Magyar külpolitika, 1928 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1928 / 10. szám - Jugoszlávia megszületése: szent hazugság. A Moderno kávéháztól a La Salle szállóig

1928 • 11 • május 16 nak látszott. Potocsnyák ezért gyermekkori barátjához, don Niko Grskovics, clevelandi horvát plébánoshoz fordult támogatásért Grskovics melléje is áll a lapjával, a Hrvatski Svijet"-tel és politikai egyesületével, a „Hrvat­ski Saves"-zal. Ámde így is nagy nehézségbe ütközött egy általános, a népszavazás jellegé­vel bíró nagygyűlés összehúzódása. A komo­lyabb horvátok u. i. húzódoztak egy ilyen sors­döntő, egy ilyen és történelmi rezoluciónak a meghozatalától az otthoni horvát nemzet ne­vében is, amelynek felfogását és hangulatát ők éppen a háborús viszonyok miatt nem ismer­ték. De különben is úgy tudták, hogy az elsza­kadási politika ellenkezik Stárcsevics Ante szel­lemével. Don Niko maga is ezt a felfogást ta­lálta Chicagóban. Potocsnyák erre segítségül az amerikai horvát sajtóhoz fordult. Lendüle­tes és gyűlölködő cikkek egész áradatával tá­madt tehát neki Ausztriának és a magyarok­nak, így támadva, el is ért bizonyos sikereket, de mégsem bízott abban, hogy a rezoluciót el­lenzés és botrányok nélkül szerezheti meg. Azért mesterséges taktikához, fogáshoz kellett fordulnia. Maga Potocsnyák don Niko ingado­zásának a megtörése céljából így írja le neki követendő taktikáját: „Te félsz bizonyos olyan tömegektől és kémektől, akik botrányba ful­lasztanák és majorizálnák a gyűlésünket. Ez a félelmed nem indokolt, mert a gyűlést csak az egyesületek kiküldöttjei és olyan egyesek fogják alkotni, „akik súllyal bírnak állásuk­nál fogva és becsületes nemzeti hírük és mun­kásságuk alapján". Ezért a gyűlést előkészítő bizottság majd verifikációkról fog gondos­kodni s így a tárgyalásra és a konventbe csak azokat engedjük be, akiket a bizottság eleve igazol. Ez nem lesz csak tömeggyűlés, hanem inkább csak a horvát, szerb, szlovén elem elitjéé." Grskovics erre a mesterfogásra beadja a derekát. Potocsnyák aztán a délszláv nyelvű amerikai sajtó egy részében kiáltványt intéz „az összes jugoszláv hazafiakhoz, — a horvá­tokhoz, szerbekhez, szlovénekhez Ameriká­ban és más területeken" — című invokáció­val. Kifejti benne, hogy az amerikai délszláv­ságnak joga és kötelessége, „hogy nyilatkoz­zék anyjának: az országnak és atyjának: a nemzetnek nevében". A „nemzeti tanácskozás" ilyen előzmények után Chicagóban volt 1915 március 10-én a „La Salle"-szállóban. A gyűlés színhelyére azonban csak előzetes legitimálás után és kü­lönleges igazolvánnyal volt szabad belépni. Ezeket maga Potocsnyák adta át és írta alá. A többi megjelentet az amerikai detektívek eltá­volították. Összesen 563-an vettek és vehettek csak részt a nagy históriai délszláv rezolució meghozatalában. A rezolució felett azonban a gyűlésen nem volt szabad így sem tárgyalni, mert az „csak manifesztáció jellegével bírt" a jugoszláv egész nevében és jogán: minden tár­gyalás nélkül. Ez a nevezetes la-sallei rezolució egyébként szószerinti szövegében így szól: „Az Egyesült Északamerikai Államokban élő és az ausztriai-magyarországi jugoszlávok képviselői, akik 1915 március 10-én Illinois államnak Chicago nevü városában összegyűltek, kijelentjük : A horvátok, szerbek és szlovének egy és ugyanaz a nemzet, amelyet az egy nyelve jellemez és akik kü­lönböző elnevezések alatt az Osztrák-Magyar Monarchia különböző délkeleti területeit, Szerbiát és Montenegrót alkotják. Közös nevük : Jugoszlávok. Az Osztrák-Magyar Monarchia jugoszlávjai, — amelyben két nép uralkodik, a németek és magya­rok, — teljes rabságban sínylődnek és mennek tönkre. Nem élveznek semmiféle politikai jogokat, gazdasági­lag a végsőkig kihasználtatnak és kizsákmányoltatnak, kulturális fejlődésükben akadályoztatnak, nacionális szempontból megsemmisíttetnek, szociális téren pedig elnyomást szenvednek, háttérbe szoríttatnak. Ezt az állapotot többé elviselni nem akarhatjuk, ha azt akarjuk, hogy nemzeti individualitásunkat és létünket megőrizhessük. Egyetlen üdvünket ezektől a viszonyoktól való megszabadulásunkban és az Osztrák-Magyar Mo­narchiától való minden kötelékünknek a megszakítá­sában látjuk. Fennmaradásunkat, fejlődésünket és haladásunkat biztosítva is csak a mai Osztrák-Magyar Monarchia és a Szerb Királyság jugoszlávjainak egy­séges állami organizmusában látjuk, amiért is kíván­juk az Osztrák-Magyar Monarchia és a Szerb Király­ság összes jugoszlávjainak egy egységes államegészben való egyesülését. Ezek alapján fordulunk bizalommal a Szövetséges Hatalmakhoz, amelyek együttesen viselik a háborút az összes járomba hajtott népek felszabadításáért, azzal a biztos várakozással, hogy komolyan számolni fognak .elünk, jugoszlávokkal, hogy komolyan számolni fognak lehetőt megtesznek, hogy ezek az igazságos, egyedüli menekvésünket jelentő kívánságaink és törekvéseink valóra váljanak, mert a Délen így szilárdulnak meg az állapotok és így jutnak egyensúlyba Európában is a nemzetek közötti viszonyok." Ezzel a rezolucióval elértük azt, — mondja Potocsnyák — ami ez időben a Jugoszláv Od­bor számára a legszükségesebb volt: az egész — a szerbekből, horvátokból, szlovénekből álló — jugoszláv Délnek a felszabadítását és egységesítését célzó munkásságunknak nem­zeti legitimálását. Másnap azután megalakult az amerikai délszlávok „Narodni Jugoslovenski Odbor"-ja, mint a közben megalakulandó londoninak ame­A természetes IGMANDI (2011) keserűvíz gyomor- és béltisztító hatása páratlan. Az Igmándit netévessze össze másfajta keserűvízzel! Kapható mindenütt kis és nagy üvegben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom