Magyar külpolitika, 1928 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1928 / 8. szám - TITKOS TÁRSASÁGOK KÍNÁBAN

Magyar K ülpoiiti k*i 20 s:am EGY DIPLOMATA VISSZAEMLÉKEZÉSEI Ferdinánd megválasztása általános és meleg rokonszenvet keltett, mert tiszttársai és ismerősei útján híre ment, hogy jól beszél magyarul és apai részről való nagyanyja. Koháry hercegnő révén magyarnak érzi magát. Ferenc József királyt nem érintette kellemetlenül a tirnovói választás, amelynek előzményeiről Burián Isztván, a monarchia szóüai diplomáciai ügyvivője kimerítően értesítette a hécsi külügyminisztériumot, amikor azonban megtudták, hogy Ferdinánd elfogadta a bolgárok kikötését, amely szerint ő megmaradhat katolikusnak, utódánál; ellenben az orthodox keleti egyházhoz kell tartoznia. — az udvar és az osztrák főrangú körök elfordullak tőle. Talán ennek és az orosz sajtó agresszív föllépésének tulajdonítható, hogy Ferdinánd nem jelenhetett meg bücsúaudiencián a királynál. Kálnoky gróf külügyminiszter Oroszországra való tekintettel odáig ment a teljes ..désinféressement'> kimutatásában, hogy a már megválasztott fejedelmet töröltette az osztrák magyar hadsereg tiszti névsorából és a határozatot a hadügyminisztérium által táviratban tudatta a Bulgáriába elindult Ferdinánddal. Augusztus 12-én a szegedi állomáson kézbesítették a sürgönyt. Ugyanakkor kapta meg a fejedelemmel utazó Dobner huszárfőhadnagy is, aki Ferdinánddal egy ezredben szolgált, hogy nyugállományba helyezték. Két nappal később. 1887 augusztus 14-én, Ferdinánd fejedelem Tirnovóban a Szobranje előtt letette az esküt az alkotmányra és megkezdte uralkodását. Talán kevesen fognak emlékezni, hogy fejedelemmé választását a török szultán és a hatalmak, köztük Ausztria-Magyarország is. csak kilenc év múlva ismertek el. amikor már megnősült és fia is született, amikor Sztambulovot már meggyilkolták az orosz bérencek és Ferdinánd Oroszország felé kezdett hajolni. Az elfogulatlan történetírás meg fogja állapítani, hogy az egykori magyar honvédhuszártiszt példátlanul nehéz viszonyok között, mily kitűnően töltötte be uralkodói tisztét és mily lendületet adott a bolgár né]) politikai, kulturális és gazdasági fejlődésének. Az ő érdeme, hogy Bulgária végleg kikerült a török szultán fennhatósága alól és 1908 október 3-án királysággá proklamálhatta magát. A koburgi hercegből igazi nemzeti uralkodó lett. A balsors 'kétszer fordult ellene: az 1913-iki balkáni háború végén és 1918-ban. () maga levonta a konzekvenciát és harmincegyévi uralkodás után lemondván a trónról, elhagyta Bulgáriát, ahová azóta nem telte be lábát. De míg a vesztett háború és a belső forradalmak elsöpörték trónjaikról a Habsburgokat, a Hohenzollerneket. a "Wittelsbachokat és a Romanow -családot, a bolgár Koburg dinasztia szilárdan megtartotta helyét. Még a bolsevista érzésű forradalmároknak sem jutott eszébe, hogv Boris királyt, Ferdinánd fiát. elűzze a trónról. Monarchisták és republikánusok elgondolkozhatnak ezen, s néhány nemzet elszégyelhetné magát, ha a bolgárok királyhűségére gondol. Szimon Anna tragédiája. A szófiai fejedelmi palotában 1897 november végén estélyre gyűlt össze a diplomáciai testület és a bolgár haute volée. Szófia ma sem tartozik a szórakozást nyújtó városok közé, huszonkilenc év előtt külföldi ember egy hét alatt halálra unta magát benne. A hétköznapiság Szaharájában üdítő oázisként tűnt fel a fejedelmi palota, ahol Ferdinánd, - aki akkor még nem vette föl a királyi címet, nejével, Lujza Párma-Bourbon hercegnővel (Zita királynőnk legidősebb testvérnénjével) megismertetni iparkodott alattvalóival az udvari életet. Az eszes és nagyratörő fejedelem, akinek közel rokonai ültek az angol, belga és portugál trónon, szeretetreméltósága mellett meglehetősen feszes etiquette-t honosított meg udvarában, ami nem is volt egészen kifogásolható, mert a bolgár előkelőségek eleinte túlságos bizalmasságot engedtek meg maguknak, így például Sztambulov miniszterelnök, a Balkán Bismarckja, 1894-ben egy udvari ebéd után kedélyesen megsimogatta a fiatai fejedelemasszony ruháját elölről, modván: ,,Hála Istennek, nemsokára lesz trónörökösünk". Azon a novemberi estélyen ennél is kellemetlenebb meglepetés érte Ferdinándot. Amikor cerclet tartva, megszólította Call bárónőt, az osztrák-magyar követ feleségét, aki többheti távollét után épp akkor tért vissza Szófiába, s megkérdezte tőle, hogy mi újság Bécsben, a temperamentumos osztrák asszony