Magyar külpolitika, 1928 (9. évfolyam, 1-24. szám)
1928 / 9. szám - A bánhidai Állami Vasmű
Magyar Külpolitika 6 9. szám üzemi költségekben 32 millió frankot takarítottak meg a villamosúzem folytán a gözüzemhez képest, míg a töketerheket is beleszámítva, a tiszta mérlegi eredmény 17 millió frank volt a villamosüzem javára. Pedig Svájcban rendkívül drága vizierökkel villamosítanak! Ami a dunántúli villamosítás tárgyát illeti, az három fő tételbe foglalható össze: Egy kereken 85,000 lóerős legmodernebb felszerelésű gözcentrálé a bánhidai tavacska partján, amely a hatalmas tatatóvárosi forrásokkal együtt a centrálé vízszükségletét fogja ellátni. Az erőműből kiinduló 100,000 Volt feszültségű 160 km. hosszű országos távvezeték, amely egyfelől befut Kelenföldre, másfelől elmegy Mosonmagyaróvárig. Végül a hegyeshalomi fővonal villamosüzeméhez szükséges egész berendezés, állomások, vezetékhálózat és villamosmozdonyok. A hatalmas tervezet kivitele tekintetében alapvető az a körülmény, hogy az egészet a Magyar Dnnántűli Villamossági r.-t. építteti, amely az állam tulajdonában van. Ez a bejegyzett cég az angol piacon 3*3 millió font névértékű kölcsönt vesz fel, amelyből 1 milliót az angol kincstár szavatol a Trade Facilites Act alapján, míg 2*3 millió fontot a The Whitehall Trust londoni pénzintézet helyez el. Az építést, mint fővállalkozó, a Ganz-Danubius-cég végzi, amely a munkát szabott árért vállalta, minden kockázattal együtt, tehát az építtető költségtúllépés tekintetében semmiféle kellemetlen meglepetésnek kitéve nincs. A tervezés és kivitel legfőbb irányítása és ellenőrzése a dunántúli által felkért öttagú építési szakbizottság kezében van, amely mellé elsőrendű állami szakértők vannak kirendelve. A munkaprogramul olyan, hogy az áramszolgáltatás előreláthatólag már 1929/30 telén megindulhat, míg a vasút villamos üzemének kezdete 1931-re várható. A fenti kölcsönökből befolyó tőkének nagyobbik fele magyar munkára jut és így építőés gyáriparunk a következő 2^—3 év alatt olyan nagy megrendelésekhez jut, aminőket egy munkával kapcsolatban még sohasem kapott. Összefoglalva és tárgyilagosan végig tekintve az egész tényállást, meg kell állapítani, hogy a dunántúli állami villamosítás a legegészségesebb és legnagyobb szabású tervek egyike; amelyek Magyarországon valaha kivitelre kerültek. A magyar gazdasági életnek oly időben ad óriási segítséget, amidőn arra leginkább szüksége van és olyant létesít, amiből csak haladás és fejlődés fakadhat, mert a kellő mennyiségben rendelkezésre álló olcsó villamosenergia kultúrát és ipari fellendülést vont maga után még mindenütt és a sokat emlegetett racionális többtermelés elengedhetetlen feltétele városban és vidéken, iparban és mezőgazdaságban egyaránt. A munka már megindult és minden elfogulatlan ember csak azt kívánhatja, hogy épüljön fel minél előbb a ,,Herrmann-villamosmű". ... A politikátok alapgondolata legyen : türelem, kitartás és jósán okosság. AOTHERMERE LORD. EGY HÁLÁDATLAN A képviselőház külügyi tárcájának vitája al. kalmával ellenzéki részről meglehetősen éles kritika hangzott el nem annyira külügyi politikánk ellen, — Bethlen István gróf szinte művésziesen irányított politikájával szemben még az ellenzék is meghajtja zászlóját, — mint inkább diplomatáink tevékenysége ellen. A kritika éles volt, személyeskedő éllel is bíró, de nem — méltányos. Jól tudja mindenki, hogy az összeomlás után nem csak egyszerűen egy új hivatalt kellett felállítani, meg kellett indítani egyúttal egy szelektálási folyamatot, hogy a magyar tisztviselői karból lassan összeválogassák azokat, akik a diplomácia különleges szolgálatára alkalmasak. S ma már túlnyomó zömében képzett, cselekvőképességének teljes erejében levő kar szolgálja a magyar érdekeket a külföldön. Ez a tevékenység a dolog természete szerint nem zajlik le a nagy közönség szeme TEVÉKENYSÉGRŐL előtt. Ebben a munkakörben nagyon sok fáradozásnak egyetlen jutalma a jól végzett munka tudata és diplomatáink szinte intézményesen meg vannak fosztva azoktól a lehetőségektől, amelyek az aktív politika terén néha igen olcsó eszközökkel csekély értékű tevékenységnek is hálás sikert tudnak biztosítani. Ebből a szempontból különösen példaadó tevékenységet fejt ki Walkó Lajos külügyminiszter, aki a gyakorlati életből magával hozott nagyvonalúságával, fürgeségével, kitartásával, de egyúttal szerénységével végzi háládatlan mesterségét. Mint ahogy Ruttkay György írja: Walkó Lajos külügyminiszterrel sokat voltam Bécsben, Párisban, Genfben, — azokon a helyeken, ahol a magyar közélet szereplői abbahagyják a munkájukat és megkezdik a szórakozásukat, ő félreteszi a pihenést és megkezdi a munkáját. Otthon fogalma sincs