Magyar külpolitika, 1928 (9. évfolyam, 1-24. szám)
1928 / 13. szám - OLASZORSZÁG PÉNZÜGYI POLITIKÁJA
Magyar Külpolitika • 8 • 13. szám — Ha a történelmi Magyarország visszaállítása nem valószínű is, azonban a trianoni szerződés revíziójának előbb vagy utóbb be kell következnie. A „Journal de Genéve" 1928. május 25-i számában Magyarországi levél cím alatt meleghangú revizióspárti cikket közöl. A „Neue Züricher Nachrichten", „Vor einer Neukonstellation Europas" című cikkében többek között ezeket mondja: — „Egészen természetes, hogy Magyarország, amelyet a trianoni szerződés megcsonkított és szétdarabolt s melynek magyar lakosságából közel négymillió jogaiktól megfosztott helotákká vált a kisantant országaiban, halálos ellenségét látja a kisantantban." Ugyanezen újság szerint a Mussolini által kolportált új hatalmi csoportosulás sarokpontja a trianoni békeszerződés revíziója. Az Olasz-Svájc legnagyobb lanja a Luganóban megjelenő „Corriere del Ticino" „II Nazionalismo Magiaro" című cikkében csodálkozását fejezi ki afelett, hogy a kisantant-államok megbocsáthatatlan rövidlátásukban azt hitték, hogy a magyar nemzetet, amely minden időkben tanúságot tett csodálatos vitalitásáról, egy vagy két szerződéssel tönkretehetik. A francia lapok közül a „Figaro" és az „Information" dicséretes obijektivitással beismerik Rothermere lord akciójának jelentékeny sikereit. A „Quotidien" 192i8. május 4-i számában Georges Scelle, a dijoni egyetem nemzetközi jogásza kéthasábos vezércikkben száll síkra a magyar optánsok jogai mellett. A Barcelonában megjelenő „Veu de Catalunya" című katalán nyelvű újság a trianoni szerződés sürgős revízióját követeli május 18-i számában. Az olasz képviselők magyarországi látogatásának eredményeképen egész sereg új olasz barátra tett szert a revízió ügye. Azoknak az új olasz barátainknak a neve, akik az elmúlt hó folyamán az olasz sajtó legkülönbözőbb orgánumaiban lelkes és harcias cikkekben döngették a trianoni sírbolt kapuját, a következők: Gaetano Polverelli (a „Popolo d'Italia"-ban), Francesco Coppola (a „Gazzetta di Venezia"-ban és a ,,Tribuna"-ban), Mario Baratelli (a ,,Tribuna"-ban), Dino Alfieri (a „Corriere della Sera"-ban), Virginio Gauda (az „II Giornale d'Italia'^ban) és Brigante Colonna (az „II Giornale d'Italia"ban). Jelen cikkünk keretében nem foglalkozhatunk részletesen új olasz barátaink valamennyi közleményével, mutatvánvképen Gaetano Polverellinek, a „Popolo d'Italia"ban megjelent „L'Ungheria Mutilata" (A megcsonkított Magyarország) című cikkéből, mint legjellemzőbből idézzük a következő sorokat : — „Ha nincs is teljesen hivatalos jellege Rothermere lord akciójának, az azonban bizonyos, hogy igen nagy befolyást gyakorolt az angol Felsőházra és teljesen megfelel Nagybritannia külpolitikai érdekeinek, amelyek nem engedhetik meg, hogy feláldozzák Magyarországot a pánszlávizmus oltárán. — Trianon csakis Clemenceau hallatlan agresszivitása, a wilsonizmus hazug legendájának alkalmazása és legfőképen a békeszerződések megalkotóinak a közép-európai problémákban való abszolút járatlansága folytán jöhetett létre. Az idő azonban lemossa róla a hazug patinát és fokozatosan napfényre juttatja az igazságot." OLASZORSZÁG PÉNZÜGYI POLITIKÁJA írta KUN PÁL \ céltudatos adó és a kiadások csökkentése érdekében alkalmazott rendszeres takarékossági politika révén sikerült az olasz pénzügyminisztériumnak helyreállítani az államháztartás egyensúlyát. Ez azonban a pénzügyi kormányzat programmjának csak első pontja volt és az államháztartás egyensúlyának helyreállta után a külföldi adósságok rendezésének kérdése került sorra. Ezen a téren az olasz kormány olyan sikereket produkált, amelyek felbecsülhetetlen szolgálatot tettek az országnak. Az olvasók bizonyára emlékezni fognak még az 1925. november 14-én kötött washingtoni egyezményre, amelyben Olaszország az Északamerikai Egyesült Államokkal szemben fennállott tartozásait rendezte. Ennek a tartozásnak az összege kamataival együtt 1925. június 15-én kereken 2042 mülió dollárt tett ki. A tárgyalások folyamán sikerült elérni, hogy Amerika követelését 433 millió dollárra redukálta, tehát kevés híján ötödére. Az egyezmény szerint Olaszország öt évi kamatengedményt kapott, az öt év eltelte után azonban Vn-tól fokozatosan 2%-ig emelkedő kamat fizetését vállalta. A teljesítési kötelezettség Olaszország részére az első öt évben évenként 5 millió dollár, ez az összeg azonban a 62 évben megállapított amortizáció folyamán fokozatosan emelkedik. 1926. január 27-én hasonló szellemű megállapodást kötött Olaszország Angliával, amelynek eredményeképen Olaszország adóssága Angliával szemben 610 millió font sterlingről 86 millió font sterlingre redukáltatott. Ezen megállapodás szerint az adósság évi 4 millió font sterlinggel törlesztendő, az első időben bizonyos könnyítésekkel.