthatja magát ez az intranzigens dogmatizmus, amely a párisi békeszerződéseket szenteknek és érinthetetleneknek hirdeti. Mert a revízió szükségességének felismerése minden ellenkezés és ellenzés mellett is feltartóztathatatlanul tör előre. Az orthodox versaillesi iskolát leszámítva, a francia politikai életben is mind több és több hangot hallani, amely elismeri, hogy minden nincs rendben. S ez már nagy szó! Sőt elismerik, hogy „egyes" korrektivumokra szükség „lehet", sőt szükség van. De — nem most, nem a jelen pillanatban, mert ez szerintük katasztrofális lenne. Más szavakkal kifejezve, attól tartanak, hogy az egész párisi békemű összeomlanék, mint egy kártyavár, a legcsekélyebb érintésre . . . Azért tehát várni kell . . . Ezek az óvatosak azt ajánlják, hogy addig is, míg a békés revízió bekövetkezik, a népek csak szépen „közeledjenek" egymáshoz. Láttuk azonban, hogy az u. n. közeledés első feltételeként az szerepel, hogy a legyőzöttek mondjanak le minden revíziós gondolatról, szolgáltassák ki magukat a győztesek kénye-kedvének, ezúttal önként, saját „szabad" akaratukból. Egyedül a szocalista párt hirdeti nyíltan a békereviziót, s hirdeti azt, hogy a mai európai hatalmi viszony csak újabb változata a háború előtti „egyensúly-rendszernek". Főkép a Franciaországot a kisentente-államokhoz kötő különszerződésekben látnak itt veszedelmet, mert ezek a szerződések nem a békét szolgálják, de offenzív, háborúscélú alakulatokat teremtettek, amelyek a mai békediktátumokat akarják örökössé tenni, ami nyilvánvalóan ellenkezik még a népszövetségi egyezségokmány elveivel is. A szerbiai és romániai állapotok is gondolkodóba ejtettek nem egy elfogulatlan francia politikust, s a közvélemény lassan kezd tisztába jönni azzal, amit eddig gondosan eltitkoltak előle: hogy az újonnan alakított, illetőleg nagyranövelt államok nemcsak nem biztosítékai az európai békének, mint azt a békeszerződések szerzői elhitetni akarták, hanem még a saját belső békéjüket sem tudják biztosítani. Kitűnt, hogy a békeszerződéseket hamis alapokra, homokra építették. Ezeknek az igazságoknak felismerése tehát megindult. El kell érkeznie a beismerésnek és a jóvátételnek, is. «IiH= RAKHATÓ K»£I?= flIKRINIIK rekeszenként minden irányban nagyobbíthatok és pótolhatók. |Praktikus, olcsó és jó! Kapható: IINCIL KáRflMT H f l/U ELSŐ MAGYAR FAÁRÚ- ÉS BÚTORGYÁR BUDAVESI, f RéllA»IL 4 120 MINTASZOBÁBÓL ÁLLÓ IPARMŰVÉSZETI LAKBERENDEZÉSÜNKET SZÍVESKEDJÉK MEGTEKINTENI 2(109