Magyar külpolitika, 1928 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1928 / 8. szám - TITKOS TÁRSASÁGOK KÍNÁBAN

1928 21 április 20 olyan hangon, hogy a mellette állók is meg hallhatták, ezt mondta: — Bécsben és Budapesten csodálkoznak, hogy megtorlás nélkül lehetett gyilkolni olyan országbari, amelynek az uralkodója valamikor Ferenc József császár portepéejét viselte. Mindenki elképedt e megjegyzésre és Ferdinánd elsápadva, szótlanul elfordult a bárónőtől. Az estély nyomott hangulatban hamar véget ért s másnap egész Szófia suttogott a kínos jelenetről. Mire vonatkozott Call bárónő megjegyzése? Azt is tudta az egész város. A nyár folyamán Filippopoliszban, Bulgária második nagyobb városában, a Maritzafolyóból kifogtak egy női holttestet, amelynek a nyakán a megfojtás kétségtelen nyomai voltak láthatók. A filippopoliszi rendőrség azonban boncolás nélkül eltemettette és jelentést adott ki, hogy Szimon Anna magyar orfeuménekesnő öngyilkossággal vetett véget életének. Kelet-Bumélia egykori fővárosában senki nem ismerte a magyar énekesnőt, Szófiában ellenben, főleg az artistakörökben, nagy megdöbbenést keltett Szimon Anna halála. Pályatársai valamennyien tudták hogy a jó családból származó, feltűnően szép és szolid erkölcsű leány beleszeretett egy Bojcsev Denkó nevü lovassági főhadnagyba, a fejedelem egyik szárnysegédébe, aki házassági ígérettel elcsavarta a fejét. A viszonyból gyermek született. Szimon Anna — aki megvált az orfeumtól — egyre türelmetlenebbül követelte csábítójától, hogy tegyen eleget ígéretének és vezesse oltárhoz. Bojcsev Denkó szép fiú volt, snájdig katona, de jellemtelen fráter. Soha egy pillanatig nem gondolt arra, hogy a magyar leányt feleségül vegye. Nyakig úszván az adósságokban, gazdag partira vadászott és épp a gyermek megszületése idejében eljegyezte Bulgária egyik leggazdagabb kereskedőjének csúnya és nem is fiatal leányát, aki Várnában élt a családjával. Szimon Annát iparkodott rábeszélni, hogy utazzék vissza Budapestre, majd utána megy s ott megesküsznek, a leány azonban ragaszkodott ahhoz, hogy a házasság Szófiában köttessék meg. Bojcsev kifogásokat hozott fel, majd kerülni kezdte a leányt és az addigi szerény anyagi támogatást is megvonta *tőle. Szimon Anna ekkor megfenyegette, hogy a gyermekkel együtt a fejedelmi palotában fogja fölkeresni. A sötétlelkű tiszt megijedt és elhatározta, hogy eltéteti láb alól a leányt. De nem Szófiában, hanem Filippopolban. Elhivatta onnét testi-lelki jóbarátját, Petrov rendőrfőnököt és megkérte, hogy szabadítsa meg Szimon Annától. Petrov készséggel vállalkozott a baráti szívességre. A megbeszélés után Bojcsev felkereste a leányt és mosolygós arccal, örömet színlelve tudatta vele, hogy pénzhez jutott, most már megesküdhetnek, de az udvar miatt a házasságot egyelőre titokban kell tartani. Utazzék Anna Filippopolba, másnap, ő is ott lesz. A vasútnál majd a rendőrfőnök vár ja, aki elhelyezi a családjánál és tanú lesz az esküvőnél. Szegény leány elhitte az ígéretei és elutazása előtt boldogan tudatta néhány pályatársnőjével, hogy esküvőre megy Filippopolba. Másnap estefelé érkezett meg oda. A perionon a rendőrfőnök várta és nagyudvariasan, karonfogva vezette a kocsihoz, amelynek bakján egy csendőr ült. — A nyaralómba megyünk, mondotta, amikor a városból kiérve, a Marica-hídon át egy elhagyatott, bozótos útra hajtatott. A kocsi itt megállott, a csendőr leszállt a bakról és Szimon Anna pár perc múlva elkékült arccal, megfojtva zuhant a Marica hullámaiba. Az öngyilkosság hírét Szófiában az artisták nyomban kétségbevonták és jelentést tettek az osztrák-magyar konzulátuson. Az ügyet maga C<dl báró követ vette a kezébe és követelte Szimon Anna holttestének a felboncolását. Az orvosok megállapították, hogy gyilkosság történt s a bíróság elrendelte a nyomozást. A csendőr, akinek részegen eljárt a szája, fogságba került, de rövidesen szabadlábra helyezték és a vizsgálat megakadt. De ekkor már egész Szófia beszélte, hogy a boldogtalan magyar leányt Bojcsev ölette meg és a megtorlás azért maradt el, mert nem mernek a fejedelem szárnysegédéhez és a fejedelemné kedvencéhez nyúlni. Call báróné föllépésére volt szükség, hogy az igazság kiderüljön és a bűnösök megbűnhődjenek. Ferdinánd fejedelem, akit a báróné agresszív megjegyzése végtelenül bántott, másnap eltávolította Bojcsevet a szolgálatból és szigorúan utasította a belügyi és igazságügyi minisztereket, hogy kímélet nélkül folytassák le a vizsgálatot. (Folytatjuk.)