Magyar külpolitika, 1928 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1928 / 9. szám - A FRANCIA VÁLASZTÁSOK

192H május 1 senkinek erről a munkáról, sem a technikai nehézségeiről. Hogy milyen nehéz egy befolyásos külföldi diplomatával, vagy éppenséggel külügyminiszterrel összetalálkozni. Hogy milyen nehéz öt. aki minden bizonnyal ellenünk van informálva — mert „mindenki ellenünk van informálva" — felvilágosítani, meggyőzni, kapacitálni, megnyerni. Hogy milyen ízléssel és tapintattal kell — mert kell — érintkezni azokkal, akik közönyösek irántunk, vagy nem szeretnek hennnünket. Hogy kell feltűnés nélkül kedveskedni, természetesnek látszó módon előzékenykedni avval, aki szíve szerint nem mifelénk húz. hanem ellenségeinkhez. Walkő Lajos tökéletesen ért ehhez a művészethez. Külügyminisztereket látogat, külföldi újságírókat fogad; közben villásreggelit ad é^ ebédre hivatalos, fáradhatatlan könynyedséggel. az emberekkel való bánnitudásnak olyan eleganciájával, mintha a legfinomabb XVIII. századbeli francia diplomataiskolában képezték volna ki. Mindig, mindenki számára van ideje, soha nincs benne semmi fontoskodás, semmi nagyképüsködés. Ha valamit közölni akar, azt az igazi európai tájékozottságával és egy művész szellemessé gével adja elő: amiről nem akar beszélni. azon tűlsíklik és így még a legélesebb megfigyelés alatt is úgy tűnik fel, mintha nem volna titka, — őneki, akinek az egész magyaF politikában talán a legtöbb titka van. Bizonyos, hogy felelősséget vállal sok eseményért, ami nem tetszik neki és fedez sok embert, akivel nem vállal közösséget, — de ez sohasem fog kiderülni róla. Diszkréciójánál csak korrektsége nagyobb. Rendkívüli hibája, hogy nem keresi a népszerűséget és csak akkor boldog, ha az ügy. melyet képvisel, sikert arat. nem akkor, ha a nevét a parlamentben emlegetik. . . . Örömmel látom, hogy e Társaság hivatalos lapja, a „ Magyar Külpolitika" tartalomban és terjedelemben ily szépen fejlődik és nagyon szükségesnek tartanám, hogy ez az orgánum az ország népességének mennél szélesebb körébe jusson el, — ott legyen minden magát intelligensnek mondó ember asztalán és a legkisebb falusi olvasókör helyiségében is. UGRÓN GÁBOR v. b. t. t., v. rn. kir. belügyminiszter, országgyűlési képviselő A FRANCIA VÁLASZTÁSOK írta Ember Gyula A

ki figyelemmel kísérte a francia politikai élet alakulását az utóbbi időben, annak nem jelentenek meglepetést a francia választások eddigi, bár csupán részleges eredményei, mint ahogy nem fognak meglepetést hozni a pár nap múlva megtartandó második választási forduló nyomán kialakuló eredmények sem. Két nagy problémát ural ma a franciaországi közvélemény: az egyik a pénzügyi helyzet, a másik a német kérdés. Pénzügyi téren a Poincaré vezetése alatt álló ,. nemzeti egység'" kormányának olyan ütőkártyája volt és van a kezében, hogy az ellen vajmi nehéz lenne hadakozni: a frank legális stabilizálása még ma sem történt meg, nem történt meg pedig azért, mert mint azt Poincaré úgy a kamarában mint a választások előtt tartott beszámolóiban kifejtette, a pénz stabilizálása s az ezzel kapcsolatban végrehajtandó széleskörű közgazdasági programm. melynek a stabilizálás csak egy részlete, elsősorban politikai stabilitást követel. Ezt az annyira szükséges politikai stabilitást pedig csak egy erős, össze tartó, a kormányt feltétlenül támogató par kimenti többség biztosíthatja. Amikor Poin caré két évvel ezelőtt, a már-már katasztrofálissá vált valutapánik idején átvette a kor mányzat gyeplőit, az volt a jelszava, hogy elsősorban a közbizalmat kell helyreállítani az ország gazdasági erejében s a pénz jövőjében. A két év alatt elért jelentős eredmények iga zolják, hogy ezt a célt sikerült Poincarénak mint pénzügyminiszternek elérnie. Természel szerű dolog, hogy az így helyreállott bizalom szinte teljesen egybeforrott Poincaré (3003) CORDATIC A TÖKÉLETES OUTÓPNEU! FÖELÁRUSÍTÁS UL, MOZSÁR-UTCA 9. (4-24)