Magyar külpolitika, 1928 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1928 / 12. szám - A finn és észt parlamenti képviselők Magyarországon. A Magyar Külügyi Társaság vendégei a két északi testvérnemzetből

Magyar Külpolitika 12. szám Platthy György, Nagy Emil, Procopius Béla, báró Apor követségi tanácsos, Gerevich Zol­tán külügyminiszteri tanácsos, Karaliáth .lenö. Bezzegh-Huszágh Miklós, Görgey Ist­ván, Illés József, Saxlehner főkonzul, Nen­bauer Ferenc, Horváth Jenő, Klimes Károly, Póka-Pivny Béla, Radisics Elemér, Albrecht Ferenc, Kovács-Nagy Sándor, stb. Megjelent a vacsorán Setálá Emil és Toper Károly észt követ is. A hatásos ünnepi beszédet Lukács György mondotta. A beszédre Virkkunnen Paavo íinn parla­menti elnök és Antc Piip, volt észt államfő vá­laszoltak. A vendégek még aznap éjjel Debrecenbe utaztak, hol résztvettek a Tiszántúli Mező­gazdasági Kamara által rendezett nagy lovas­ünnepélyen, melyen a Kormányzó is megje­lent, majd a finnek Budapesten keresztül ha­zautaznak (néhányan közölök a finn-ugor kongresszusra itt maradtak), az észtek pedig Mezőhegyesre rándultak ki, honnan szintén Budapesten keresztül tértek vissza hazájukba. Mondhatjuk, hogy a finn és észt parla­ment ennyi számottevő tagjainak magyar­országi látogatása politikai szempontból épp­úgy, mint a társas érintkezés tekintetében hatásait minden valószínűség szerint éreztetni fogja. A Külügyi Társaság csak programm­szerű kötelességét teljesítette, mikor ezt a je­lentős akciót lebonyolította, de viszont őszinte hálával és köszönettel fogadta azokat az el­ismerő nyilatkozatokat, amelyek a finn és észt parlamenti képviselők látogatásának rendezésért igen sok iletékes helyről hozzája érkezett. ... „A magyar probléma ma külpolitikai probléma. Azt a látókört, amelyet természet­szerűleg, ha nem vesztettük is el teljes mér­tékben külpolitikai téren, de amely meg­gyengült a magyar nemzetben, mert kizáró­lag belpolitikai problémákkal foglalkozott, vissza kell szereznünk, még pedig nemcsak a magasabb rétegekben, hanem az egyszerű embereknél, a falvakban is, mert minden, kinek tudnia kell, hogy cselekvésének, gon­dolkozásának, nyilatkozásának következ­ményei vannak nemcsak belpolitikai téren, de külpolitikai téren is". BETHLEN ISTVÁN GRÓF. JANCSÓ BENEDEK, A „NAGY SZÉKELY4 4 írta RÓNAY MÁRIA Ö tvenesztendős közéleti tevékenységét jubilálta Jancsó Benedek a héten. A hivatalos ünneplések, lakomán kívül, megille­tődött szeretettel gondol minden magyar, — a határokon innen és túl — az ősz tudósra, aki az élet munkájával áldozott hazájának. Mikor benyitok a szobájába és ráköszön­tök, úgy érzem: gyerekkori kedves képes­könyvem elevendik meg előttem és szétnyílt lapjai közül előlép a mesebeli, drága nagyapó. Színezüst a haja, meg a szakála, az arcbőre rózsás, a szemein nagy kerek okuláré — amö gül néz ki, derűs mosolygással. Hetvennégy esztendeje, hogy a három­székmegyei Gelencén született, ötven eszten­deje, hogy fáradhatatlanul dolgozik. Munkás ságát elsősorban a nemzetiségi kérdés publi cisztikai szolgálatának szentelte és egyike e kérdés legkiválóbb ismerőinek. Eredetileg reáliskolai tanár volt, később a miniszterel­nökség nemzetiségi ügyosztályához volt be osztva, onnan a kultuszminisztériumba hív­ták át. Alelnöke lett a Szabadoktalási Tanács­nak, valamint az Országos Középiskolai Tanáregyesületnek is. Szerkesztője és munka­társa volt számos folyóiratnak, napilapnak és több könyvet is írt. Ez az állandó, megfeszített munka, nem­hogy kimerítette volna, inkább megacélozta erejét. Ma hetvennégy éves korára olyan fürge, eleven, hogy öröm ránézni. Igazi szívós, szé­kelyfajta. A székelynek minden jó tulajdon­sága megvan benne, nagyeszű, szívélyes mo­dorú, kedves humorú, kemény karakterű igaz ember. Kérdezzük, hogyha visszanéz erre az öt­ven esztendőre, amit munkában eltöltött, mit érez legnagyobb élményének. — A legnagyobb élményem, a legnagyobb szomorúságommal van kapcsolatban, 1919­ben, mikor a románok bevonultak Buda­pestre, láttam Magyarország teljes összeomlá­sát, megbizonyosodtam arról, hogy Erdélyt elvesztettük, világossá lett előttem, hogy a ha­talmak Magyarországot feldarabolják. Ez a tudat volt életem legnagyobb szomorúsága. — Ebben a fájdalmas lelkiállapotban, az első biztató reménysugár akkor hatolt a lel­A természetes IGMANDI k eserűvíz r-n]> gyomor- és béltisztító hatása páratlan. Az Igmándit ne tévessze össze másfajta keserűvízzel! Kapható mindenütt kis és nagy üvegben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom