Magyar külpolitika, 1928 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1928 / 12. szám - A VENDVIDÉK MEGSZÁLLÁSÁNAK TÖRTÉNETE

Magyar Külpolitika 10 . 12. szám A VENDVIDÉK MEGSZÁLLÁSÁNAK TÖRTÉNETE írta MIKOLA SÁNDOR A

világháború befejezés után az 1918-ik év december 27-én mintegy 200 főből álló jugoszláv csapat, amely lovassággal, gépfegyverekkel és ágyukkal is el volt látva, Jurisics kapitány vezérleté alatt betört a vendségbe és Muraszombat városát megszállotta. A vend legények azonban éjjel titokban szervezkedtek és egy hét múlva, 1919 január 2-án, a jugoszlávokat megtámadták és késő délutánig tartó heves ütközet után teljes győzelmet arattak. A jugoszláv csapat 20 halott, számos sebesült és fogoly (Jurisics kapitány is ezek között volt) hátrahagyásával elmenekült a vidékről. A csata a vendség részéről is áldozatot követelt, mert lesett a vend csapat lelkes szervezője, Bednyák Vince is. (E csata leírása megtalálható az American Windish Voic 1922-ik évi szeptember 1, 8, 15, 22, 29-iki számaiban.) Bizonyára e csatának a hatása volt az, hogy a párisi Legfőbb Tanács 1919 máj. 12-én tartott ülésén elutasította a jugoszlávoknak a vendségre vonatkozó igényeit és a Murát jelölve ki határul, a vendséget meghagyta Magyarország kebelében. (A határozat megtalálható dr. Ivan Zolger jugoszláv delegátusnak a Slovenski Narod 1921 június 2-iki számában közölt cikkében.) Sokáig nem tudtuk, hogy a Legfőbb Tanács miért változtatta meg később ezt a határozatát. A békekonferencián résztvett politikusok utóbbi időkben nyilvánosságra jutott nyilatkozataiból azonban nyilvánvaló lett, hogy a kis-entente politikusai a csalárd machinációk egész sorozatát követték el. Dr. Ivan Zolgernek előbb említett cikkéből azt is megtudtuk, hogy a vendség sohasem került volna jugoszláv fennhatóság alá, ha Tardieu ,,a jugoszlávok kezére nem járt volna" és ha a „Legfőbb Tanács határozatait a jugoszlávok javára önhatalmúlag el nem csavarta volna". Tény az. hogy a jugoszláv kormány már az 1919-ik év májusának végén meekapta a feljogosítást arra. hogy a vendséget birtokába vegye, azonban még mindig tartva attól, hogy a vendség az ellenállást megismétli, a tényleges birtokbavételt elhalasztotta arra a zűrzavaros időre, amely a kommunizmus bukása után előreláthatólag be fog következni. Ekkor is (1919 augusztus 10-én) oly naííy haderőkkel és hadi formációkkal flövészárkokkal, ágyúállásokkal) vonult fel, mintha hadat viselne a kis vendség ellen. A vendség, felocsúdva kábultságából, tiltakozni készült. Egyszerű falusi vend emberek éjjel községről-községre és házról-házra járva tiltakozó iratokat Írattak alá, amelyekben megbízottjukat is megjelölik, kik érdekeiket képviselje. Ezek az iratok sokezer aláírással és a községek pecsétjeivel ellátva a magyar delegáció iratai között vannak. A diktatórikus szellemű békeokmány aláírása után a vendség bízott a Millerand-féle kísérőlevél Ígéreteiben és azért a Határmegállapító Bizottság előtt az 1921 -ik év szeptember 19-én és 20-án nagy tüntetést rendezett Magyarország mellett. A vendség népe minden tiltás és a nagy katonai kordonok dacára ugyanis óriási tömegekben vonult fel arra az útvonalra, amelyen a Bizottság át volt vonulandó. Magyar nemzetiszínű szalagokat, kokárdákat és zászlókat tűzve ki, megállították a Bizottságot vivő automobilokat, elénekelték az „Isten áldd meg a magyart" és éltették Magyarországot. Ez történt összesen öt helyen: Muraszombatban, Martyanciban, Trdtkován, Felsőszölnökön és Nagydolincban. (E tüntetések leírása megtalálható az American Windish Voice 1921 októberi és novemberi számaiban. A jugoszláv lapok e tüntetésről „Államellenes tüntetések Prekmurjeban" cím alatt írtak. Lásd Novine 1921 okt. 2.) E tüntetésekről a Bizottság elnöke, Cree angol ezredes a Legfőbb Tanácshoz intézett jelentésében szintén megemlékezik, azt írva, hogy magyar hazafias tüntetések voltak és igen határozott ellenséges indulatot mutattak a jugoszláv hatóságokkal szemben, de azért mégsem vezettek rendetlenséghez vagy verekedéshez. A tüntetések után következő napokon a zsandárok és katonák sorba járták a vendségbeli falvakat és mindenkit, akire gyanújok volt, elfogtak és börtönbe vetettek. Marburg és Muraszombat börtönei nem voltak elegendők az elfogottak elzárására, kénytelenek voltak tehát e célra kaszárnyákat kiüríteni. ÍAz elfogottak egy részének névjegyzéke megtalálható Cree ezredes jelentésében.) Valóságos rémuralomnak tünt fel ez az idő a vendségbeli egyszerű emberek lelkében. Nem várták DELIÉ 6 és 8 hengeres amerikai autó uezerhepuiselet SCHIMLZ JÓZSEF AUTÓPALOTA (4-11) * (2005) DOHÁNY-UTCA 22-24 TELEF0H: JÓZSEF 425-68